Így összegezhető Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök szerdai berlini látogatása, amelyre abból az alkalomból került sor, hogy ötven évvel ezelőtt kezdődött az egykori NSZK-ba történő török bevándorlás. A két akkori kormány ugyanis kereken öt évtizeddel ezelőtt írta alá azt a megállapodást, amely lehetővé tette török munkaerő toborzását a német gazdaság számára. A munkavállalókból bevándorlók lettek, akiknek száma ma Németországban eléri a három milliót.

Az ünnepi megemlékezés ellenére Erdogan kifogásolta, hogy a német kormány nem segíti kellően az integrációt, és felrótta, hogy Berlin nem támogatja az Ankara által kívánt módon Törökország remélt európai uniós tagságát. A török miniszterelnök – aki külön is tárgyalt Angela Merkel kancellárral – egy előadásában és azt megelőzően egy lapinterjúban egyaránt azt hangoztatta, hogy a német kormány nem értékeli kellően a török bevándorlók teljesítményét, és nem segíti szükséges mértékben integrációjukat. Erdogan közvetve megismételte azt a korábbi vádját, amely szerint a német hatóságok az integráció helyett az asszimilációra törekszenek, és elutasította azt a követelést is, amely szerint a német nyelv tanulása, illetve elsajátítása a sikeres integráció előfeltétele. A német nyelv ismeretét ugyan a kormányfő is fontosnak nevezte, hangsúlyozta azonban, hogy nézete szerint a már Németországban született török származásúak számára a török nyelv elsajátítása mindenképp elsőbbséget élvez.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Recep Tayyip Erdogan sérelmezte azt is, hogy a német hatóságok a bevándorlók számára továbbra is elutasítják a kettős állampolgárságot. Az érvényben lévő német törvények szerint a már itt született, migrációs hátterű fiataloknak legkésőbb 18 éves korukban dönteniük kell arról, hogy a német vagy a szülők, illetve egyik szülő utáni állampolgárságot választják. Erdogan Franciaország példáját állította Németország elé, hangoztatva, hogy Párizs a bevándorlók számára a kettős állampolgárságot lehetővé teszi.

A török miniszterelnök nehezményezte azt is, hogy Németország nem támogatja kellően Ankara uniós csatlakozását. Erdogan szerint ezen a téren országa több szolidaritást várna, és úgy vélte, hogy mindez az integrációt is segítené. A tárgyalásokat követő sajtóértekezleten hangsúlyozta, hogy a jövőben a csatlakozás reményében országa erőteljesebb német támogatást vár.

A vendéglátó Merkel kancellár méltatta ugyan a török bevándorlók hozzájárulását Németország gazdasági és kulturális erősödéséhez, Erdogan követeléseit azonban udvarias formában kivétel nélkül elutasította. Az integrációval kapcsolatban kétirányú utcáról beszélt, hangoztatva, hogy mind a német társadalomnak, mind a letelepedett külföldieknek nagyobb integráció készséget kell tanúsítaniuk. Úgy értékelte, hogy az integráció sikeresen, de nem minden probléma nélkül zajlik, és megerősítette, hogy a német nyelv elsajátítását a sikeres beilleszkedés alapfeltételének tekinti. A kettős állampolgárságot elutasította, hangoztatva: nem hiszi azt, hogy az ember egyszerre két hadsereget tud szolgálni. Kijelentette: kételkedik abban, hogy a kettős állampolgárság biztosítása automatikusan elősegítené az integrációt.

Végezetül Merkel közvetve elutasította a teljes jogú uniós tagságra vonatkozó török miniszterelnöki sürgetést. A kancellár és az általa vezetett konzervatív CDU már hosszú ideje azon az állásponton van, hogy Ankara számára a csatlakozás helyett egyfajta különleges partneri viszont kell biztosítani, amiről a török vezetők hallani sem akarnak. A kancellár éppen ezért csak annyit mondott, hogy  a szükséges feltételek teljesülése esetén támogatja az EU és Törökország közeledését és ennek keretében azt, hogy a Brüsszel és Ankara között korábban megkezdett tárgyalásokon újabb fejezetet nyissanak meg. A teljes jogú tagság lehetőségét egyetlen szóval sem említette Merkel.