Néhány nappal ezelőtt szomorú reggelre virradtak a Tumblr-rajongók, ugyanis a népszerű mikroblog bizonytalannak tűnő időre leállt. A leállást az adatbázis meghibásodásával magyarázták, ami persze kicsit sem nyugtatta meg a felhasználók millióit. Igen, milliókról beszélhetünk, hiszen az idén márciusban publikált statisztikai adatok szerint egyetlen nap mintegy kétmillió poszt születik és tizenötezer új felhasználó csatlakozik a „tumbász”-ok táborához. A lenyűgöző statisztikai adatok sora itt természetesen még nem ért véget: a Tech Crunch júliusban több mint hatmillióra becsülte a Tumblr felhasználók számát: ők havonta másfél milliárd oldalletöltést produkálnak. Minden kétséget kizáróan igazi sikertörténet a Tumblr-sztori, így érthető, hogy sokak fantáziáját izgatja, mégis hogyan válhatott az egyik legbefolyásosabb online  platformmá.

Pörgés a köbön

Furcsa fúzió

2007-ben különös gondolat fogant meg az akkor huszonegy éves David Krap fejében: miért ne egyesíthetnénk a közösségi médiát a blogszolgáltatással? Az ötlet sikeresnek bizonyult, így ma már David is az  internetből jócskán meggazdagodott kreatív fiatalok csapatához tartozik. (Ezen a ponton meg kell említeni a The Social Network című, a Facebook-sztorit feldolgozó filmet, amiben a Marc Zuckerberg megformáló színész kijelenti, hogy eljött az idő, hogy öltönyös üzletemberek helyett egyetemista srácok alkossanak igazán nagyot.) Induláskor persze éppen a közösség hiányzott a Tumblrről, viszont nem kellett sokáig várni, míg az internetezők megszerették az új szolgáltatást.

Az új mikroblog lehetővé tette a videóval, hanganyaggal és fotóval illusztrált posztok könnyű közlését. Viszont ha csak ennyit tudna, nem csupán egy lenne a sok blogszolgáltató közül. Krap innovatív gondolatának zsenialitása a blog, illetve a közösségi média összefésüléséből adódik, melyek kettőse elsőre talán furcsa hibridnek tűnik. A puding próbája az evés, így most kanalazzunk a Tumblr legmélyére.

Tumblr gyorstalpaló

Kívülállóként bonyolultnak tűnhet a Tumblr működése, hiszen csak záporoznak a reblogged, liked, via és source szintű „förmedvények”. Kezdjük az elején! Több szakértő is hangoztatta különböző fórumokon és konferencián, hogy a Tumblr sikere az egyszerűségében rejlik. Ez már a regisztrációkor megmutatkozik, hiszen egy szövegbeviteli mezőbe írhatjuk be a kívánt felhasználónevet. Mialatt mi a vágyott felhasználónevet pötyögjük, a rendszer folyamatos keresést végez a már regisztrált felhasználók között. Ez eddig tiszta sor, hiszen nincs az a szolgáltatás, ami engedélyezne két azonos nevű júzert. A Tumblr esetében azonban nincs az „ez a felhasználónév már foglalt” szintű bugyuta disclaimer, a hibát elegánsan egy piros sáv jelzi.

Megelőztek!

Addig természetesen nem zárul le a regisztrációnk, míg a „pirosság” el nem tűnik az oldalról. Ha „piros mentes utat” kaptunk, máris nekiláthatunk a posztolásnak, amihez nagy segítségünkre van az egyszerű és átlátható kezelőfelület. Különböző posztolni kívánt tartalmak közül választhatunk, mint például sima szöveg, fotó, videó, hanganyag, vagy idézet.

Így lehet posztolni

Ez utóbbi úgy jelenik meg saját Tumblrünkön, hogy a bejegyzés alatt látható lesz a forrás linkje, amire kattintva természetesen a céloldalon találja magát a lelkes olvasónk.

Itt álljunk meg egy szóra. A Tumblr másik nagy előnye, hogy regisztráció nélkül olvashatjuk mások bejegyzéseit, ami mondjuk egy levédett Facebook profil esetében lehetetlen. Ha viszont regisztrált felhasználók vagyunk, dönthetünk, hogy kiket akarunk követni (angolul follow, egyértelműen a Twitter-től lenyúlt elgondolás), illetve minket is követhetnek mások. Ez azért lényeges – és most áttérünk a Tumblr-gépezet másik előnyére –, mert az általunk követett felhasználók posztjairól, a belépést követően azonnal értesülünk. Ezt a megoldás igencsak hasonlít az RSS feedek által generált hírfolyamhoz, hiszen tökéletesen látszik, hogy ki, mikor, milyen tartalmat ömlesztett a köz javára.

A Tumblr legérdekesebb témája a nyelv

A fenti képen például azt látjuk, hogy egy, a nyelvet naivan szemlélő tumblász posztját egy tudatos és értő nyelvhasználó újra megosztotta, és szakszerű magyarázatot fűzött hozzá. Alul látszik, hogy ezt a posztot egy harmadik felhasználó minden komment nélkül megosztotta, illetve azt, hogy az első posztot más is megosztotta, és szintén kommentálta. (Az ő meglátása is helyes volt, de kevéssé szakszerű megjegyzése képünkre már nem fért rá.)

Az úgynevezett dashboard, amin összesítve látjuk saját, illetve követett felhasználótársaink bejegyzéseit, tálcán kínálja a közösségi médiából ismert olyan aktivitási lehetőségeket, mint a lájkolás és a megosztás. Ez azért fontos, mert így egykönnyen fenntartható a közösségi „flow” (folyam), továbbá könnyűszerrel kialakulhat egy olyan helyzet, amiben például egy Kuala Lumpuri, számunkra vadidegen felhasználó kontentjét (értsd: tartalmát) továbbítjuk. Hoppá, máris Marc Zuckerberg sokak számára utópisztikus világban találjuk magunkat, amiben a tartalom megosztása vezérli a júzert. Mondhatjuk, Alizként bóklászunk a nyúl üregében, hiszen folyamatosan megújuló koncepcióval van dolgunk, a lényeg csupán az, hogy dobálózzunk a tartalommal.

A dashboard

Szép új világ

Ha már utópia, hát legyen maradéktalanul az, így Tumblr-folyamunkat természetesen átirányíthatjuk a Facebookra, no meg persze a Twitterre is. Ezzel a kényelmes megoldással virtuális identitásunk egyszerre három helyen manőverezhet, jóllehet mi csak egyetlen egyszer posztoltunk. Talán már mondanunk sem kell, de a szolgáltatás Blackberryn, iPhone-on és Androidon is használható, sőt, posztunkat mailben is elküldhetjük.

A Tumblr-felület okostelefonokon

A belbecshez persze mutatós külcsínyt is párosíthatunk, már ha van idegrendszerünk átnyálazni a több száz theme-et, megjelenési formát. Ha igazán egyedi és stílusos tumbászok (eloszlatjuk a homályt: a kifejezés a Tumblr felhasználóit takarja) akarunk lenni, mi magunk is összekalapálhatunk egy layoutot, ami kellően kifejezi ízlésvilágunkat. Hiszen itt az ideje elfogadnunk, hogy fizikai valónkon túl digitális énünk legalább annyira meghatározó – ha nem még inkább. Az vagy, amit megosztasz – talán egyikünk sem lepődik majd meg, hogy az ismert közmondást eképp update-eljük a közösségi média korához. Végezetül következzen egy kis statisztika: