Egyértelmű: volt intelligens élet az Amerikai Tudományfejlesztési Társulat éves találkozóján, amit február 18. és 22. között tartottak San Diegóban. Nem véletlenül éreztem így: úgy hozta a szerencse, hogy alkalmam volt elbeszélgetni Jill Tarterrel, aki a SETI-kutatás Bernard M. Oliver ösztöndíjasa, és a SETI Kutató és Fejlesztő Központjának vezetője. A SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence, azaz földönkívüli intelligencia keresése) feladata, hogy felfedezze, megértse és megmagyarázza az élet eredetét, természetét és gyakoriságát az univerzumban – áll az intézet honlapján. A körülbelül százötven SETI kutató lényegében azzal foglalkozik, hogy figyeli és kutatja azokat az űrből érkező jeleket, amelyek bizonyítanák, valóban létezik intelligens élet „odaát”.

Hall bennünket valaki?
(Forrás: iStockphoto)

Emlékeznek a Kapcsolat című filmre? A Jodie Foster által megszemélyesített elszánt csillagász karakterét – aki először vette észre a jelfogóból érkező különleges hangokat –, valójában Jill Tarterről mintázták. Ez a bátor tudós, aki alapszakos diplomáját mérnöki fizikából szerezte, sokak véleménye szerint a világ legjobb és egyben legnehezebb állását tudhatja magáénak: földönkívüli civilizációk létezésére keres bizonyítékokat. „Eddig a pontig – mondja Tarter – még nem kaptunk sem hívást, sem szöveges üzenetet földönkívüliektől.” Ez azonban nem akadályozza meg sem őt, sem csapatát abban, hogy teljes erőbevetéssel keressék azt a bizonyos tűt a szénakazalban. A legközelebbi galaxis azonban 25 ezer fényévnyire van tőlünk, így ez beletelhet még egy kis időbe.

Tarter ideje nagy részét mostanában azzal tölti, hogy a SETI számára és egy új, Allen névre hallgató (lásd lejjebb) teleszkóprendszerre próbál támogatást szerezni. A rendszer több antennából áll, amik a keresésben és más rádiós csillagászati problémákban nyújthatnak nagy segítséget. „A számos csatornának és a napi 24 órás üzemidőnek köszönhetően ez a rendszer képes lesz az égbolt egyszerre több területét is vizsgálni. Így lehetővé válik a Főnix projekt [az előző nagyobb keresési projekt] csillagfelderítésének kiterjesztése százezer, vagy akár egymillió közeli csillagra” – olvasható a SETI sajtóközleményében. A teleszkópot részben Paul Allen, a Microsoft társalapítója finanszírozza, de Tarter szerint a teljes kialakításhoz 30 millió dollárra lenne szükség, és további évi több millió dollárba kerülne a kutatás finanszírozása és a kutatók fizetése.

Az összeg más csillagászati és fizikai kutatóprojektekhez képest alacsony, de végülis, fogalmaz Tarter, „a SETI munkájában részt vevő emberek elférnének egy telefonfülkében.”

Ennek ellenére az összeg még növekedhet. 2009-ben Tarter elnyerte a TED-díjat, ami a 100 ezer dolláros jutalmazás mellett azt a lehetőséget is megadja a nyertesnek, hogy kívánjon valamit, ami minden remény szerint megváltoztathatja a világot. Tarter kívánsága így hangzott: „Szeretném, ha megteremtenék a lehetőséget a Föld lakóinak, hogy aktív résztvevőivé váljanak a kozmikus kapcsolatok keresésének.” Válaszul megalakult a setiQuest, amely lehetővé teszi az átlagember számára az idegen életformák és technológiájuk keresésébe való bekapcsolódást.

Alább olvasható a Tarterrel készített exkluzív interjú egy részlete (San Diego, 2010. február 20., Physics Buzz portál)

Alaina G. Levine: Mi a legjobb dolog a munkában?

Jill Tarter: A mesélés. Ilyenkor vezérszurkolóvá változom, talán kicsit túlbuzgó is leszek. A SETI az egyike azoknak a dolgoknak, amik megváltoztathatják a világot, még akkor is, ha én nem érem meg, hogy jelet találjunk. A munkám lehetővé teszi, hogy elmondjak egy történetet és bevonjam az embereket a megfigyelésbe, lehetőséget adjak nekik, hogy bolygónk egy fajának lássák magukat – és így talán elfelejtsék a vélt különbségeket ember és ember között.

A.G.L: Mi a leginkább félreértelmezett része a munkájának?

J.T.:A SETI és az ufó-kutatás roppant idegesítő összetévesztése.

Igen bosszantó azt látni, mennyire nyilvánvalóan hiányzik az emberekből a szkeptikus gondolkodás. Ha bármelyikünk azt állítja, hogy kapott valami jelet egy földönkívülitől (mondjam ezt akár én, egy rádiójel alapján, esetleg valaki más, akit saját bevallása szerint elraboltak egy pikáns orvosi kísérlet erejéig), vajon miért kellene bizonyíték hiányában is hinnünk neki?

Az emberek viszont sajnos nem a bizonyítékokra és a valóságra kíváncsiak. Történetekre vágynak.

A.G.L: Mi a legkényesebb kérdés, amit a SETI és a munkája kapcsán eddig föltettek önnek?

J.T.: Talán inkább frusztráló volt, mint kényes: „Ez az 50 évnyi keresés nem azt jelenti, hogy senki sincs odakinn?” Sokan azt hiszik, hogy minden területen kimerítően kutattunk 50 éven át, és nem érzékelik annak a kozmikus szalmakazalnak a nagyságát, amit felderíteni próbálunk.

Hadd mondjak egy analógiát: tegyük föl, hogy a kérdés nem az, létezik-e intelligens technológia máshol a viágegyetemben, hanem az, hogy vannak-e halak az óceánban? A földönkívüli intelligencia keresésével eltöltött ötven évnyi évnyi kutatás arányaiban még csak olyan, mintha egy pohárnyi óceánvizet mertünk volna ki és abban keresnénk halakat. Lehet, hogy akad benne. Ha viszont nem, attól még nem mondhatjuk, hogy az óceánban egyáltalán nincsenek halak.

A.G.L: Milyen technológiával dolgozik a SETI kutatás?

J.T.: A zajból próbálunk jeleket kiszűrni, és a kezdeti munkánk egy részét sikerült egyszerű tesztté átalakítanunk. Így már csak olyan, mintha mikroszkópikus kalciumlerakodásokat kellene keresnünk egy mammogramm-felvételen. Mindezt bizonyos matematikai formulák – a véletlen vektortranszformációk – alkalmazásával értül el.

Az optikai hullámhosszon működő nagyon gyors fotonszámlálók és számlálósorok megjelenése lehetővé tette, hogy nanoszekundum gyorsaságú fényes pulzálások után kutathassunk. Ezeknek a detektoroknak a kidolgozása után (és megfizethetőségüknek köszönhetően) nyílt meg a SETI optikai részlege a múlt évtizedben.

Most nagyon izgatott vagyok az Allen teleszkóp, más néven az LNSD (angolul „Large number of small dishes”) miatt. Az olcsóbb technikáknak köszönhetően kevesebbe kerül majd elkészítenünk az eszközöket. Emellé innovatív adó- és vevőrendszereink is lesznek. A teleszkóp teljes költségét a tányérok és a vevők előállítási költsége együttesen határozza meg. Ahol ezek a görbék találkoznak, ott van az ideális pont. Az interferométerek ezt a csomagot olcsóbbá tudják tenni. Ez így előnyös ötvözése a különböző technológiáknak.

Szintén fontos, hogy már elegendő számítógépes kapacitással rendelkezünk a különböző antennákból érkező adathalmaz elemzéséhez is. Amióta 50 éve Frank Drake elvégezte az első rádiós kutatást, nagyott változott a világ: 14 nagyságrenddel vagyunk hatékonyabbak, mint Frank a kutatásakor. És ez csak egyre jobb lesz.

A.G.L: Arra az esetre, ha sikerül kimutatniuk egy jelet, már létezik egy nemzetközi nyilatkozat, a Declaration of Principles Concerning Activities Following the Detection of Extraterrestrial Intelligence (magyarul A földönkívüli intelligencia kimutatása utáni teendőket érintő elvek nyilatkozata), amelyet hat nemzetközi űrszervezet hagyott jóvá – olvasható a SETI honlapján. A SETI Intézetnek tehát van egy akcióterve. Mik ezek?

J.T.: Ez a kérdés a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiához vezet vissza, ami mellett negyven éve működik egy SETI bizottság. A hidegháború idején ez volt az egyetlen lehetőség, hogy találkozzunk a szovjet kollégákkal. A kezdeményezés arra irányult, hogy átgondoljuk, mi a teendő, ha esetleg valaki kimutat egy jelet. Arra buzdítottuk szovjet kollégáinkat, hogy felelősséggel cselekedjenek, és álljanak ellen az akkor rájuk nehezedő nyomásnak. Ez volt az első kezdeményezés arra, hogy kidolgozzuk a cselekvési stratégiát.

Tehát akkor mit is tennénk? Először is ellenőriznénk a jelet, hogy meggyőződjünk róla, nem csalás-e. Másodszor értesítenénk a nagyközönséget. Megegyeztünk akkor, hogy nem küldünk választ mindaddig, amíg nem kapunk megerősítést. Persze, minden alkalommal, amikor a fizikus Freeman Dyson felbukkan, azt mondja: „nagyon dicséretes, de amint közzéteszitek, hogy találtatok egy jelet, mindenki, akinek adója van, azt mond majd bele, amit csak akar.” Ilyenkor kuncogva mondja, hogy jó nagy hangzavar kerekedne – és végül is nem ez lenne a legigazabb állítás 21. századi Földünkről?

A.G.L: Paul Davies professzor az Arizonai Egyetemen azt mondta egyszer, hogy az univerzum többi részén, vagy akár a Földön található élet is merőben más lehet, mint a miénk. Nem lehetséges, hogy az intelligens élet, amit keresünk, tőlünk eltérő módon kommunikál?

J.T.: A SETI nem a legmegfelelőbb elnevezés – nem találhatunk intelligenciát a csillagközi térben. Amit lehetőségünk van kimutatni, az csak a bizonyítéka valamilyen technológiának. Ha képesek vagyunk ilyet találni, akkor következtethetünk arra, hogy e bizonyíték intelligens technikusoktól származik, de fogalmunk sem lehet, milyenek lehetnek valójában. Arról sincs fogalmunk, hogy ők vagy a technológiájuk még mindig létezik-e.

Amikor a földönkívüli intelligencia lehetőségére gondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy ha valóban rádiójelet sikerült fognunk, akkor valószínűleg a hozzá szükséges technológia megépítője nem mikroszkopikus méretű. Azonban ennél sokkal többet nem állapíthatunk meg. A biológia is merőben más lehet – éppen ez az egyik oka annak, hogy földönkívüli élet után kutatunk...

Paul Davies részt vett egy Akadémiák által indított kutatásban, amelynek témája a „különleges élet” volt. Kérdésük a következő volt: lehetséges-e, hogy ez a bizonyos élet más anyagcsere szerint működik, nem DNS-alapú, más biológia szerint működik és esetleg nem is a bolygónkon van? Ezek a kérdések egyszerűen arra mutatnak rá, hogy olyan életet keresünk, amelyet ismerünk. Nem valószínű, hogy olyan életet találunk, amelyet nem ismerünk, hacsak nem állunk neki a tényleges keresésnek. Hogy keressen az ember valami olyat, amit nem ismer?

A.G.L: Szeretne még megosztani valamit a fizikusokkal és a fizika iránt érdeklődőkkel?

J.T.: Ahogy a legtöbb fizikus tudja, hatalmas univerzum van odakinn. A SETI egy többgenerációs projekt lehet – szükségünk van a fizikusok tudományos közösségére, hogy a múltbéli sikertelenség ellenére segítsenek támogatni ezt a nagyon furcsának tűnő elképzelést annak érdekében, hogy nagyobbak és összetettebbek lehessünk. Ez nehéz feladat. De reménykedünk, hogy a jövőben is más tudományos kutatással egy szinten fognak számon tartani bennünket, és ha megfelelően ténykedünk, kiállnak mellettünk és segítségünkre lesznek. Biztos vagyok abban, hogy létezik általunk (még) nem értett fizika – a jövőben ez talán új technológiákat is jelenthet. Nyitottnak kell lennünk az új technológiák bevezetésére. Sok fizikus volt már hasonló helyzetben a múltban: itt van például a LIGO esete (Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory, magyarul: Lézer Interferométer Gravitációs Hullám Obszervatórium). Ők a kozmikus gravitációs hullámok kimutatása és mérése mellett kötelezték el magukat; növekedni szeretnének, pedig nem sikerült eddig gravitációs hullámot kimutatniuk...

A fizika és a fizikusok eddig is segítettek a finanszírozás elég furcsa pszichológiájának terén. Szeretnénk növekedni siker hiányában is, és tudnánk hasznosítani az ő tudásukat, irányításukat és támogatásukat.