-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A Schmitt-ügyet vizsgáló bizottság megállapította: Schmitt Pál dolgozata nagy részét másolta, nem felelt meg a formai követelményeknek sem, ennek ellenére talán megtarthatja doktori címét. Legalábbis elvben.
A Semmelweis Egyetem sajátos módon tette nyilvánossá a Schmitt Pál államfő plágiumügyében történt vizsgálat eredményét. Sajtótájékoztatót nem hívtak össze, hanem egy nappal a korábban jelzett időpont előtt honlapjukon tették közzé. A nyitóoldalon csupán a váltakozó képek között bukkan fel a pályázat eredményéről szóló hír, egy jellegtelen fehér dobozt (és még véletlenül sem Schmitt disszertációját) ábrázoló képpel – ez akár a kis herceg báránya is lehetne.Időközben a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa ügy döntött, hogy Schmitt Pál doktori címét visszavonják.
Az egyetem híreinek oldalán már az első helyen szerepelt a Befejezte munkáját a tényfeltáró bizottság cím (mely Schmitt nevét nem tartalmazta), és vezetett tovább egy rövid hírhez, mely továbbirányít egy közleményhez, ahonnan megnyithatjuk a sajtóközleményt és a jelentés összefoglalóját. A szövegek a kinyomtatott dokumentumok beszkennelt változatát tartalmazzák – ez hatékonyan akadályozza meg, hogy a dokumentumokból copy-paste módszerrel idézhessünk. Magát a jelentést a nemzeti erőforrás miniszter (sic) kapta meg, azzal a nyilvánosság (egyelőre?) nem ismerkedhet meg.
Nyilvánosságra került, hogy kik voltak a bizottság tagjai:
- dr. Tóth Miklós, a SE Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja,
- dr. Gombocz János, a SE Testnevelési és Sporttudományi Kar Testnevelés-elméleti és Pedagógiai Tanszékéről,
- dr. Kovács Etele, a SE Testnevelési és Sporttudományi Kar Atlétikai Tanszékéről,
- dr. Rácz Károly, a SE Doktori Iskolájának elnöke,
- dr. Fluck Ákos ügyvéd.
A fenti adatok alapján biztosan állítható, hogy dr. Tóth és dr. Kovács nem tudnak franciául, tehát érdemben nem vehettek részt a disszertáció és Georgiev szövegének összevetésében. Egyedül dr. Ráczról feltételezhető, hogy tud franciául: bár honlapján nem szerepelnek a nyelvtudásra vonatkozó információk, több évet töltött Franciaországban, így minden bizonnyal valamilyen szinten ismeri a nyelvet is.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
De mit tudhatunk?
Az összefoglaló, mely (nem dr.!) Schmitt Pál „ún. [úgynevezett!] kisdoktori értekezésével” kapcsolatos, összesen három oldalas. Mivel azonban az utolsó oldal alsó felét a bizottság tagjainak aláírásai foglalják el, az érdemi rész mindössze két és fél oldalt foglal el.
Az első oldal jelentős része az 1992-ben hatályos doktori szabályzatból idéz, részben olyan részeket is, melyek nem tartoznak a tárgyhoz – azt pl. senki nem vitatta, hogy Schmittnek volt diplomája vagy nyelvvizsgája a doktori cím megítélésekor. A dokumentációból hiányzik az írásos témavázlat, a szigorlati vizsgáról szóló jegyzőkönyv és a doktori értekezést bíráló bizottság üléséről készült jegyzőkönyv.
A bizottság megállapította, hogy a a dolgozatra jellemző a „szakszerűtlen forrásmegjelölés, illetve a hivatkozásokra történő szakszerű utalások hiánya” (nem világos, e kettő miben különbözik), de szerintük ezért a témavezetők, illetve a bírálók felelősek, nekik kellett volna a felkészülés idején, illetve az elő-opponensi véleményekben felhívni e hiányosságokra a figyelmet.
Emellett emelik ki, hogy hogy a bibliográfia sem szabályos, és a 21 hivatkozási tételből 5, azaz a bibliográfiai tételek negyede oly mértékben pontatlan, hogy a hivatkozott mű nem beazonosítható. Schmitt saját korábbi írásaira sem volt képes megfelelően hivatkozni: 23 felsorolt munkájából 10 nem volt fellelhető, 3 hibásan szerepelt – ugyanakkor a bizottság 9 olyan művet talált, mely a témába vág, és melyben Schmitt az „első szerző”. (Nem egészen világos, mire utal itt az „első szerző”: ha arra, hogy többszerzős munkák szerzői közt Schmitt szerepel elsőként, az azt jelenti, hogy önálló műveinek száma ennél is kevesebb.)
Ezek után a bizottság megállapítja, hogy a dolgozatból 16 oldal teljes egészében megegyezik Klaus Heinemann munkájával, az ábrák és táblázatok sora származik Nikolaj Georgiev művéből, 180 oldal pedig ugyaninnen, de részletekben, más elrendezésben.
Végül a bizottság megállapítja, hogy ha hiányosságok voltak is, az eljárás formailag megfelelt a Testnevelési Egyetem akkori gyakorlatának. Megállapítja, hogy a dolgozat „szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapult”, de ez nem derült ki időben. A végkövetkeztetés szerint a hibát a Testnevelési Egyetem követte el, „s így a dolgozat szerzője joggal hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak”.
Schmitt emelt fővel távozhat
Sokan értelmezik úgy a jelentést, mint Schmitt felmentését. Ugyanakkor nem világos, hogy ennek a bizottságnak kellett volna-e kimondania vagy javasolnia a doktori cím visszavonását, vagy az ő feladatuk csak azon tények megállapítása volt, melyek alapján ez a döntés meghozható.
A bizottság most mindenesetre menekülési utat nyitott az államfőnek. Kimondta ugyan, hogy a dolgozat nem alkalmas a doktori fokozat megítélésére, de a felelősséget nagyrészt az egyetemre hárította. Ennek köszönhetően Schmitt úgy tehet, mintha maga jóhiszeműen járt volna el, és csupán áldozata lenne az eseményeknek.
Ugyanakkor Schmitt sportember, és tudja, hogy a doppingoláson ért sportoló eredményét akkor is megsemmisítik, ha ő maga nem tudott arról, hogy tiltott szert vesz be. Schmittnek be kell látnia, hogy ha most nem veszik el doktori címét, az csak arra ad neki lehetőséget, hogy maga mondjon le róla, belátva, hogy méltatlanul jutott hozzá.
Schmitt sorsánál azonban sokkal izgalmasabb, mi vár azokra, akik közreműködtek ebben a tisztességtelen eljárásban: a témavezetőre és a bírálókra. Azáltal, hogy a bizottság az ő hibájuknak mondta ki, hogy Schmitt doktori fokozatot kaphatott, őket terheli a felelősség nem csak azért, mert méltatlanul ítélték meg a fokozatot, hanem mindenért, amit a botrány kirobbanása okozott.