A legtöbbet egy Széchenyi István által dedikált kötetért fizettek. A szerző a leghíresebb reformkori vitairat, a Hitel 1830-as első kiadását „Károlyi Györgynek hiv barátság ’s hazafiui rokon érzés jeléül” ajánlotta. Károlyi Széchenyi barátja, európai utazásain társa, a reformkor egyik legjelentősebb alakja volt. A könyv – gerincén Károlyi-címerrel, Károlyi György beragasztott ex-librisével – kultúrtörténeti ritkaság, nem csoda hogy többen és hosszan versenyeztek érte, míg 100 ezer forintról 1,5 millió forintra licitálták.

Petőfi egyik legritkább verseskötete, a Czipruslombok Etelke sírjáról első kiadása 400 ezer forintról 950 ezer forintra (jutalékkal egymillió fölé) ment fel. A ciklus verseit Pesten 1845. március 20-án, alig néhány száz példányban jelentették meg. Mára nem sok maradt belőle.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Gyűjtők licitáltak egymásra Kittenberger Kálmán három első kiadású, feleségének, Líviának dedikált könyvéért. Az egy tételbe foglalt Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában, A megváltozott Afrika és a Csergezán Pál rajzaival illusztrált A Kilimandzsárótól Nagymarosig című köteteket a kikiáltási ár két és félszereséért, 750 ezer forintért vették meg.

Paracelsusnak, a reneszánsz legnagyobb hatású orvosának Libri V de vita longa (Öt könyv a hosszú életről) című tanulmánykötete évek óta nem szerepelt sem hazai, sem külföldi árverésen. A híres tanulmány a szerző halála után, 1560-ban jelent meg először, latinul. Az aukciós példány német kiadás, 1574-es datálással. A magyar vonatkozásokat is tartalmazó, kiváló állapotban megőrzött, majdnem ötszáz éves könyvet 650 ezer forintért szerezte meg valaki.

Egy Kossuth-relikviákat gyűjtő licitálóhoz került az agg kormányzó Brázay Kálmánhoz, a Brázay-féle sósborszesz gyártójához szóló, kézzel írt, Torinóban 1884. október 13-án kelt, aláírt levele. Ebben megerősíti, hogy korábban romló szeme a fiatalember által küldött sósborszesztől megerősödött, mert 82 évesen „... e levelemet is szemüveg nélkül írom, még pedig éjjel lámpafény mellett”. A ma is jól olvasható kézirat megháromszorozta 120 ezer forintos kikiáltását.

Numizmatikai gyűjtők verték magasra a tizennégy tételbe sorolt különféle címletű Kossuth-bankókat, a szabadságharc valódi és szükségpénzeinek gyűjteményét. A forradalom bukása után súlyos büntetést kapott, akinél ilyen pénzeket találtak, ezért mára alig maradt belőlük. Az 1849-es, négydarabos, aprópénzpótló cédulákat tartalmazó tétel 3 ezer forintról indult, és meg sem állt 120 ezerig. Még magasabbra jutott a hatdarabos, 1, 10 és 15 krajcáros felső-magyarországi helyi váltópénzcédulák gyűjteménye: 3 ezerről 420 ezerig szárnyalt. A többi válogatásért is 100, 120, illetve 200 ezer forintot adtak hazai és felvidéki gyűjtők.