Nem ünnepelni, hanem emlékezni kell a szarajevói merénylet századik évfordulóján – hangsúlyozta az MTI-nek nyilatkozva Amir Duranović, a Szarajevói Egyetem történész professzora. „Meg kell emlékeznünk a napról, de ha tudjuk, hány áldozatot szedett az öldöklés, akkor nincs ünnepelnivalónk. Emlékeznünk viszont kell, valahogyan úgy, ahogy a japánok teszik, amikor Hirosima és Nagaszaki kapcsán a háború valamennyi áldozata előtt fejet hajtanak” – fogalmazott a tudós, aki szerint éppen ezért nem a legjobb üzenet, hogy például koncertet rendeznek az évfordulón.

Június 28-ának nem az 1914-es merénylet, hanem Szent Vitus napja (Vidovdan), az ugyanezen a napon vívott 1389-es rigómezei csata évfordulója miatt van jelentősége a szerb történelemben, idén ráadásul ugyanezen a napon kezdődik a muzulmánok böjti hónapja, a ramadán. A szervezőknek gondolniuk kellett volna erre, hiszen lehetnek olyan csoportok, amelyek ezt provokációként fogják fel, különösen, hogy a hangversenyt az óvárosban rendezik, ahol még élnek az évszázados társadalmi tradíciók – jegyezte meg Amir Duranović. Aki akarja, akár párhuzamot is vonhat a szombati koncert és a száz évvel ezelőtti események között, hiszen Ferenc Ferdinánd látogatásának szervezői vagy nem tudtak róla, vagy nem akartak tudomást venni arról a tényről, mit is jelent a középkori szerb államiság végét is jelentő vidovdani csata a szerbek számára – tette hozzá a tudós.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A helyzet sajátosságának nevezte, hogy az ünnepségeket nem a kormányzat, hanem Szarajevó városa szervezte, mégpedig Franciaország jelentős szellemi és anyagi támogatásával, mivel Nicolas Sarkozy előző államfő grandiózus eseménynek szánta az itteni centenáriumi ünnepségeket.

Másik, sokakat esetleg sértő példaként említette Duranović a Tour de Sarajevo kerékpárversenyt, amely a város keleti (a háború elején a szerb egységek által elfoglalt, a város ostromához használt, ma a boszniai Szerb Köztársasághoz tartozó) részében indult és a fővárosban ért véget. Ez ugyanis szerinte felveti a szarajevóiakban: a szervezők egyenlőségjelet tesznek a két terület közé, és „azt akarják mondani, hogy ugyanakkora a jelentősége ennek a Szarajevónak és annak”.

Amir Duranović megemlítette: a merénylettel és az első világháborúval kapcsolatban folyamatos diskurzus zajlik a boszniai tudósok között, valamint a külföldi szakemberekkel. Így a közelmúltban a világégésről rendezett nagyszabású tudományos tanácskozásuknak is voltak szerb és szerbiai résztvevői – csak a szerb állam intézményei nem képviseltették magukat. Céljukat ennek ellenére elérték a rendezvénnyel, hiszen ők a szakemberek összeültetését tűzték célul, valamint azt, hogy külső ingerek nélkül tanácskozhassanak – ezért is nem hívtak meg politikusokat például.

„Az egyik gondunk az, hogy a közélet szereplői, a politikusok azonnali eredményeket akarnak látni. Ám a múlt feldolgozásához nagy lépést csak lassan tehetünk; ezt az időt nemzedékekben mérik” – hangoztatta a történész, aki szerint ezt az ugrást mindaddig nem lehet végrehajtani, amíg a közéletben maradtak olyanok, akiknek akár pozitív, akár negatív szerepük volt az 1992-95-ös háborúban. Hozzátette: Bosznia társadalma minden ellenvetés dacára fejlődik. „A háború idején a legtöbb külföldi stáb Zágrábból hozott ide tolmácsot, ma minden nehézség nélkül találni seregnyi angolul vagy németül remekül beszélő fiatalt, középkorút. Márpedig ha mi most tolmácson keresztül beszélgetnénk, az személytelenné tenné az interjút. Másfelől a nyelvismeret utat enged a világ megismerésének és az eszmecserének” – hozta fel kézenfekvő példaként.