Véletlenül kitöröltünk egy értékes fájlt, utolsó pillanatban lemondta a megbeszélést az ügyfelünk, vagy netán nem hagyta magát rábeszélni a „visszautasíthatatlan és egyedi” ajánlatunkra – ugye ilyen bosszantó alkalmakkor el-elhagyja a szánkat néha egy indulatkitörés? A legtöbb munkakörnyezetben a felek általában a legritkább esetben elégszenek meg az „a nemjóját” vagy az „az iskoláját neki” hangzatú „szitokszavakkal”– hanem olykor a futballmeccsek nagyhangú drukkereit is megszégyenítő káromkodáshullámot produkálnak. Nos, ilyenkor nem kell megharagudnunk a szitkozódóra – írja a Guardian cikke –, és még kevésbé kell magunkra vennünk a hallottakat. Hiszen ami történt, az csupán annyi, hogy a káromkodó kiengedte magából a fáradt gőzt.

Egy angliai egyetem által végzett kutatás szerint ugyanis az átkozódás a stresszel való megküzdés egyik lehetséges eszköze. A kutatást vezető Yehuda Baruch professzor ezért egyenesen úgy véli, veszélyes megállítani egy szitokhullámot, mert az később visszaüthet. „A menedzsereknek meg kell érteniük, hogy a beosztottaknak szükségük van a káromkodásra. A kihívás annak a megtanulása, mikor ne figyeljünk oda a fülünket sértő beszédre” – szögezi le a professzor.

Mások – mint például Stephen Morrall londoni ügyvéd – arra figyelmeztetnek, ha káromkodunk is, nem mindegy, hogyan tesszük azt. „Ha csak a bajszunk alatt mormogva szitkozódunk úgy, hogy az nem irányul konkrétan senkire, az valószínűleg a mindennapok része. De ha direkt valakit szidunk, akkor az már nem más, mint terrorizálás” – véli.

Igen ám, de a „bajszunk alatt mormogás” is jelentősen megronthatja a munkahelyi hangulatot, károsan befolyásolja a körülöttünk ténykedők közérzetét. Akkor hát mi lehet a megoldás? Megfontolandó a cikk írójának apró fogása: szerezzünk be egy malacperselyt, s ahányszor elkáromkodjuk magunkat, dobjunk bele egy kis aprót. Ami összegyűlik, az lesz az iroda „édességalapja”, amit aztán jóízűen „elnasizhatnak” együtt a kollégák.

Így már csak a stressz levezetésére kell egy alternatív módot kitalálni...