Dan Guilbeault hároméves volt, amikor az orvosok megállapították, hogy egy glioma nevű tumor nyomja a látószerveit. Ezzel együtt tovább űzte kedvenc sportjait – kosárlabdázott, baseballozott és amerikaifutballt játszott –, amíg tizenegy éves korára csaknem teljesen megvakult. Most tizenkilenc évesen teljesen vak, és kedvenc sportja a tenisz. Amikor először hallott arról, hogy megromlott látású emberek teniszeznek, első reakciója az volt, hogy az lehetetlen. Nem hitt benne.

Nem nagyon hittek benne a massachusettsi Watertownban működő Perkins Vakok Iskolájának munkatársai sem, amikor egy látóképes diák a közeli Newtonból két évvel ezelőtt előállt az ötlettel. De a sportbeli újításairól – például a vakok számára adaptált vívásról – ismert fiatalember végül úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban elsőként elindítja a vakok teniszoktatását.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Senki nem hiszi el, amíg maga nem látja

Akárcsak a látók esetében, a teniszhez a vakoknál is gyorsaságra és precíz ütőtudásra van szükség. A vak játékosok a fülükkel követik nyomon a műhabból készült labdát, amely tele van csörgő golyókkal. „A füled válik a szemeddé” – foglalta össze a lényeget Robert Gotlin, a New York-i Beth Israel Orvosi Központ ortopédiai és sportrehabilitációs igazgatója a The New York Timesnak.

Sejal Vallabh, a 17 éves newtoni diák nyári ösztöndíjasként Tokióban találkozott először a sporttal, és utána javasolta a teniszprogramot a Perkinsnek. Létrehozta a Tennis Serves nevű önkéntes szervezetet, amely tavaly bemutatta a sportot a vakok rehabilitálásával foglalkozó Lighthouse Internationalnek New Yorkban, valamint a kaliforniai Fremontban működő Kaliforniai Vakok Iskolájának is.

Ahogy a vaktenisz terjed az Egyesült Államokban, ahol hivatalos adatok szerint 1,8 millió 15 évesnél idősebb embernek vannak súlyos látási problémái, úgy ítélhető meg egyre jobban, hogyan vélekednek az emberek a vakságról és a vele járó korlátokról. „Meg akarom mutatni, hogy vakok is tudnak teniszezni. Ezt senki nem hiszi el, amíg maga nem látja” – mondta Vallabh.

A legfontosabb különbség a látók teniszéhez képest a labda, amely műhabból készült, és műanyag magja van, amely az irányjelző golyókat tartalmazza. „Olyan a hangja, mint egy csengőé” – ecsetelte a tíz éves Emmanuel Ford, akinek agyszélhűdése van, és a Lighthouse Internationalnél tanul teniszezni.

Forrás: Wikimedia Commons / momovieman / CC BY 2.0

További változtatás a normálisnál kisebb teniszpálya a földig leeresztett hálóval, illetve a megnagyobbított fejű ütő. A részlegesen látássérültek esetében a labda kettőt pattanhat, a teljesen vakoknál hármat. A mérkőzések egy szettből állnak, és bíró vezeti őket.

Visszhang alapján tájékozódnak

Az első hangirányzékos teniszlabdát egy vakok iskolájába járó japán diák, Takei Mijosi tervezte 1984-ben. Ma már mintegy háromszázan vesznek részt a Japánban rendezett helyi és országos versenyeken. A vaktenisz megjelent Dél-Koreában, Kínában, Nagy-Britanniában, Oroszországban és Tajvanon is.

Takei tavaly, 42 évesen halt meg, mert egy vonat elé esett. Felesége, Ecuko, aki szintén vak, azt mondta, hogy „gondolatban látta a pályát, tudta, hol áll, és azt is, hogy a labda merre repül és hol esik le”. A hangját hallva „kiválóan tudta kontrollálni a labdát”.

William R. Wiener, a greensboroi Észak-carolinai Egyetem továbbképzési központjának dékánja, a vakok tájékozódásának és mozgásának szakértője hangsúlyozta, hogy a hangoknak rendkívül fontos szerepük van a vak emberek mozgásában.

Bármennyire lehetetlennek tűnik is, hogy vakok teniszezzenek, a tudósok szerint az emberi agy alkalmazkodóképessége lehetővé teszi ezt – ha bekövetkezik a vakság, a látókéreg elkezd hangokat és érintéseket feldolgozni. Több kutatás során is megállapították, hogy ha egy vak ember Braille-írást olvas, a látókéregben aktivitás tapasztalható. Egy másik vizsgáltban bekötött szemű látóképes személyek vettek részt, akiknek a látókérge öt nap után elkezdett tapintással és hallással szerzett információkat feldolgozni.

„Nem titok, hogy ez miként működik – fejtette ki Melvyn A. Goodale, a kanadai Nyugat-ontariói Egyetem agykutató intézetének igazgatója. –Tudjuk, hogy lehetséges a hangok lokalizálása, és valószínű, hogy ehhez a vakok jobban értenek, mint a látók.”

Goodale és a kollégái azt tanulmányozzák, hogyan történik a hangfeldolgozás a látókéregben olyan visszhang alapján tájékozódó személyeknél, mint Daniel Kish, aki csecsemőként veszítette el a látását. A hozzá hasonlók csettintés vagy taps segítségével „látják” a körülöttük lévő tárgyakat, ahogy például a denevérek is hanggal mérik be őket, csak ők az ultrahang frekvenciát használják. Ennek a képességnek köszönheti Kish, hogy sziklát tud mászni, és mountain bike-ot használ.

Kiran Prasad, a Tennis Serves Lighthouse-nál dolgozó koordinátor szerint a vakok „látó emberek számára épített világban élnek. Csak remélni tudom, hogy a tenisz önbizalmat ad nekik, és azt az érzést, hogy mindenre képesek”.

Vallabh bízik benne, hogy egyszer országos bajnokságot rendezhet, és a vaktenisz bekerül a paralimpia versenyszámai közé.