Olvasónk az alábbi problémával fordult hozzánk:

 „A magyar Wikipédián futottam össze Pukli István Wikipédia-szócikkével és a laptörténetben egy érdekes megjegyzésbe találkoztam össze az egyik szerkesztési összefoglalóban: «Középfokú nyelvvizsgája van eszperantóból, nem tevékenykedett a mozgalomban, nem eszperantista».”

Ezzel az összefoglalással kapcsolatban nem is egy kérdés fogant meg olvasónkban: „Kik az eszperantisták? Mi tesz valakit eszperantistává? A nyelvtudás? Az eszperantó mozgalomban betöltött szerepe? Mi számít a mozgalomban való tevékenykedésnek? Ha valakinek nincs arra lehetősége, hogy elmenjen eszperantó találkozókra és klubokba, azonban interneten használja a nyelvet (cikkek írása és olvasása, beszélgetés, zenehallgatás, stb.) az eszperantistának tekinthető-e? Eszperantistának tekinthető-e valaki egy papír (nyelvvizsga) alapján? Ha valaki lenyelvvizsgázik és az interneten nincs nyoma eszperantista mivoltának, az tekinthető-e eszperantistának? ”

Elöljáróban megjegyeznénk, hogy a Wikipédia Pukli Istvánról szóló szócikkében a laptörténetben olvasható korábbi szerkesztési összefoglalóhoz képest most ezt olvashatjuk: „Pukli István [...] eszperantista”.

Forrás: Tibor Végh / Wikimedia Commons / CC BY 3.0

Néhány lehetséges értelmezés

Fontos megjegyezni, hogy a Wikiépdia referenciaként Pukli István 2012-ben a zuglói Teleki Blanka Gimnázium igazgatói megbízására benyújtott intézményvezetői pályázatát adja meg: ebben viszont az eszperantóval kapcsolatban mindössze annyi szerepel (Pukli István szakmai önéletrajzában, nyelvismeretével kapcsolatosan), hogy eszperantó közép C-típusú nyelvvizsgával rendelkezik. Az intézményvezetői pályázatból nem derül ki, Pukli István a nyelvvizsga megszerzését követően foglalkozott-e az eszperantóval.

A kérdés további vizsgálata során, a teljesség igénye nélkül az alábbiakban mutatunk néhány lehetséges értelmezést azzal kapcsolatban, ki az eszperantista.

Az első, Boulogne-sur-Mer városkában 1905-ben megrendezett Eszperantó Világkongresszus során elfogadott deklarációban (Deklaracio pri la esenco de la esperantismo; Deklaráció az eszperantizmus lényegéről) az szerepel, hogy „eszperantistának neveznek minden embert, aki tudja és használja az eszperantó nyelvet, teljesen mindegy, mely célokra használva azt”.

Az első Eszperantó Világkongresszus kijáratánál készült felvétel, 1905
(Forrás: Henri Caudevelle (1861–1936) / La arkivo de UEA, Public Domain)

Az online elérhető Reta Vortaro is a fenti deklarációban megfogalmazott definíciót veszi alapul a szó meghatározásakor. Nyelvtani szempontból vizsgálva azonban az is megállapítható, hogy az eszperantó nyelvben az esperantisto 'eszperantista' kifejezés az Esperanto + ist + o elemekre bontható szét. A szótőben szereplő Esperanto természetesen (bár eredetileg Zamenhof álneveként szerepelt) magára a nyelvre utal, az -o végződés az eszperantóban a főnevek végződése, az -ist- képzőről pedig a már idézett Reta Vortaro két meghatározást is ad. E képző az online szótár szerint egyrészt jelölhet olyan személyt, aki hivatásszerűen, tartósan, kedvtelésből vagy gyakran foglalkozik a szótőben megjelölt üggyel és jelölheti másrészt valamely elmélet, iskola, doktrína követőjét vagy támogatóját.

A Magyar Értelmező Kéziszótár 328. oldalán található értelmezés szerint eszperantista az, „aki az eszperantót beszéli és vele foglalkozik”.

Objektív szempontból vizsgálva a kérdést elmondható, hogy az eszperantó nyelvtudás és az eszperantó nyelvvel való foglalkozás (motivációtól függetlenül) az 1905-ös Deklaráció és a Magyar Értelmező Kéziszótár 2003-as kiadása közt eltelt közel száz év ellenére is együttes kritériumként szerepelnek annak megítélése során, ki az eszperantista. Pukli Istvánról tudható, hogy eszperantó nyelvből középfokú C nyelvvizsgával rendelkezik – arról azonban, nyelvismerete mennyire aktív, foglalkozik-e a nyelvvel, jelen pillanatban nem tudunk nyilatkozni. Mindezen túlmenően azonban az a kérdés is felmerülhet szempontként (függetlenül attól, hogy mások, a környezete mit gondol róla): valaki magát minden objektív ismérvtől függetlenül egyáltalán eszperantistának tartja-e.

Állami nyelvvizsga-bizonyítványok – H.K.

Egyéb lehetséges értelmezések

Az alábbiakban két olyan, az eszperantó hazai történetében is kimagasló figura véleményét idézzük, akik tudtak eszperantóul és foglalkoztak is a nyelvvel, ám ezen túlmenően nem csupán környezetük és az utókor, de saját maguk is úgy vallották: eszperantisták.

Julio Baghy (Baghy Gyula) „Estas mi esperantisto” (Én eszperantista vagyok) c. szatirikus verse egy olyan képzeletbeli eszperantistáról szól, akiről csupán a legelemibb külsőségekben mondható el, hogy bármi köze is van az eszperantóhoz. A költemény szerint e képzeletbeli eszperantista ugyanis pl. kitűzőjén hordja az eszperantó szimbólumát, az ötágú zöld csillagot (ám még az is kicsit megrozsdásodott); van ugyan szótára és nyelvtana is, ám nyelvi ismeretei jelentősen megkoptak, a legelemibb szófordulatokon kívül mást nem is használ; könyveket, újságokat nem olvas; más eszperantistákkal együtt nem működik, ám lelkesen krizizálja őket; a „végső győzelembe” vetett hitéért semmit nem tesz stb.; halála után azonban mégis úgy tekintenek majd rá: igazi eszperantista volt.

Az eszperantó ötágú zöld csillaga

Baghy, még ha szatirikus formában is, de fenti versében szintén összefoglalja az igazi eszperantista attribútumait: a nyelvismerettől az eszperantóval való lehetséges foglalkozás különböző formáiig.

Szathmári Sándor 1966-ban megjelent „Julio Baghy” című írásában pedig egy párbeszédet idéz közte és Baghy közt:

„Sok évvel ezelőtt megkérdezte tőlem: mikor lettem eszperantistává?

Némi gondolkodás után ezt válaszoltam:

– Az első nyelvtant tizennégy éves koromban olvastam, de már korábban éreztem a szükségét valamely közös, összekötő nyelvnek, így lényegében régebbi eszperantistának ítélem magam.

Szemei felragyogtak:

– Na ugye! – kiáltott fel. – Ez az én véleményem is. Eszperantistának lenni nem csupán nyelvtudást jelent. Ez végzet. Misszió. Vágyakozás egy jobb világra. Igazi eszperantistává nem válik az ember, hanem annak születik, és már azelőtt eszperantista, hogy megtanulná a nyelvet.”

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Fentiekben az eszperantista létet egészen más oldalról láthatjuk: nem pusztán objektív szempontok alapján mondható el valakiről, hogy egy adott csoporthoz (nevezetesen az eszperantistákéhoz) tartozik-e vagy sem – a kérdés szubjektív oldala egy senkitől el nem vitatható érzés, a kérdéses csoporthoz való tartozás érzése. Analógiaként megemlítenénk itt a 2011. évi CLXXIX. törvényt a nemzetiségek jogairól, melynek 11. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy „Valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga.”

Az eszperantó „A remény” című himnuszának kottája

Eszperantistának lenni természetesen nem nemzetiségi kérdés – egy közösséghez való tartozás megítélése során viszont az egyén szabadsága e közösség felvállalásában nagyon is fontos kérdés. Pukli István (nyelvvizsgán túlmenő) eszperantó nyelvtudásáról, az eszperantóval kapcsolatos ténykedéséről a Wikipédia cikkében szereplő információn túl semmi bizonyosat nem tudunk. Ám arról végképp nem tudunk, önmagát egyáltalán eszperantistának vallja-e – így a kérdés általános megítélése során használható néhány lehetséges szempont felsorolásán túl nemigen vállalkoznánk arra, hogy állást foglaljunk abban, Pukli István eszperantista-e.

Források:

Julio Baghy: Estas mi esperantisto

Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003

Reta Vortaro

Szathmári Sándor: Julio Baghy