-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Ők érdeküket. Ők érdekeiket. Őkvelük, őkbennük és őknekik. Álljon meg a menet! Mi folyik itt? A nyelvész majd megmondja!
Ne csodálkozzatok, amikor István nevű olvasónk első példamondatában semmi kivetnivalót nem találtok! Van olyan, és én nagyon örülök neki, amikor az olvasóink nem mások nyelvhasználatát kifogásolják, hanem felfigyelnek egy-egy érdekes nyelvi jelenségre, és a magyarázatra kíváncsiak. István kérdése így hangzik:
Ma a következő mondatot fogalmaztam meg Facebook-komment formájában (gyalogosokra és biciklisekre vonatkozik):
"Meg kell érteni, hogy a szabályok betartása az ő érdeküket szolgálja, mivel ők kvázi védtelenek egy autóval szemben."
Itt figyeltem fel arra, hogy ugyebár a biciklisek és gyalogosok, akiknek érdekét a szabályok betartása szolgálja, többes számban vannak. Gondoltam is, hogy helyes lenne-e az, hogy az "ők érdeküket", de rájöttem, hogy nem. Ugyanígy helytelen lenne az "ők érdekeiket". Gondoltam, ez hasonlóan van a többi személyes névmás esetén is, de nem. Ha helyesen ragozom, akkor az így nézne ki:
Én érdekemet
Te érdekedet
Ő érdekét
Mi érdekeinket
Ti érdekeiteket
Ő érdekeiket (és nem: ők érdekeiket)
Miért viselkedik ilyen szokatlanul a harmadik személy birtokos esetben? Miért nem szükséges a többes szám jelölése a személyes névmáson (sőt, miért helytelen)?
Először is vegyük észre, hogy abban a formájukban, ahogy István idézte ezeket az adatokat, hiányosak, mert amikor személyes névmással fejezzük ki a birtokost, egy határozott névelő jelenléte kötelező: az én érdekemet, a te érdekedet stb. Egy másik, még kevésbé fontos megjegyzés, hogy a személyes névmások itt ugyan birtokosra utalnak, de hogy „birtokos esetben” állnának, annak semmi nyoma. Nagyon sok olyan nyelv van (például a közelünkben a legtöbb szláv nyelv, a német, a latin és a görög, a török), amelyikben a birtokosra utaló szót valamilyen toldalékkal jelölik, ezt szokták „birtokos esetnek” hívni. De a magyarban nincs ilyen jelölés, bár a -nak/-nek toldalék sokszor utal birtokosra, és volt már olyan nyelvész, aki ilyenkor „birtokos esetnek” nevezte.
Nos, István észrevétele teljesen helytálló: a birtokost kifejező személyes névmások mindegyike megegyezik a neki megfelelő alanyi szerepű személyes névmással, kivéve a többes szám harmadik személyűt, mert ott az egyes szám harmadik személyű névmást használjuk. Ugyanez a furcsaság figyelhető meg a toldalékok és a névutók személyes végződéssel ellátott alakjainál: ővelük, őbennük, őnekik, nem pedig *őkvelük, *őkbennük és *őknekik.
Egyébként hasonló furcsaságot találunk akkor is, amikor nem személyes névmás fejezi ki a birtokost (és ezért persze csak harmadik személyű lehet). Ilyenkor ugyanis a birtokot kifejező névszón csak egyes számú lehet a birtokosra utaló toldalék:
Jóska érdeke /érdekei
Jóskáék érdeke/érdekei (és nem: *Jóskáék érdekük/érdekeik)
A nem személyes névmással kifejezett többes számú birtokos után a birtokon csak akkor jelenhet meg többes számú birtokosra utaló toldalék, ha a birtokos -nak/-nek toldalékos, és nem közvetlenül a birtokot kifejező szó mellett áll: Jóskáéknak mindig elromlik a kocsijuk. De, mint erről már részletesen írtam ebben a rovatban, sokak számára még ilyenkor is furcsának hangzik a többes számú egyeztetés.
(Forrás: Konstantin /Wikimwdia Commons / CC BY-SA 3.0)
De vissza a személyes névmással kifejezett birtokoshoz: Sajnos csalódást kell okoznom Istvánnak, mert magyarázatot nem tudok adni arra, hogy miből ered az egyeztetés hiánya, legfeljebb valami feltevésfélét. Méghozzá azért nem tudhatjuk a magyarázatot, mert már az első magyar nyelvemlékekben is nagyjából ugyanez volt a helyzet (azzal a kivétellel, hogy a határozott névelő nem jelent meg a személyes névmások előtt). És mivel már az ómagyarban is ez volt a helyzet, a jelenség története a ködös múltba vész.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Például a Halotti beszéd és könyörgés szövegében szereplő személyes névmással kifejezett birtokosok között találunk olyat, amiben a birtokos többes szám első személyű (mív isemucut 'a mi isten ősünket'), több olyat, amiben egyes szám harmadik személyű (w foianec 'az ő fajának', w bunet 'az ő bűnét' és w szentíí 'az ő szentjei'), és ami a szempontunkból a legfontosabb: egy olyat is, amiben többes szám harmadik személyű a birtokos: ív uimadsaguc 'az ő imádságuk'. A szakemberek szerint az ív írásmód is az egyes szám harmadik személyű névmásnak felelt meg (a w és az ív írásmód mellett elterjedtek voltak az uv-nak, ev, ew írásmódok is). A változatosságnak az lehetett az oka, hogy az ív írásmód valamilyen [iü]-szerű kiejtést próbált érzékeltetni, de az ómagyar korban ez a kiejtés már együtt élt az újabb [ü] vagy [ű] kiejtéssel (ami később, egy szélesebb körű változás során vált nyíltabbá, így jött létre a mai ő). Tehát minden bizonnyal már ekkor is egyes számú személyes névmás szerepelt a többes szám harmadik személyű birtokos szerepében.
A feltevés pedig, amit egyesek megkockáztatnak (pl. D. Mátai Mária a névmások korai történetéről szóló tanulmányában), az, hogy az írott nyelvemlékek előtti korszakban esetleg egyáltalán nem létezett külön egyes és többes számú harmadik személyű névmás a magyarban. Az ők többes számú -k végződése későbbi fejlemény, a névszók többes számának mintájára kezdték használni. Hogy mennyire általános ez a feltevés a magyar nyelvtörténészek között, azt nem tudom. Nekem mindenesetre különös (bár nem elképzelhetetlen), mert nem ismerek más olyan nyelvet, amelyik ne különböztetné meg ezt a két alakot.