Hadrianus auditóriumának nevezték el az olasz főváros egyik legforgalmasabb pontja, a Velence tér alatt kiásott épületegyüttest, amelyet a legújabb, azóta már újrarajzolt metróvonalon találtak.     A régészek az egykor itt sorakozó császárfórumok végében, Traianus fóruma mellett, három téglalap alakú, teremszerű épületet kezdtek el felszínre hozni. Ezek eredetileg kétemeletesek voltak, kettő jó állapotban megmaradt, a harmadikra ráépült a téren levő paloták egyike, amelyek Hadrianus császár korában, 123-ban épülhettek. A termekben két egymással szemközti, hat fokos lépcsősor húzódott, márványlapok fedték őket. A terem közepén, szintén fehér és sárga színű márvánnyal borított alacsony pódium áll.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

„Felolvasótermek voltak, a rétorok itt olvasták fel munkáikat és itt tartották óráikat. Művelt közönség által látogatott kulturális helyszínek kerültek felszínre” – nyilatkozta a római sajtónak az ásatást vezető Rossella Rea. A régész az utolsó hetven év legjelentősebb régészeti felfedezésének nevezte az auditóriumot.

A termek márványborítását a 6. századtól kezdve a keresztény Róma épületeire használták fel. Az épületek bizánci pénzverdeként is működtek, ahogyan ezt az auditóriumban talált kemencék bizonyítják. A tetőszerkezet a 878-879-es földrengésben omlott össze. A késői középkorban a termeket temetőként használták, a reneszánszban kórházként. Utána betemették és eltűnt Róma forgalma alatt.

Az auditórium restaurálása várhatóan három évet vesz igénybe és mintegy egymillió euróba kerül.