„Tizenöt éve még senkinek nem jutott volna eszébe, hogy ingyen kaphat olyan típusú szolgáltatásokat, mint például a fordítás. Ma már viszont csodálkozunk, ha valaki pénzt kér ezért. Az internetes gépi fordítás elterjedése azért nagy dolog, mert általa sokak számára kinyílt a világ: olyan tartalmakat érhetünk el, amelyek korábban ki voltak zárva az életünkből” – világít rá a Fordítók és Tolmácsok Őszi Konferenciájának egyik előadója, Prószéky Gábor, az MTA doktora, aki programtervező matematikusi és nyelvész végzettséggel egyaránt rendelkezik.

Szent Jeromos, a fordítók védőszentje kiszedi a tüskét az oroszlán mancsából

„Mindez úgy vált lehetővé, hogy létrejött egy olyan piac, ahol nem a felhasználó fizet, hanem valaki más. Igaz, hogy az esetek többségében rossz minőségű a gépi fordítás, ám az interneten nem is feltétlenül csak az a cél, hogy jó legyen a produktum. A cél az, hogy az oldal minél több embert odavonzzon, mert így sok reklám kerülhet a felületre. S minél több az ebből származó bevétel, annál inkább biztosítani lehet a felhasználók számára az ingyenes szolgáltatást. A folyamat tehát ugyanúgy pénzbe kerül, csak éppen nem az fizet, aki használja a programot. Hasonló ez az enciklopédiák esetéhez: régen sokba került megvenni a köteteket, ma már viszont egyre kevesebben adnak értük pénzt, hiszen ott vannak a világhálón az ingyenes lexikonok.”

Ember és gép

Ahhoz, hogy a folyamat hátterét megértsük, fontos ismerünk a gépi fordítás mechanizmusát. A programok kétféle elven működhetnek. A szakemberek sokáig csak szabályalapú fordítókat írtak arra alapozva, hogy ha az emberek nyelvi tudását szabályokba foglalva betáplálják a gépbe, akkor az képes lesz hiánytalan eredményt produkálni. A tapasztalat azonban nem ezt bizonyítja. A nyelvészek ma sem tudják pontosan összefoglalni azokat a szabályokat, amelyek alapján az emberi nyelv és kommunikáció működik, hiszen az olyan finom árnyalatokkal, mint például a humor vagy az irónia egy gép nem tud mit kezdeni. „Az emberi fordító munkáját sohasem fogja tudni helyettesíteni egy fordítóprogram” – szögezi le Prószéky Gábor, aki egyik alapítója, egyben igazgatója Magyarország sokáig egyetlen kizárólag számítógépes nyelvészettel foglalkozó intézményének.

A szabályalapú fordítókkal szemben a statisztikai gépi fordítás célja az, hogy a program elraktározza és „megtanulja” az emberi fordítók által már korábban létrehozott szövegeket, és ezek alapján készítsen fordítást. Így egy szűk szakterület esetén nem olyan nagy a tévedés kockázata. Gyakran idézett példa, hogy a kanadai időjárás-jelentések fordítása angolról franciára és fordítva tökéletesen működik, de ugyanígy a szoftverek kézikönyveinek világában is ugyanazok a nyelvi fordulatok tűnnek fel újra és újra. Ha pár száz ilyen témájú könyv már benne van a rendszerben, várhatóan a százegyedik sem okoz majd meglepetést a programnak. Adatbázisszerű tartalmak esetén tehát igen hatékony ez a módszer, ám az összetettebb szövegekkel már meggyűlik a gép baja.

Segíthet-e ennek ellenére a számítógép a professzionális fordításban? A válasz: igen. A munkát nem tudja ugyan elvégezni a szakember helyett, ám a megértést jelentős mértékben megkönnyítheti. Ahogy Prószéky Gábor fogalmaz: „A hivatásos fordítóknak nem az az igényük, hogy a gép lefordítsa helyettük a szöveget, hanem hogy minél több információt kapjanak a kezük alá, ami lehetővé teszi a feladat hatékonyabb, gyorsabb megoldását. A gép segít villámgyorsan hozzájutni a döntési lehetőségekhez, a döntés viszont az ember kezében marad. Ez jelentős előrehaladás: régen, ha egy szakfordító nem tudott valamit, szótárak után kellett keresgélnie, ismerősöket kellett felhívnia. Ma már a fordítást támogató programoknak köszönhetően erre nincs szükség.”

Jog és szépirodalom

Ungár Szilvia, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársa az uniós jogi fordítás buktatóiról tart majd előadást szeptember 25-én. „Nem egyszerű a munkánk, hiszen meglehetősen kötött és nehézkes szövegekkel dolgozunk, amelyek hosszú, bonyolult mondatokat tartalmaznak” – foglalja össze a szakfordító, aki az Európai Bíróság külsős munkatársaként bírósági határozatok és főtanácsnoki indítványok fordításával foglalkozik. Mi a kettő közötti különbség? „A főtanácsnoki indítvány egy köztes dokumentum, amit a főtanácsnok terjeszt elő a bírósági eljárás folyamán. Ebben javaslatot tesz a Bíróságnak arra vonatkozóan, hogy az hogyan döntsön egy adott ügyben. Felépítésben hasonló a bírósági határozathoz, ám annál sokkal hosszabb és sokkal részletesebb, mert olyan területekre is kitér, amelyekre egy ítélet nem. Például történeti áttekintést nyújt egy adott jogintézményről, vagy akár szépirodalmi művekből is idézhet” – fejti ki Ungár Szilvia.

Ebben a bonyolult munkában a fordító számos segítségre támaszkodhat. Az európai bírósági határozatok és a főtanácsnoki indítványok ugyanis általában valamilyen létező uniós jogi aktushoz kapcsolódnak, ezért a már lefordított jogi aktusok jelentős segítséget nyújthatnak a terminológiára vonatkozóan. Ezenkívül a Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlata is orientálhatja a fordítót. „Mindennek nemcsak ajánlatos, de kötelező is utánanézni, hiszen a fordítás során biztosítani kell a koherenciát az uniós joganyaggal és az ítélkezési gyakorlattal” – emeli ki a fordító.

A feladat összetettségét növeli, hogy a francia nyelvű anyag tartalmaz olyan kisebb betoldásokat is, amelyeket a más nyelven írt változatok nem. Ezeknek a fordulatoknak hozzáadott értékük valójában nincs, ennek ellenére a fordítónak meg kell velük birkóznia. Az előadás példákat is kínál majd hasonló körmondatokra – és ezenkívül felvázolja azt is, pontosan mi az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium feladata az uniós jogi aktusok fordításának folyamatában, illetve hogyan kell eljárnia annak, aki hibás fordításra bukkan.