-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Győző elégedetlen: úgy gondolja, hogy az országos matematikai versenyen indokolatlanul szúrtak ki a negyedikes diákokkal. Homályosan fogalmaztak. A nyelvész meg válaszol.
A matematikaoktatásban a szöveges feladatok sok szempontból fontosak, elsősorban magának a matematikának a szempontjából, hiszen a szöveges feladatok megoldása a matematikai kompetenciánk egyik legfontosabb oldalát teszi próbára: egy valóságbeli helyzetben kell felfedeznünk azt a struktúrát, amit a matematika eszközeivel tudunk megragadni. Ezen kívül az utóbbi években különösen nagy érdeklődés vette körül a szöveges feladatokat. Ennek az az oka, hogy hazánk egyik nagy problémája, hogy a szövegértési vizsgálatokban romlik a gyerekek teljesítménye, ráadásul nőnek az eltérések az országon belül. Márpedig a szöveges feladatok kitüntetett helyet foglalnak el az iskolai szövegértési problémák között.
(Forrás: George Hodan / http://www.publicdomainpictures.net/)
Ráadásul Győző nevű olvasónk kérdése olyan szöveges feladatra vonatkozik, amelynek a megfogalmazása, mint látni fogjuk, egy tipikus, igen gyakori hibát tartalmaz.
A következő nyelvhelyességi vagy -értelmezési kérdéssel fordulok Önökhöz, amibe egy országos matematikai versenyen futott bele 4. osztályos (alsós) fiam:
[X. Y.] elkezdte leírni a pozitív páratlan egész számokat 1-től kezdve (1; 3; 5; …). Melyik számban szerepel az ötvenedik számjegy?
- 5
- 7
- 55
- 57
Mielőtt továbbmennénk, javaslom, oldjuk meg együtt a feladatot!
Amikor a pozitív páratlan egész számokat sorban leírjuk – az egyszerűség kedvéért feltehetjük, hogy 10-es számrendszerben, bár a feladat megfogalmazásából ez nem következik –, akkor az első 5 szám egyszámjegyű (1, 3, 5, 7, 9), a továbbiak egészen 99-ig kétszámjegyűek. Ezekben az első számjegy mindig a tizes, a második az egyes helyiértéknek felel meg. Vagyis ha számjegyenként nézzük ezeket a számokat, akkor váltakozva a hatodik számjegy tizes helyiértékű, a hetedik egyes, a nyolcadik megint tizes, a kilencedig egyes, és így tovább. Összefoglalva: az első öt számjegy után (1, 3, 5, 7, 9) a hatodik számjegy és utána minden páros sorszámú számjegy tizes helyiértéket jelöl, míg a páratlan sorszámú számjegyek egyes helyiértéket jelölnek. Innen (is) tudhatjuk, hogy a keresett 50-ik számjegynek tizes helyiértéket kell jelölnie.
A hatodik szám a 11, a hetedik a 13, és így tovább: minden 1-gyel, 2-vel, 3-mal stb. kezdődő kétjegyű számból öt-öt darab van (mert a második számjegyük mindig ez az öt: 1, 3, 5, 7, 9). Mivel tizesenként öt-öt kétjegyű szám van, ez számjegyekre lefordítva azt jelenti, hogy (az első öt szám után) minden tizesre tíz számjegy jut. Az ujjainkon is kiszámolhatjuk, hogy a 10-edik számjegy a „15” szám első számjegye, vagyis az „1”, tehát a 20-adik a „25” szám első számjegye, vagyis a „2”, és így tovább. Így a keresett 50-edik számjegy az „55” szám első számjegye, vagyis az „5”.
Tehát a helyes válasz: az A (5), a C (55), és a D (57) számokban szerepel az ötvenedik számjegy (az 5). Igen ám, de vajon megengedett-e, hogy több helyes választ jelöljünk meg? Erre vonatkozik Győző kérdése:
A kérdésem az, hogy a feltett kérdés ebben a formában (határozott sorszámnév, kijelölő jelző) vonatkozhat-e bármilyen módon több számra? Indokolható-e vagy elvárható-e, hogy több megoldást is megvizsgáljon a gyermek ilyen megfogalmazás esetén még akkor is, ha feladatsor elején kiemelten közlik, hogy egy feladatnak több jó megoldása is lehet?
Győző arra gondol, hogy a Melyik számban szerepel… megfogalmazás azt sugallja, hogy a felsoroltak közül a keresett számjegy csak egyben szerepel. Vajon így van-e ez?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az első kérdés az lehet, hogy mit mondanak erről a magyar nyelv használatának általános „szabályai”. Azért használok idézőjelet, mert a szabály szót, bár nagyon gyakran használják, ebben az esetben nem tartom szerencsésnek, hiszen nem formalizált, szövegesen vagy máshogy megfogalmazott szabályokról, mint inkább szokásokról vagy szabályszerűségekről (visszatérő viselkedésmintákról) beszélhetünk. Azt gondolom, ha például egy garázsban a főnök előveszi az ott dolgozó segítőjét, és megkérdezi tőle: Melyik kocsit mostad le?, ezzel nem akarja feltétlenül azt a hiedelmét kinyilvánítani, hogy az illető csak egy kocsit mosott le. Ellenkezőleg, ha a többes számot használná (Melyik kocsikat mostad le?), akkor viszont azt sugallná, hogy szerinte a munkatársa több kocsit is lemosott. Legalábbis nekem ez a benyomásom a magyar nyelv eszköztárának szokásos használatáról. Harmadik lehetőség viszont nincs, a hétköznapi életben alig lenne elképzelhető egy olyan precíz megfogalmazás, mint például: Melyik kocsit vagy kocsikat mostad le? Ezért ha a főnöknek fogalma sincs, hogy a beosztottja hány kocsit mosott le (és nem is tartozik a garázs napi gyakorlatába, hogy a megszólított mindig több kocsit mos le), akkor minden bizonnyal az egyes számú alakot fogja használni.
Csakhogy tekinthető-e az a szöveg, amelyik Győzőnek (és a fiának) problémát okozott, hétköznapi szövegnek? Egyfelől nem, hiszen matematikai feladatról van szó (ráadásul versenyfeladatról). Másfelől viszont igen, hiszen a szöveges feladatoknak éppen az a lényegük, hogy valóságbeli helyzeteket vázolnak. (Azt most hagyjuk, hogy mennyire mesterkélt ez a szöveges feladat, hiszen nyilvánvalóan csak kiagyalt helyzet az, hogy X. |_| Y. leül, és elkezdi sorban leírni a páratlan pozitív egész számokat.)
Ha hétköznapi szövegnek tekintjük az idézett szöveges feladatot, akkor azt hiszem, a feladat megfogalmazói ezen az alapon meg tudnák védeni a szövegüket. Ráadásul arra is hivatkozhatnak, hogy – mint Győző írja – a feladatsor elején világossá tették, hogy minden feladatnak lehet több jó megoldása. Egyébként személyesen ezt nem tartom jó gyakorlatnak, mert az ilyen feladatokat gyakran a feladatsorból kiemelve is használják a pedagógusok, ezért én mindenképpen azt pártolom, hogy minden egyes feladat tegye világossá, hogy a lehetőségek közül egyetlen egyet kell kiválasztani, vagy többet is lehet. Azért is nagyon kérdéses szerintem ez a gyakorlat, mert egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy egy negyedikes tanulótól elvárható, hogy a feladatsor legelején adott információt végig fejben tartsa.
Aztán persze még ott van az is, hogy a feladatban szereplő konkrét választási lehetőségekből egyértelmű, hogy egynél több választ kell bejelölni. A négy megadott szám ugyanis (5, 7, 55, 57) összesen csak kétféle számjegyet tartalmaz (az „5” és a „7” számjegyet), tehát ha csak egyetlen számjegy előfordulását keressük, akkor ebben az esetben kizárt lenne, hogy csak egyetlen válaszlehetőség jó (hiszen a négy közül az „5” három számban is szerepel, a „7” pedig kettőben is).
Így tehát, mivel a feladattal kapcsolatban több fenntartásom is van, nem mondhatom azt, hogy a kiírók helyesen, jól jártak el. Ráadásul, ahogy levelében Győző is írja, egy negyedikes tanulónak már a szám és a számjegy közötti fogalmi különbség is nehézséget okoz, nem kellene még a megfogalmazás homályosságával is nehezíteni a dolgát. (Ráadásul a szám szónak is két matematikai használata van: a számjegyekből és esetleg más jelekből álló leírt karaktersorozat, valamint az az elvont matematikai objektum, amit jelöl – és ami ugyanannak a számjegy-sorozatnak az esetében a használt számrendszertől függően más és más lehet.) Ugyanakkor a fent elmondottak miatt nem tudom azzal biztatni Győzőt, hogy meg lehetne támadni vagy érvényteleníteni lehetne az inkriminált feladatot.