A neurolingvisztikus programozásnak, avagy az NLP-nek nevével ellentétben több köze van a hipnózishoz, mint az idegtudományhoz vagy a nyelvészethez. De mi fán terem ez a módszer? Tényleg működik? Tanulják-e a nyelvészek és a pszichológusok? Utánajártunk!

Richard Bandler, az NLP egyik atyja. Guru vagy tudós?
(Forrás: Wikimedia Commons)

A terápiától a bizniszig

Vigyázat! Az NLP rövidítés nem csak a neurolingvisztikus programozást jelölheti! Az NLP a natural language processing ('természetes nyelvfeldolgozás') angol nyelvészeti szakkifejezés rövidítése is lehet, és a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az NLP-t ne keverjük össze a neurolingvisztika nevű tudományággal sem!

Az NLP eredetileg pszichoterápiás irányzatnak indult, de a megalkotói szerint ez a módszer a személyiségfejlesztésen keresztül a hatékony cégvezetésen át bármire használható. Az NLP két alapítója Richard Bandler és John Grinder; Grinder egy kaliforniai egyetemen tanított nyelvészetet, Bandler pedig ugyanott pszichológushallgató volt. Mindkettejüket foglalkoztatta az a kérdés, mitől lesznek a sikeres pszichoterapeuták sikeresek, és megpróbálták megfigyeléseiket rendszerbe foglalni. Több könyvet írtak, amelyekben esettanulmány-jelleggel vizsgálták például Milton H. Erickson hipnoterapeuta és Virginia Satir családterapeuta módszereit. Ezekből a rendszerező törekvésekből született idővel az NLP. Eddig ugye minden nagyon tudományosan hangzik? Igen ám, de a hetvenes évek második felében történt valami...

Modern nyugati spirituális központ
(Forrás: Wikimedia Commons / Evelyn Simak / CC BY-SA 2.0)

Bandler és Grinder ráeszméltek, hogy a tudományos pálya nem sok pénzzel kecsegtet; sokkal jövedelmezőbb lenne beszállni az akkoriban éppen felfutóban lévő önsegítő iparba. Elkezdtek nagyközönségnek szóló tanfolyamokat tartani, és az előadásaikat könyvek formájában is kiadták. Mindent megígértek, könyveikben olyan állításokat tettek, mint hogy az egyik hozzájuk segítségért forduló pszichiáter problémás esetét negyven perc alatt meggyógyították – telefonon! Bandler és Grinder meggyőzőek voltak, a pénz pedig dőlt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A két alapító a nyolcvanas években összekülönbözött. Beperelték egymást, mindketten megpróbálták elérni, hogy a másik ne használhassa az NLP márkanevet. Ráadásul az NLP állításait vizsgáló tudományos kutatások meglehetősen csalódást keltő eredményre jutottak. A módszer így sokat vesztett népszerűségéből, habár a mai napig léteznek hívei.

Mire jutott a tudomány?

Bandler és Grinder eleinte meglehetősen nagyratörő állításokat tettek arról, hogyan működik az emberi elme, de ezeket az állításaikat kísérletileg azóta sem sikerült igazolni. Ilyenek voltak például a szemmozgásokkal kapcsolatos elképzeléseik. Ezek szerint a szemmozgás irányából megállapítható, milyen „reprezentációs rendszert” használ a személy: képeket képzel-e maga elé, vagy éppen hangokra gondol, és így tovább.

Mára már tudjuk, hogy a szemmozgásból valóban sokféle dologra lehet következtetni, de Bandler és Grinder ezt meglehetősen mereven és leegyszerűsítve képzelték el. Szerintük ha az ember például balra lefelé néz, akkor önmagához beszél; ha jobbra lefelé néz, akkor érzéseket idéz fel; és így tovább. A mérések során a kutatók nem találtak ilyen összefüggéseket.

Szemmozgás-mérés a Nemzetközi Űrállomáson
(Forrás: Wikimedia Commons / Chronos Vision GmbH / GNU GPL 2.0)

Ravasz nyelvhasználat

Talán már a „reprezentációs rendszer” felemlegetéséből is látszik, hogy a szerzők rengeteg tudományos vagy tudományosnak látszó kifejezést használnak, sokszor egészen más jelentésben, mint ahogy azt az eredeti tudományágak művelői ismerik. Már az elmélet neve is ilyen – neurológiáról szó sincs az NLP-ben, de mint azt Bandler és Grinder első nagysikerű népszerűsítő könyvükben kifejtették, a neurológia különben is csak metafora. Azért mi, ha neurológushoz mennénk, szeretnénk, ha az orvos nem értené metaforikusan a neurológiát...

A másik rafinált trükk szintén a terminológiával kapcsolatos. A szerzők fogtak számos jól bevált pszichológiai fogalmat, és egyszerűen átnevezték őket. Így lett például a feltételes reflex kialakításából és a poszthipnotikus szuggesztióból „erőforrások rögzítése és felidézése”. Ennek a módszernek a szerzők szempontjából nagy előnye, hogy ha az olvasót részletesebben is érdekli valamelyik technika, csak más NLP-könyvekből fog tudni tájékozódni, mert nem fogja ismerni az eredeti szakkifejezést, aminek utánanézhet. (Az NLP indulásakor ráadásul még Wikipédia sem volt.) Ilyen tekintetben az NLP hasonlít a dianetikára és a szcientológiára, ahol például a bőrellenállás-mérőt „e-méter”-nek hívják, a terápiás ülést „auditálás”-nak, és így tovább. Ezzel szándékosan megnehezítik az átjárást saját rendszerük és a hagyományos tudomány között.

Színpadi hipnózis a Szovjetunióban. Más szavakat használtak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ashek188 / CC BY 3.0)

Ráadásul mind Bandler és Grinder, mind követőik – például a Magyarországon népszerű bevezető NLP-könyv szerzői, O’Connor és Seymour – meglehetősen szabadosan kezelik a forrásokat. Azt rendszerint elmondják, hogy az elmélet eredetileg Erickson és más pszichoterapeuták viselkedésének vizsgálatán alapult, de konkrétumokkal nem szolgálnak. Hivatkozásjegyzék nincs vagy csak igen rövid, pszichológiai kísérletek vagy más tudományos eredmények gyakran a kutató neve nélkül szerepelnek – ez egy valódi tudományos műben, vagy akárcsak egy ismeretterjesztő szövegben elképzelhetetlen lenne. A szerzők rendszerint csak az NLP-könyveket hivatkozzák névvel-évszámmal, azokat viszont gyakran.

Honnan ered?

Az NLP nagyon sokat vett át Milton H. Erickson hipnoterapeuta módszereiből. Erickson legfontosabb, iskolateremtő elképzelése az volt, hogy a hipnoterapeutának nem muszáj utasítgatnia a pácienst és rákényszerítenie az akaratát. A hipnotikus transz állapota úgy is elérhető, ha a terapeuta tulajdonképpen meggyőzi a pácienst arról, hogy essen magától hipnózisba. Ez az indirekt eljárás azok esetében is jól használható, akikben a direkt utasításoktól inkább csak ellenérzések ébrednek.

Erickson: forradalmasította a hipnoterápiát.
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az NLP Alfred Korzybski általános szemantikájából is merített – mint arról korábban már írtunk, ez a mára már javarészt eltűnt mozgalom bonyolult nevével ellentétben nem tudományos nyelvészeti irányzat volt, hanem egyfajta liberális nyelvművelés. (Láthatjuk, hogy már a névadási stratégiák is hasonlóak.)

De hát működik, vagy mégsem?

Az NLP-hívek gyakori érve, hogy a technikák működnek, elég kipróbálni őket. Bizonyos technikák valóban működnek, de ezeket általában nem az NLP alkotói találták ki, hanem a hagyományos tudományból kölcsönözték őket, gyakran forrásmegjelölés nélkül. A személyiség különböző tudattalan részeivel folytatott párbeszédet például Erickson is előszeretettel használta, Mészáros István 1984-es klinikai hipnózis-monográfiája pedig egy 1959-es szakcikket hoz rá példának (143. o.). Akkor az NLP még kósza gondolat formájában sem létezett.

Hipnotizált amerikai haditengerészek
(Forrás: Wikimedia Commons)

Azokat a technikákat, amelyek működnek, fel lehet használni érvként amellett, hogy az NLP mint rendszer is hibátlan, minden eleme használható, állításai helytállóak. Ez azonban egészen biztosan nem igaz, elég csak a fentebbi szemmozgásos példára visszagondolni.

Azért is válhatott az NLP népszerűvé, mert sajnos a közoktatásban nem jellemző, hogy a tanulásról vagy a gondolkodásról magáról is szó esne. Így az emberek nagy része nem gondolkodik a saját gondolkodásáról, problémamegoldásáról. Ezért az NLP-könyvekben vagy más hasonló módszerrel összeállított önsegítő könyvekben leírt állítások az újdonság elsöprő erejével hathatnak.

És hogy a bevezetőben feltett kérdésünket is megválaszoljuk – tanulják-e az NLP-t a pszichológusok, nyelvészek? A törzsképzésben nem, sem Magyarországon, sem más országokban. (Esetleg egy-egy módszertan kurzuson szerepelhet az NLP elrettentő példaként.) A hallgatók azokat az ismereteket tanulják, amelyeket az NLP ezekből a tudományágakból átvett, így ha valaki előbb találkozik az NLP-vel, tévesen úgy vélheti, hogy ezek az elképzelések igazából az NLP-ből erednek. Az NLP-vel inkább a hipnoterapeuta-képzésben lehet találkozni kiegészítő elemként (Magyarországon is), ami a módszer gyökereit tekintve egyáltalán nem meglepő.

További olvasnivaló, felhasznált irodalom

Bandler, R., Grinder, J. (1979): Frogs into Princes. Neuro Linguistic Programming. Moab: Real People Press.

Heap, M. (1988): Neuro-Linguistic Programming: An Interim Verdict. In: Heap (szerk.) Hypnosis: Current clinical, experimental and forensic practices. London: Croom Helm.

Mészáros, I. (1984): Hipnózis. Budapest: Medicina.

NLP szócikk az angol Wikipédiából

O’Connor, J., Seymour, J. (1990/1996): NLP. Segítség egymás és önmagunk megértéséhez, pszichológiai gyakorlatok. Piliscsaba: Bioenergetic.