Elio Antonio de Nebrija a 15. század végén kiadott spanyol-latin Vocabularió-jában lakonikus tömörséggel, latin megfelelőik révén világítja meg az egyes spanyol szavak jelentését. Ezt a módszert máig alkalmazzuk értelmező szótárainkban, amelyek manapság a címszavakkal megegyező nyelven írják körül a szavak jelentését.

Covarrubias arcképe a Tesoro címlapján

A szótárak egy másik fajtája nem azt vizsgálja, mit jelentenek a szavak, vagy hogy milyen helyzetekben használjuk őket, hanem hogy miért: az ilyen szótárakat nevezzük ma történetinek vagy etimológiainak. Ezen az úton indult el Nebrija kortársa, Alonso de Palencia, s ezt folytatta tovább kétszáz év múlva, jóval látványosabban Sebastián de Covarrubias az általa összeállított Tesoro de la lengua castellana o españolá-ban (A kasztíliai avagy spanyol nyelv kincstára, 1611), amelynek ez évben ünnepeljük megjelenése négyszáz éves évfordulóját.

Az eredeti cikk az El País honlapján.

Covarrubias a szavak jelentését kutatva mindenekelőtt etimológiájukat (eredetüket) mutatja be (s ennek során nyilvánvaló, hogy bőven merített saját termékeny fantáziájából), másodsorban olyasvalamit, ami a mai szótárakból már hiányzik: a valóság enciklopédikus értelmezését (sok esetben ez is igen festőire sikerült), s végül az egyazon család szavain belüli viszonyokat. A mű jelentőségére most csupán két szempontból szeretnék rávilágítani: az egyik, hogy mely szavai kerültek bele a Spanyol Akadémia szótárába; a másik, hogy milyen segítséget nyújt számunkra klasszikus szövegeink megértéséhez.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ami az Akadémia szótárát illeti, ez úgy határozza meg a fregadero ’mosogató’ szót, mint a tányérok elmosogatására használatos berendezési tárgyat. A szó második értelme, amely magát a mosatlant jelölte, mára már gyakorlatilag eltűnt. Ez a meghatározás, amely kapcsolódik Covarrubiaséhoz, nagy mértékben leszűkíti azt a sokkal összetettebb valóságot, amelyen belül a Tesoró értelmezte a szót. Covarrubias abból indult ki, „amit súrolnak” (fregar), azaz „a tányérokból, csészékből, serpenyőkből, s a terítéken és edénytartón látható más edényekből”. A szócikk ugyanakkor magában foglalja az ugyanehhez a családhoz tartozó egyéb szavakat is, így a fregoná-t ’mosogatónő’, „azt a cselédet, aki a konyhában tesz-vesz a fazekak és tányérok között, amelyeket Lope de Rueda platerillas-nak nevez”, vagy a refregón-t ’dörzsölés’: „érintkezés valamivel menet közben, például aki fal mellett elhaladva hozzáér, s meszes lesz a köpönyege”, vagy akár a refriegá-t ’súrlódás, civódás’: „összetűzés, egyesek pörlekedése másokkal”. A szócsalád tagjai közötti viszonyok révén olyan szólásokat is meg tud magyarázni, mint pl. Muger de buen fregado ’csinos asszony’: „a tisztességtelenek okán, akik mindenkihez dörzsölődnek”. Az egymással rokonított szavakhoz más eredetűek is járulnak, mint ebben az esetben a platerilla ’tányérka, csészealj’, plato ’tányér’, escudilla ’csésze’, aparador ’tálaló’ vagy espeto ’edénytartó’.

A mű első oldala

Világosan kell látnunk, hogy bizonyos szavak vagy jelentések kizárólag ama tekintély folytán szerepelnek mai szótárainkban, amelyekkel Covarrubias felruházta őket. Ilyen a bobillo, amelynek jelentése „hasas üveg, a fazék füléhez hasonló fogóval”, amelyet az akadémiai szótár ebből a műből vett át. A szó létében sokáig kételkedtem, míg rá nem bukkantam egy 17. századi avilai inventáriumban (leltárban); vagy a brizar ’ringat’, amellyel még ma is találkozhatunk Leónban; vagy a brújula ’iránytű’ ’nézőpont’ jelentése, amelyet a mai szótár régiesnek jelöl, s amely segít megérteni, miként lett a ’dobozka’ jelentésű olasz bussolá-ból a spanyol brújula; vagy az abejón- ’poszméh-’játék; vagy az aburrir ’untat’ használata ’utál’ jelentésben; vagy az azacán ’tömlő’, amely különös módon ’pireneusi parasztot’ jelentett.

Az írás egyszerre jelenik meg a Nyelv és Tudományon és A Wang folyó versein.

A mű másfelől csodálatos módon használható arra, hogy jobban megértsük a régi irodalom szókincsét: ez nem is igen egyszerű, mert ahogy láttuk, egyetlen szócikk alatt foglalja össze szavak egész családját, s mert nem sejthetjük, melyik szó alatt találjuk meg azt, amelyre kíváncsiak vagyunk. Nem is szólva arról, hogy bizonyos szavak teljesen máshol találhatók, mint ahová az ábécérend szerint tartozniuk kellene. De ezek a problémák (amelyeket egyébként a szótár elektronikus kiadása tökéletesen megold) nem kell izgassák azt az olvasót, aki nem sietősen akar utánanézni egy adatnak, hanem azzal a szenvedéllyel fog hozzá a Tesoro olvasásához, amelyet a nagy művek megérdemelnek. Ha így tesz, ezer történetre talál, köztük igen mesésekre, bepillantást nyer a latin irodalomba, megrészegülhet a közmondásoktól, számos eltűnt szóra bukkanhat, amelyeket azonban klasszikus szerzőink még használtak: ilyen a már említett platerillas, amelyet én is csak a Picara Justina egy passzusából ismertem, ahol valaki egy kölyökről beszélve említi, hogy „köveket hajigált valami ártatlan platerillá-kra”.

Nem kell mindent rövid távon szemlélnünk, s a gyorsaság szempontjából mérlegelnünk. Még a szótárak esetében is fenn kell tartanunk magunknak az olyan gyönyörűségeket, mint a vájkálás a gyökerek között, amelyekből a a szavak születnek, s amelyekkel értelmük magyarázható. Ez az a terület, amely minden bizonnyal a leginkább izgatja a Tesoro de la lengua española olvasóját, főleg ha olyan minden határon túl terjedő szócikkekben merül el, mint az abeja ’méh’ vagy a buey ’ökör’, amelyek annyira telve vannak utalásokkal annak megértéséhez, milyen módon szervezték művelt őseink, mindenekelőtt az írók a dolgok világát. Vagy az olyan esetben is, mint a cocodrilo, ahol mintha hirtelen valami festői encikopédiába léptünk volna át, amelyben mindent megtalálunk: a latin crocus ’sáfrány’ szóból kiinduló fantáziadús és tarthatatlan etimológiát, az állat életének részletes bemutatását, s végül szimbolikus alkalmazását. Mindezek az adatok különösnek tűnhetnek számunkra, de nélkülük nehezen érthetnénk meg, hogy akik számára Covarrubias írt, milyen – egyszerre képzeletteli és nagyon is földhözragadt – fogalmat alkottak a dolgokról, például a padlizsánról, amely melankóliát okoz, vagy a kuglófról, amelynek „tésztájába jótékony hatású varázsszereket kevernek”. Mindazonáltal óvnunk kell ezen érdemdús szótár jövőbeli olvasóit attól, hogy komolyan vegyék meglepő etimológiáit, amelyek nagy része a merő fantázia világába tartozik. Ennek bizonyítására nem kell Covarrubias héber vagy arab szómagyarázataihoz fordulnom, elég a spanyolokkal szemléltetnem, például az abarcá-val ’facipő’, amely „a bárkához való hasonlatosságáról” kapta nevét, vagy a cetreríá-val ’solymászat’, amely „a jogarból (cetro) veszi eredetét”.

Hasonló témájú posztok

A Wang folyó versein

Egy kérdés

La Real

Nem én mondtam

A világ emlékezete

Szonett születik

Csillagképek

Meshiakh ben Dovid zitst oybn on

És a földön békesség

A fazekak között

Megfejtett enigmák

Czédulátska ÚJ!

Csupán e két szempontból szerettem volna rávilágítani e mű jelentőségére, amelynek idén ünnepeljük negyedik centenáriumát. Annyit szeretnék még hozzátenni csak, hogy olvasása nem csupán a filológusoknak csemege, hanem minden rafinált olvasó számára is terített asztal, amilyen például Luisa Alday, Javier Marías Los enamoramientos című legújabb regényének szereplője, aki „e vaskos zöld könyvhöz”, azaz Covarrubias szótárához folyamodik, amikor a cselekmény folyamán szeretné megvilágítani az envidia ’irigység’ fogalmát: a szótár szerzője szerint ez olyan méreg, amely „azok keblében keletkezik, akiket a legközelebbi barátainknak tartunk, s mint ilyenekben, megbízunk bennük”.

A lexikográfia ezen monumentuma esetében ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kitűnő modern kiadásokkal is rendelkezünk, amelyek nemcsak használhatóak, de filológiai és technikai szempontból is minden dicséretre rászolgálnak: ilyen Martín de Riquer 1943-as kiadása, amely hosszú időn át használatos volt a filológusok körében, s ilyen Ignacio Arellano és Rafael Zafra legújabb, 2006-os kiadása, amely a végső szót jelenti a kiadások sorában, s amelyet ráadásul CD [a fordító: valójában DVD] is kísér, jelentősen megkönnyítve a mű használatát.

A szótár említett kiadásai

Tesoro de la lengua castellana o española según la impresión de 1611, con las adiciones del Padre Benito Remigio Noydens, publicada en Madrid, 1674. Sebastián de Covarrubias. Edición de Martín de Riquer. Barcelona: SA. Horta, 1943. Alta Fulla Editorial. Barcelona, 2003 (M. de Riquer kiadásának újranyomása). 1120 oldal. 60 euro

Tesoro de la lengua castellana o española. Sebastián de Covarrubias Horozco. Teljes és illusztrált kiadás, Ignacio Arellano és Rafael Zafra (a 2006-os kiadás újranyomása). Iberoamericana. Madrid/Frankfurt, 2009. 1639 oldal + DVD. 120 euro