Tavaly ősszel a líbiai vezetőnek, Moamer Kadafinak az ENSZ Közgyűlésen tartott 96 perces beszéde alatt a szinkrontolmács a 75. percnél összeesett a kimerültségtől. A Szabad Európa Rádió honlapján közölt cikk szerint a fenti eset ugyan egyedi, a példa mégis jól megvilágítja, mennyire megerőltető a szinkrontolmácsolás az effajta kulcsfontosságú politikai beszédek során. A szinkrontolmácsok éppen ezért általában 20 perces váltással szoktak dolgozni, és az ENSZ-ben is csak 15 perc az átlagos beszédhossz.

Nyelvtudásból is meg lehet gazdagodni

Az ENSZ-nek hat hivatalos nyelve van – angol, francia, arab, kínai, orosz és spanyol –, és a hat nyelv között létező 30 különböző tolmácsolási irányra összesen 460 tolmácsot alkalmaz a szervezet. A szinkrontolmácsoknak általában a tanult nyelvükről kell tolmácsolniuk az anyanyelvükre. Vagyis tulajdonképpen az nem is szükséges, hogy a tanult nyelvet beszélni is tudják, csupán érteniük kell azt nagyon jól. Az ENSZ szinkrontolmácsai a szakma egyik csúcsát képviselik, ennek megfelelően a fizetésük is elértheti a havi 3,5 millió forintnak megfelelő összeget. Ez még az Egyesült Államokban – az ENSZ székháza New Yorkban van – is kiemelkedő fizetésnek számít. Mégis hiány van belőlük.

Főleg a kínai és arab szinkrontolmácsok száma bizonyul kevésnek. A kínai tolmácsnak jelentkező 1800 ember közül tavaly mindössze tízet vettek fel, az arab tolmácsjelöltek esetében pedig ez az arány 400 jelentkezőből kettő volt. Így e nyelvek esetében az is előfordul néha, hogy a tolmácsoknak az anyanyelvükről kell a tanult nyelvükre fordítaniuk. Az ENSZ-ben elhangzó, technikailag bonyolult és politikailag nagyjelentőségű beszédek tolmácsolásához a szinkrontolmácsoknak sokrétű tudásra van szükségük: körülbelül olyan képességekkel kell rendelkezniük, mint egy diplomatának, egy atomfizikusnak és forgalomirányító rendőrnek együttvéve. Ezért fizetik meg őket olyan jól.