Az intézet fejlesztői „infrastruktúrájukkal képesek egy mozgó alakzatról felépíteni az időben folytonosan változó, dinamikus 3D modellt. A technológia érdekessége, hogy a digitális mozgásrögzítési (motion capture) rendszerekkel szemben nem igényel testre csatlakoztatott markereket, hanem több nézőpontból készített videofelvételek alapján készíti el a test teljes 3D-s modelljét. Ez azt jelenti, hogy míg a motion capture-rendszerek csak egy ritka, 10-20 pontból álló csontvázmodellt adnak, addig a SZTAKI stúdiójában sűrű, részletes modell készül” –olvasható az MTA SZTAKI közleményében.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az ismertető szerint ez az úgynevezett rekonstrukciós folyamat a háromdimenziós számítógépes látás, grafika és geometria eszközeit felhasználva modellez tetszőleges háromdimenziós objektumot, amelynek módszertana erősen hasonlít térbeli plasztikák, szobrok készítéséhez. A kapott modellek tetszőleges nézőpontból megjeleníthetők kétdimenziós képként, de a technológiával fizikai jelenségeket is lehet szimulálni.

Mint Csetverikov Dmitrij, a Geometriai Modellezés és Számítógépes Látás Kutatólaboratóriumának vezetője kiemeli, a feladat összetettsége miatt speciális stúdiót igényel. Jelenleg még Európában is kevés az olyan stúdió, amely egyaránt alkalmas ilyen jellegű szolgáltatásokra és kutatási célokra. A SZTAKI rendszere által élő emberekről készült dinamikus 3D modellek nem csak tetszőlegesen elhelyezhetők bármely rendelkezésre álló virtuális térben, de akár megsokszorozhatók is. Így mindössze néhány emberről készített felvételekkel akár komoly tömegjelenetek is megjeleníthetők.

A filmgyártás mellett a technológia akár az orvostudományt és a számítógépes játékfejlesztést is megújíthatja. Az emberi mozgások kiértékelése mellett a rendszert ugyanis tudományos kísérletekre és különböző alkalmazások előkészítésére is lehet használni. Az emberi mozgások – táncok, tornagyakorlatok – kiértékelésekor a mozgó részeket ugyanis külön lehet választani, a mozgást ki lehet elemezni, s akár mozgásparamétereket is lehet számítani. A mozgásszervi problémákkal küszködő betegek rehabilitációja során automatikusan ki lehet értékelni a páciensek mozgását, a gyógyulás folyamatát, valamint új gyógymódokat megtervezni.

„További cél, hogy a rekonstruáló szoftver segítségével a felvett mozgás akár másik modellre is átvihető legyen, ami pedig a játékipar szempontjából is szerencsés lehet. Valódi szereplőket, mozgásokat, gesztusokat nagyon nehéz megrajzolni, a mesterségesen létrehozott modellek sokszor pontatlanok és az ember számára természetellenes érzetet keltenek. Egyre nagyobb igény mutatkozik olyan rendszerekre, amelyek valódi szereplőkről készítenek valós idejű, mozgó, s továbbítható 3D modelleket. Az azonnali 3D-s megjelenítés pedig a telekommunikáció alapjait rengetheti meg, hiszen ha rendelkezünk megfelelő megjelenítő készülékkel, akkor akár a világ másik felén tartózkodó beszélgetőtársunkat is 3D-ben láthatjuk” – hangsúlyozza a közlemény.