Távoli oroszországi finnugor nyelvrokonainkról 1981-ig nagyon keveset lehetett tudni, mert az odaköltöztett hadiipar miatt zárt terület volt.

Udmurtföld onnan lehet ismerős egyeseknek, hogy itt található Csajkovszkij szülővárosa (Votkinszk), és a fővárosban Izsevszkben gyártották a Moszkvicsot, a Kamazt, az IZS motort és a hírhedt AK-47 Kalasnyikov gépfegyvert, aminek a feltalálója a mai napig a város lakosa. Ezeknek persze vajmi kevés köze van az udmurt kultúrához. Éppen a fegyver- és gépgyárak miatt volt egész Udmurtia 1989-ig zárt terület, még a néprajzosok és nyelvészek előtt is. A főváros egyébként jól jellemzi az udmurtok jelenlegi helyzetét. Több udmurtiai településsel ellentétben Izsevszk sosem volt udmurt többségű, már 250 éve egy iparváros, és udmurtot is alig hallani az utcáin. A gyárak dolgozói főleg a 18. századtól folyamatosan betelepített oroszok. Az udmurt nyelvű lakosság többsége nehezen megközelíthető kis falvakban él. Ugyan alkotmány garantálná az udmurt nyelv hivatalos státuszát az orosz mellett, a Wikipédia bejegyzése szerint „a gyakorlatban azonban ez nem érvényesül, a hivatalos ügyeket kizárólag oroszul intézik”, és ez még a teljesen udmurt lakta falvakra is igaz.

Az Udmurt Állami Egyetemen lehet ugyan udmurt nyelven és udmurt nyelvet tanulni, de az általános iskolai anyanyelvi oktatás még mindig szenved az elsorvasztástól. A szovjet időszakban 1980-ra teljesen megszüntették, és csak tíz évvel később indították újra. Ma is csak az alsó három osztályban lehet tanulni, utána az udmurt már csak szabadon választható tantárgyként szerepel. Kozmács István, az udmurt nyelv és kultúra szakértője szerint az udmurt nyelv elitszinten egyfajta fellendülést él át most, de ez alig hat ki a hétköznapokra. Ezért lehet az, hogy van udmurt nyelvű színház, de udmurt nyelvű utcai feliratokat, amelyek a 60-as években még gyakoriak voltak, mára már ritkán látni. A 90-es években még az Udmurt nyelvi tanszék neve is csak oroszul volt kiírva. A színház is az udmurt nyelvű, azaz a jórészt falusi közönség igényeit igyekszik kielégíteni. Az udmurt nyelvű könyvkiadás – egyetlen udmurt könyvkiadó van, az Udmurtia – is csak a szépirodalommal foglalkozik, de abból is nagyon keveset adnak ki. Népszerű könnyű irodalom nem jelenik meg udmurtul. A legnagyobb, heti három alkalommal megjelenő udmurt nyelvű újság az Удмурт дунне, Udmurt dunnye, „Udmurt világ”, de ennek a példányszáma sem éri el a húszezret. Ugyanakkor a sztálini tisztogatások miatt a 30-as években félbemaradt nyelvújítás a 90-es években újraindult, és jelenleg is tart. A folyóiratokban próbálják közölni és népszerűsíteni az eloroszosodott kifejezéseket helyettesítendő új vagy elfeledett udmurt szavakat. A televízióval és a rádióval még rosszabb a helyzet. A televízióban csak naponta 10-15 perces hírösszefoglaló van, és a rádióval is hasonló a helyzet. Nem meglepő, hogy az udmurt nyelv így egyre inkább falusi nyelvvé válik.

A falu mint a történelem túlélője

Az udmurtoknak sosem sikerült önálló államot alapítaniuk. Már Hérodotosz említi őket „budini” néven, mint a Volga és Káma folyók mentén lakó népet. Kicsivel az első ezredforduló előtt váltak külön a komi népektől, de a két nyelv beszélői a mai napig képesek megérteni egymást a szabályos hangmegfelelések ismeretében. Az udmurtok előbb volgai bolgár, majd tatár fennhatóság alá kerültek, 1552-től pedig – amikor Rettegett Iván elfoglalta a Kazanyi Kánságot – Udmurtföld közvetlenül a növekvő orosz birodalom része lett. A nagyszámú orosz betelepülés a 18. században kezdődött az iparosodással. A legelső írott emlék is csak ebből az időből, 1767-ből származik. (Munkácsi Bernát – Budenz József és Vámbéry Ármin tanítványa – a 19. század második felében tanulmányozta az udmurtok nyelvét és kultúráját, az általa készített szótár még ma is használatos.) A Szovjetunió megalakulása után Udmurtföld autonóm terület lett, ahol eredetileg még többségben voltak az udmurtok. 1990-ben Udmurt Köztársaság néven, korábbi közigazgatási beosztását megőrizve lett az Orosz Föderáció tagállama.

Az évszázados elnyomás, az orosz betelepedés, az ortodox hittérítés és az iparosodás ellenére az udmurtoknak a mai napig sikerül megőrizniük nyelvüket és kultúrájukat. Talán nem kis szerepe van ebben annak, hogy az udmurtok többsége vidéken, 200-800 fős falvakban él, melyek általában földúton, lassan és kényelmetlenül közelíthetők meg. Az udmurt népi kultúra is elsősorban a vidéket jellemzi. Ugyanakkor Salánki Zsuzsa szerint, aki a rendszerváltás óta többször is járt Udmurtföldön, az „átlagos falusi lakos szinte semmit sem tud a saját népe múltjáról”, mert nincsenek az udmurtok történelmével és kultúrájával foglalkozó tudományos vagy népszerű ismeretterjesztő könyvek és kiadványok. A 400 éves orosz fennhatóság alatt az udmurtok sok mindent átvettek az oroszoktól; szavakat, szokásokat. Az udmurt férfiak népviselete is orosz hasonlóságot mutat. (A nők népviselete viszont jelentősen eltér az orosz nőkétől.)

Tények és adatok

Az udmurt a magyar, a finn és az észt után a legtöbbek által beszélt finnugor nyelv. Az udmurt nyelv és nép korábbi külső megnevezése a ma már kevésbé használt votják volt. A százezres nagyságrendű, de önálló állammal nem rendelkező finnugor nyelvek közé tartozik, mint a komi, a mari és a mordvin. E népekhez hasonlóan az udmurtok népessége is rohamos ütemben fogy. 1989-ben még közel 747 ezer udmurtot számláltak, 2002-ben már csak 637 ezer vallotta magát udmurtnak, ami 15%-os fogyásnt jelent 13 év alatt. Kétharmaduk él az Udmurt Köztársaságban, ami az Uráltól innen, a Káma és Vjatka folyók közt terül el, de így is csak egyharmadát teszik ki Udmurtföld lakosságának. Az udmurtok 73%-a, azaz 464 ezer ember beszéli az udmurt nyelvet, de ők is szinte mind orosz-udmurt kétnyelvűek.

Az udmurt nyelv nem a legközelebbi rokona a magyarnak, de így is 260 alapszót tartanak a nyelvészek közös eredetűnek, és további közel 200 török népektől átvett jövevényszó közös (mint pl. a sarló, béka vagy bátor). Maga az udmurt szó eredetileg mezei embert jelenthetett. Udmurtföld viszont nagyon közel fekszik a feltételezett Magna Hungariahoz, területe a Dunántúl területével megegyező, dombos, erdős, forrásokban gazdag vidék.

Az együttélésnek ugyanakkor voltak hatásai a másik irányba is. A közismert pelmenyi nevezetű orosz étel valószínűleg udmurt közvetítéssel jutott el az oroszokhoz, erre utal a szó etimológiája, ami több finnugor nyelven is a „fül kenyér” kifejezésre, pel-nyan, vezethető vissza. A Nagy Péter cár alatt kezdődött ortodox hittérítés, amikor három év adómentességet kaptak a megkeresztelkedők, még ennyi év után sem lett teljesen sikeres, ugyanis a pogány hagyományok szertartásait még mindig megtartják az udmurt falvakban.

Bizonytalan udmurt jövő

Az udmurtok jövője nem sok jóval kecsegtet, erős az orosz asszimiláció, a mindennapi életben elengedhetetlen az orosz nyelv ismerete.

Udmurtia köztársasági státusza Oroszországon belül bizonyos jogokat biztosíthatna, de a udmurtok kisebbségi helyzete nem teszi lehetővé a hatékony kulturális döntések és rendeletek meghozatalát. Ahogy azt a többi oroszországi finnugor kisebbséggel kapcsolatban is megjegyezhetjük, bizonyos mértékig a mi felelősségünk is, mint önálló, független állammal rendelkező nyelvrokonoknak, hogy segítsünk megőrizni az udmurtok önbecsülését, nyelvhagyományát és nemzettudatát.

Források:

Wikipédia

Hajdú Péter, Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink. Budapest, 1980

Csepregi Márta: Finnugor kalauz. Budapest, 2001

Kozmács István: Az udmurt (votják) nyelv alapjai. Budapest, 2001