Végel László – a Konstantin Obradovic Alapítvány indoklása szerint – a Szerbiában és az egész délkelet-európai régióban kifejtett, az interetnikus és interkulturális tolerancia és megértés fejlesztése terén végzett munkájáért nyerte el a díjat – tájékoztatta az MTI-t csütörtökön az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kulturális Államtitkársága.

Az idei díjazott személyéről egyhangúlag döntött a Vojin Dimitrijevic, Gordana Matkovic és Vesna Pesic összetételű zsűri. A Kossuth-díjas író vasárnap veheti át az elismerést.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Végel László 1941. február 1-jén született Szenttamáson (Srbobran). Az újvidéki egyetem magyar szakán és a belgrádi egyetem filozófia szakán diplomázott. Újságíró, szerkesztő volt, de 1992-ben a Milosevic-rendszer emberei eltávolították munkahelyéről, az Újvidéki Televízióból. Íróként az Új Symposion első nagy nemzedékével indult, az 1967-ben óriási vitát kavaró, Egy makró emlékiratai című művével lett híres. A hatvanas évek ifjúsági mozgalmainak jegyében írta meg A szenvedélyek tanfolyama című regényét 1969-ben, 1984-ben jelent meg Áttün(tet)ések, 2003-ban Parainézis című regénye. Számos esszé- és elbeszéléskötetét adták ki, drámáit több színház is bemutatta Szerbiában és Magyarországon.

Magyarországon 1993-ban Ady Endre-, 1995-ben Déry Tibor-, 2003-ban Füst Milán-díjat kapott. 2001-ben a publicisztika kategóriában ő nyerte el az Év könyve 2000-díjat Exterritórium című művéért. 2004-ben megkapta Újvidék városának legrangosabb kitüntetését, a Február 1. Díjat, majd 2005-ben a magyar Pulitzer-emlékdíjat. Ugyanebben az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki a vajdasági kortárs magyar irodalom terén végzett sokoldalú munkássága elismeréseként. Végel László 2009-ben megkapta a Kossuth-díjat.