Tudja ön, mi az a SETI? Nem egy titkos társaság, és nem is a jeti rokona – ezzel a rövidítéssel a földönkívüli civilizációk utáni kutatást (search for extraterrestrial intelligence) szokás jelölni. Erre komoly tudósok szánnak egész emberöltőket, hiszen – úgy tűnik – az ember nem szűnik meg a sajátjához legalább valamennyire hasonlító társadalmakat keresni a Földön kívül is.

Halló, van ott valaki?
(Forrás: sxc.hu/asampogna)

Ezt az igényt, érdeklődést tükrözi persze a számtalan tudományos-fantasztikus film, regény, számítógépes játék... de az ilyen kommunikációnak persze tudományos alapjai is vannak. A New Scientist 2010.januári száma ezt a témát boncolgatja cikkében.

A legfontosabb kérdés természetesen az: hogyan, milyen nyelven, kommunikációs rendszerrel próbáljunk meg kapcsolatot teremteni földönkívüliekkel – ha vannak egyáltalán? Érdekes gondolatot vet fel ezzel kapcsolatban Douglas Vakoch, a téma egy kaliforniai kutatója. „Talán mindenki figyel, de senki sem sugároz üzeneteket” – véli a szakértő. Talán éppen ezért kellene effélékkel próbálkoznunk nekünk, földlakóknak?

Nos, az orosz Alexander Zaitsev megpróbálkozott a dologgal: az orosz Tudományos Akadémia tudósa 1999 óta küld üzeneteket a világűrbe azzal a reménnyel, hogy valakihez eljutnak. A lap cikke szerint azonban ez kevésnek bizonyult, és az orosz szakértői csoport többé-kevésbe egyedül is van próbálkozásaival.

No de egyáltalán mit kellene üzennünk? Valami kedveset ugyebár. Ahogy Seth Shostak, a SETI Intézet csillagásza fogalmaz, ezek tulajdonképpen „üdvözlőlapok”. Az M13 csillagrajra 1974-ben küldött információ például mindössze 210 bájtnyi volt. „Jó dolog persze üdvözlőlapot kapni, de elég nehéz kibogozni az értelmét, ha egy olyan nyelven írták, amit a címzett nem beszél – a rendelkezésre álló szöveg ugyanis nagyon rövid” – magyarázza a tudós. Nem mintha hamar várhatnánk választ – ahhoz, hogy az üzenet elérjen az M13-ra, legalább 25 000 évre van szükség...

A dekódolásnak ezt a folyamatát próbálta Carl DeVito matematikus és Robert Oehrle nyelvész felgyorsítani azzal az ötlettel, hogy szimbólumokkal üzentek a földönkívüli civilizációknak. Azt feltételezték, hogy E.T. ismerősei rendelkeznek némi fizikai ismeretekkel (hiszen ha már egyáltalán fogadni tudják a rádiós jeleket, legalábbis készítettek egy vevőt). Éppen ezért úgy vélik, hogy ha sikerül ezeket eljuttatni, a matematikai és logikai jelek segítségével meg tudjuk majd értetni magunkat a feltételezett civilizáció tagjaival – és a fizikára alapozva kommunikálni is tudunk majd velük.

Abban megegyeznek a szakértők, hogy aligha érdemes a vakvilágba küldözgetni a mondanivalónkat. A Napunkhoz hasonló csillagok ugyan jó kiindulási alapot jelenthetnek – véli a New Scientist – ennél azonban még jobb lenne olyan bolygót találni, amelyet elérnek a jeleink. Shostak professzor mindenesetre óvatosan ígér: mint mondja, ha például 10 000, a Földhöz hasonló bolygót találnánk, az még mindig nem lenne elegendő információ. Az élet egy bolygón tudniillik még nem feltételezi a rádiós felszereltséget. „4 milliárd éve van élet a Földön, és 40 éve van rádióadó” – figyelmeztet a tudós.

Mindenesetre még van időnk kitalálni, hogy mi is lenne a kommunikáció leghatékonyabb módja. Legalábbis addig, amíg meg nem kapja valaki az 1974-ben küldött szavainkat.