A fővárosi KDNP személyét ért kritikáját és a vitáit az oktatási államtitkárral úgy értékelte: nem személyes ügyről, nem Fidesz-KDNP- ellentétről van szó, és senkivel nem áll harcban. „Keresni kell a felsőoktatásra fordított közpénz felhasználásának hatékonyabb módját, különben törvényszerű, hogy előbb-utóbb felveti azt a kérdést valaki, hatékony-e ez a befektetése az államnak. Éppen ezért felvethető, hogy akik tanulmányaikat önhibájukból nem fejezik be, lemorzsolódnak, vagy a diplomaosztás után röviddel külföldre távoznak, vállalják ennek következményeit – mondta Pokorni Zoltán, hozzátéve: a miniszterelnök kérte meg januárban, hogy gondolkozzanak azon, hogyan lehet ezt a problémát kezelni.

Megfogalmaztunk egy javaslatot, amelynek semmi köze a tandíjhoz – jelentette ki –, hozzátéve, éppen ezért meg is lepődött az államtitkárság reakcióján. Mint mondta, egykor miniszterként ő működött közre a tandíj kivezetésében, majd évekkel később a tandíj eltörléséről is szóló népszavazás előkészítésében is vezető szerepet vállalt.

Pokorni Zoltán szerint a diákhitelen keresztül a kérdés megoldható, de ehhez egyfajta szemléletváltás is szükséges. Nem az intézmények kapacitását, hanem a diákokat finanszírozzuk, ha úgy tetszik, „állami ösztöndíjat adunk több tízezer hallgatónak”, s ha valaki a feltételeket nem teljesíti, nem fejezi be tanulmányait, akkor ez hitellé minősül, amit vissza kell fizetni. Jelezte: természetesen kizárólag felmenő rendszerben lehet minden ilyen változtatást elképzelni.

A felsőoktatási integrációról azt mondta, egy eszköz, amely nem ördögtől való, javíthat a felsőoktatás hatékonyságán, színvonalán. Kezelni kell a kapacitási problémákat is, mert folyik egyfajta spontán integrációs felkészülés, mivel a kis vidéki főiskolák egyre nehezebben fenntarthatók a demográfiai csökkenés és a költségtérítéses hallgatók számának csökkenése miatt, mindenütt keresik a lehetséges megoldásokat. Megfontolandó, hogy ezt jogi eszközökkel kell-e gyorsítani, de kormányzati beavatkozásra szükség van, hogy az intézmények helyüket, feladatkörüket megtalálják. A kisvárosok jövője radikálisan megváltozna, ha megszűnne a felsőoktatás – jegyezte meg.

A bizottság vezetője indokoltnak tartja a képzések felülvizsgálatát. Az előző kormányok a bolognai rendszer bevezetésekor nagyon sok hibát követtek el – mondta, és egyik példaként a szakaprózódást említette. Csaknem hatszáz alap- és mesterképzési szak van, miközben az egyre átfogóbb szakok felelnek meg a modern, gyors technológiáknak, és tudják a hallgatókat felkészíteni. Így még inkább felvetődik a kérdés, hogy 30-40 helyen kell-e turisztikai, gazdasági képzést folytatni.

Pokorni Zoltán szerint érdemes elgondolkodni azon is, hogyan lehet az intézmények finanszírozásában megjeleníteni olyan mutatót, amely arra reflektálna, hogy a diák a végzés után el tudott-e helyezkedni és mennyi időn belül. Az ebben az összefüggésben eredményeket produkáló intézmény pedig többlettámogatást kaphatna – mondta a Fidesz alelnöke.

Arra a felvetésre, hogy egyes hírek szerint a Széll Kálmán Terv szerint 88 milliárdot vonnának el a felsőoktatásból, azt mondta: ez nagyon nagy összeg, a felsőoktatás állami támogatásának csaknem 40 százaléka. A terv első verziója, amely ezzel együtt az önköltséges képzést is megszüntette volna, azt eredményezte volna, hogy a tömeges igényt kielégítő felsőoktatás megszűnik Magyarországon, és visszatért volna egy nagyon szűk, csak az elit számára elérhető felsőoktatás. Ha az önköltséges képzés megmarad, és a diákhitelrendszerrel a hozzáférés megőrizhető, akkor bizonyos kivonással is megőrizhető a tömeges igényeket kielégítő felsőoktatás. Ez azonban nagymértékű átalakítást igényel – jegyezte meg. „De nem szabad elfelejteni, bármekkora forrás jusson is a felsőoktatásnak, mindig alapelvárás marad, hogy ezt hatékonyan kell elkölten” – mutatott rá.

A Fidesz alelnöke kijelentette: az egy adott évfolyamra felvett kilencvenes-százezres hallgatói létszám lassan a múlté, egészen egyszerűen azért, mert nem is nagyon lesz ennyi gyerek az adott korcsoportban. Erre fel kell készülni, a másik feladat pedig az, hogy a képzésbe bekapcsolódók arányát – a csökkenő gyereklétszámon belül – folyamatosan fenntartsák, illetve növeljék.

Ezen belül a támogatott és az önköltséges képzésben részt vevő diákok száma és aránya a költségvetés állapotától, a magyar felsőoktatás minőségétől függ. Ha minőségi a felsőoktatás, akkor megéri a gyerekeknek az önköltséget is vállalniuk, ha egy diákhitelrendszerrel és más eszközökkel ezt úgy tudják támogatni, hogy a családok hozzáférését fenntartják, illetve javítják.

Pokorni Zoltán szerint Magyarországnak az európai célátlagot, azaz a 40 százalékos arányt kellene elérnie, most ennél kevesebbet céloztak meg. Ezt érdemes lenne újragondolni, mert az átlag alatti országok kiszolgáltatottabbá válnak a kvalifikáltabb és gyorsabban fejlődő gazdaságú országoknak – jegyezte meg. Kitért arra is, hogy sokan úgy ábrázolják a helyzetet, mintha a nagyméretű felsőoktatás és a minőség ellentétben állna egymással, ennek azonban véleménye szerint éppen az ellenkezője az igaz. Mint kifejtette: a gazdaság az egyre nagyobb felsőoktatást fogja követelni, amely éppen ezért csak akkor tud minőségi lenni, és ezt a gazdasági igényt jól kielégíteni, ha megfelelően nagyméretű.