„Szlovákia területén tizenegy kisebbség él, és a magyarok kivételével mindegyikük számára elfogadható az államnyelvtörvény” – jelentette ki Robert Fico szlovák miniszterelnök a minap. Felmerül a kérdés, hogy valóban mind a tizenegy kisebbségre vonatkozik-e a módosított nyelvtörvény?

Az államnyelvtörvény módosításával szinte kizárólag már biztosított nyelvi jogokat korlátoz a szlovák állam. Ezeket a nyelvi jogokat területi alapon biztosította, biztosítja, mégpedig azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya eléri a teljes lakosság 20 százalékát. A 20 százalékos küszöböt kizárólag népszámlálási adatokra támaszkodva állapítják meg annak ellenére, hogy a szlovák fél oldaláról gyakran hivatkozott EBESZ-ajánlások e gyakorlatot is kritizálják: a Knut Vollebaek által összeállított ajánlások szerint egy adott terület demográfiai összetételét egy hosszabb időszakra visszatekintve is meg lehetne állapítani, ami fenntartható demográfiai trendeket garantálhatna a kisebbségeknek. A kisebbségi lakosságra jellemző trend, hogy gyakran nem határozzák meg a kérdezőbiztosnak nemzetiségi hovatartozásukat. Különösen fontos ez a kérdés annak fényében, hogy a szlovák néven anyakönyvezett, de csak magyarul tudó lakosok száma is kimondottan magas Szlovákiában.

De melyek azok a települések, amelyekre vonatkozott a 20 százalékos szabály, ahol a módosítással a korlátozások is életbe léphettek? A kérdést ebből a szemszögből vizsgálva Robert Fico állítása, hogy tizenegy kisebbség képviselői elégedettek a törvénymódosítással előállt helyzettel nyilván igaz: a korlátozások ugyanis egyáltalán nem érintik az emlegetett tizenegy kisebbség nagyobb részét. A 221/1999-es számú kormányhatározat melléklete szerint (ez a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény végrehajtási utasítása) a 2 920 szlovákiai önkormányzat  közül 655-ben éri el valamilyen kisebbség a 20 százalékos küszöböt. Ha ezeket a számokat vizsgáljuk, már teljesen más képet kapunk, ami talán megmagyarázza a például a bolgár, a horvát és a lengyel kisebbségek passzivitását:

Kire vonatkoznak igazán a szigorítások? A 655 nyelvi jogokat biztosító település megoszlása
(Forrás: nyest.hu)

Jól látható tehát, hogy szó sincs tizenegy olyan kisebbségről, akiket egyenlő arányban érintetnének az elmúlt időszak eseményei. A Robert Fico által megfogalmazott állítás tehát ha nem is hazugság, de legalábbis gondosan kivitelezett csúsztatás.

A fenti táblázat egyébként önmagában is jól példázza a nyelvi jogok biztosításának problémáit Szlovákiában. A második legnagyobb kisebbség északi szomszédunknál nem a ruszin, hanem a roma – a területi elven biztosított nyelvi jogoknak és a népszámlálásos gyakorlatnak köszönhetően azonban csupán a kedvezményezett települések nyolc százalékában biztosítják számukra a nyelvi jogokat.

Egy másik anomália a ruszin nemzetiségű lakosság jogainak biztosításával kapcsolatos. A főként az észak-keleti vidékeken elszórtan élő ruszin kisebbséget számos okból nagyobb védelem illetné, a húsz százalékos szabály miatt viszont csak jóval kevesebb önkormányzat biztosít számukra nyelvi jogokat, mint ahány területen voltaképpen jelen vannak.

Robert Fico problémája tehát összetett: elsősorban olyan kisebbségekre hivatkozik, akiket a törvény nem, avagy csak nagyon kismértékben érint. Az pedig, hogy ez így van, a szlovák törvényhozás és – megkockáztatjuk – Robert Fico személyes felelőssége is. A miniszterelnök úr figyelmébe ajánlanánk a küszöb sokak által javasolt leszállítását 10 százalékos szintre, ez esetben valóban több nemzetiséget lehetne tárgyalóasztalhoz ültetni a – tetszik, nem tetszik – sokszínű, soknemzetiségű országban.