Milyen lesz az angol nyelv 2050-ben? – kérdezi James Harbeck egy cikkében. Azt, hogy az akkori fiatalok hogyan fognak beszélni, nem tudhatjuk, de azt, hogy az akkori idősebb generáció hogyan, sejthetjük már ma is: meg kell hallgatnunk egy mai fiatalt. Állítását két színésznővel illusztrálja. Meghallgathatjuk a néhány hét múlva 50 éves Brooke Shieldset egy 15 éves korában, A kék lagúnában játszott szerepe kapcsán rögzített és egy tavalyi interjúban, valamint a néhány napja a 19. születésnapját ünneplő Abigail Breslint, a család kicsi kincsét. (Az interjúkat az eredeti cikkben meghallgathatjuk.)

A kis Brooke
(Forrás: imdb.com)

Hallgasd a nőt!

Stigmatizált az a nyelvi változat, amit a beszélők egy része – főleg az iskolában hallottak alapján – hibásnak tart. A magyarban például erősen stigmatizált a suksükölés és a nákolás.

A leghíresebb amerikai társasnyelvész, William Labov figyelte meg először, hogy a két nem máshogyan viszonyul a nyelv változásához. A nők a stigmatizált nyelvi változatokat kevésbé hajlamosak használni, mint a férfiak, ezzel jobban illeszkednek környezetük elvárásaihoz: nem beszélnek „csúnyán”. (Természetesen ezek nagyobb mintán megfigyelt szabályszerűségek, amiket anekdotikus ellenpéldákkal – „ismerek olyan nőt, aki…” – nem lehet cáfolni.) A nem stigmatizált újítások viszont jellemzőbbek a nőkre, mint a férfiakra. Vagyis a nyelv változásának észrevétlen folyamatát inkább a nők irányítják: nem véletlen, hogy Harbeck is színésznőket idéz.

Megfigyeli, hogy Breslin magánhangzói nyílnak: a kid ’kölyök’ [kid] helyett [kéd], a much ’sok’ [möcs] helyett [macs]. A sad ’szomorú’, happening ’történik’ hangsúlyos magánhangzóit egészen nyíltan, szinte magyar [á]-nak ejti, nem pedig [e]-nek, ami az amerikai beszélőkre amúgy jellemző.

A kis Abigél
(Forrás: imdb.com)

Össze vagy szét?

Azt gondolhatnánk – mondja Harbeck –, hogy a nyelvváltozatok közti különbségek csökkennek, mivel az emberek közötti kapcsolatok megsokszorozódtak. Gyorsan lehet helyet változtatni, ezzel új beszélőközösségbe kerülni, de még erre sincs szükség ahhoz, hogy más emberek beszédét halljuk és a miénket hallják mások, hiszen a világnak szinte tetszőleges két pontja között lehet élő audió- vagy akár videókapcsolat. A sok kapcsolat ellenére nem feltétlenül csökkennek a különbségek. A gyerekek nem a tévéből vagy a filmekből tanulnak beszélni, hanem a körülöttük élő emberektől. És mivel különböző vidékeken az emberek különbözőképpen beszélik „ugyanazt” a nyelvet, a gyerekeikre is továbbörökítik a különbségeket.

A már emlegetett Labov Sharon Ash-sel és Charles Boberggel készítette el az észak-amerikai angol nyelv atlaszát, ezért elég részletes képünk van ennek a területnek a nyelvi sokféleségéről. A kiejtésben a magánhangzók terén tapasztaljuk a legszembetűnőbb változásokat. A magánhangzók jellemzően együtt csúsznak, húzzák vagy tolják egymást, és az angol különböző változataiban eltérő irányba teszik ezt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ha mindez nem lenne elég, olyan hangváltozásokat is megfigyelhetünk, amelyekben ugyanaz a hang ugyanabban a nyelvváltozatban attól függően csúszik az egyik vagy a másik irányba, hogy mi követi. Kaliforniában az [i] csúszik lefelé az [é] felé, az [e] pedig az [á] felé – ahogy Breslinnél is hallottuk –, de ha orrhang követi, akkor épp ellenkező irányba mozog, záródik, a sing ’énekel’ szót egészen zárt [i]-vel ejtik, az and ’és’ pedig [é^end]-nek hangzik.

Valamennyire az egységesülés felé tart viszont az [r] eloszlása, amiről már többször volt korábban is szó. Itt azt figyelhetjük meg, hogy egyre kevesebben hagyják el a nem magánhangzó előtti [r]-eket, tehát a red rose ’vörös rózsa’ mindenkinek [red rouz], de a cardboard ’kartonpapír’ [kádbód] ejtése visszaszorulóban van, egyre többen [kárdbórd]-nak ejtik – legalábbis Amerikában.

Kartonpapír vörös rózsa
(Forrás: icreativeideas.com)

Ez nem lehet az [r]-ezni kezdő nyelvváltozatok saját újítása, mivel egy ilyen változatban lehetetlen megjósolni, hova kerüljön [r] és hova ne. Arról van szó, hogy ha egy beszélőközösség nem ejt [r]-t se a father [fáda] ’apa’, se a farther [fáda] ’messzebb’ szóban, vagyis a kettőnek egybeesik a kiejtése, akkor a következő nemzedék csak úgy ejthet az egyikben [r]-t, a másikban nem (father marad [fada], a farther viszont [fárdör]), ha ezt más beszélőközösségtől tanulja el, hiszen egyébként vagy mindkettőben, vagy egyikben sem ejthetné. A beszélők ugyanis általában nem szoktak a szavak írásképére gondolni beszéd közben, tehát az nem okozhat ilyen eltérést.

Megváltoztatja-e a nyelvet az SMS?

Harbeck szerint nem. Az kétségtelen, hogy a twittelés, esemesezés vagy akár a kommentelés is új műfajokat teremtettek, de ezek a műfajok nagyon kevéssé hatnak magára a nyelvre. Az üzleti levelek sem hatottak különösebben a beszélt nyelvre. Az kétségtelenül megfigyelhető, hogy az írott nyelv egyre kevésbé formális az utóbbi évszázadban, de ennek egyértelműen az írástudás elterjedése és a nyugati társadalmak demokratizálódása az oka.

Felesleges tehát azon aggódni, hogy ezek az új műfajok túl nagy hatással lesznek a nyelvre, hiszen a nyelvi forgalom nagy része továbbra sem ezeken a csatornákon zajlik. Az viszont természetes, hogy ezeknek a műfajoknak egyes elemei szélesebb körben használatossá válnak, ez viszont nem új jelenség. Harbeck a perjel („/”), angolul slash szóbeli használatát említi (pl. my sister slash best friend ’a testvérem, egyben legjobb barátom’). De magyarul is, angolul is használjuk szóban a pont vagy full stop kifejezést arra, hogy amit mondtunk, nem tekintjük vita tárgyának. Az angolul air quotes-nak, azaz ’légi idézőjelnek’ nevezett gesztus pedig már állítólag 1927-ben előfordult, igaz nevet csak 1989-ben kapott. Mindhárom esetben egy másik műfajból, az írott nyelvből bővült a beszélt nyelv.

Ők mind

Volt már róla szó, hogy az angolban az eredetileg ’ti/ön’ (pontosabban ’titeket/önt’) jelentésű you mára teljesen kiszorította a korábbi ’te’-t, a thout. Ezért ma az angolban a you ’te’-t és ’ti’-t egyaránt jelent. Ha valamiért fontos őket megkülönböztetni, akkor használhatunk körülírást, pl. you only ’csak te’ vagy you-all ’ti mind’.

Arról is írtunk már, hogy napjainkban a harmadik személyben – igaz más okból – hasonló folyamat zajlik, terjed a korábban csak többes számban használható they ’ők’, them ’őket’, their ’övék, themselves ’magukat’ névmások használata egyes számban is (a legutolsó ilyenkor themself, vagyis a végén nincs többes toldalék), amikor nem akarunk slash tudunk állást foglalni a névmás utalta személy neméről. Harbeck jóslata az, hogy a jövőben a helyesírás-ellenőrzők nem fogják a themselfet themselvesre javítani, de ami ennél érdekesebb, várható a they-all ’ők mind’ megjelenése a többes számban, hiszen a theyt egyre gyakrabban fogjuk nemfüggetlen, élő, egyes számú személyes névmásként használni.

Reméljük, sokan meglátjuk, így lesz-e.