A legtöbb, a teológiában járatlan embert a  „harmadnapra feltámadott” kifejezés téveszti meg, ezt ugyanis úgy értelmezik, hogy három napig volt halott. Valójában a harmadnapra azt jelenti, hogy ’a harmadik napra’. A -d ugyanis eredetileg a sorszámnév képzője volt, és csak később, a -dik általánossá válásával értékelődött át törtszámnévképzővé.

Ha utánaszámolunk, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ha valaki hétfőn elutazik (első nap), kedden távol van (második nap), szerdán pedig visszatér (harmadik nap), akkor legalább 24, de legfeljebb 72 órán át volt távol. Ha ugyanis hétfőn éjfél előtt egy kevéssel indult, de szerdán éjfél után nem sokkal vissza is tér, akkor alig több, mint 24 órán át volt távol (tulajdonképpen kizárólag kedden). Ha viszont hétfőn nem sokkal éjfél után indul, és szerdán nem sokkal éjfél előtt érkezik vissza, akkor lényegében mind a három napot távol töltötte, azaz közel 72 órán át nem volt jelen.

Mi a helyzet Jézussal? Az evangéliumok szerint pénteken napnyugtakor halt meg, és vasárnap reggel már üresen találták a sírját, akkor tehát már életben volt. Feltehető, hogy a szombat folyamán nem támadt fel, de legalábbis nem távozott, hiszen a sírt őrizték. Ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy Jézus feltámadása után addig várakozott a sírboltban, míg be nem esteledett, és az őrség figyelme lankadni nem kezdett, akkor azt kell gondolnunk, hogy legalább 24 órán át halott volt, és valamikor az éjszaka folyamán támadhatott fel. Mivel a napéjegyenlőségen túl vagyunk, már biztos, hogy az éjszaka 12 óránál rövidebb volt, tehát Jézus biztosan 36 óránál is kevesebb ideig volt halott.

Ennél többet a forrásokra hagyatkozva nem is mondhatunk. Azt azonban sokkal pontosabban tudhatjuk, hogy mit gondolhattak erről a kortársak.

A zsidók ugyanis akkor is, és vallási ügyekben ma is úgy számolják, hogy az új nap mindig a napnyugtával kezdődik. Azaz amire azt mondjuk, hogy péntek este, az náluk már a szombat beköszönte volt. Ekkor kezdődött a pihenőnap, a sabbat (más kiejtésben sábesz), annak emlékére, hogy hat nap teremtés után az Úr is megpihent. A kortársak aligha gondolták, hogy Jézus a sabbat beköszöntével hal meg, de még a sabbat alatt (amikor semmilyen munkát nem szabad végezni) feltámad. Annak sem lett volna teológiai üzenete, hogy a sabbat kimenetele után még néhány óráig halott. Az viszont hatalmas szimbolikus értékkel bírt, hogy éppen a pihenésnek szentelt napot töltötte holtan. Amikor tehát a kortársak azt hallották, hogy Jézus a harmadik nap reggelén már nem volt a sírban, csak arra gondolhattak, hogy 24 óra elteltével támadt fel.

Mindennek fényében át kell át kell értékelnünk azokat az elképzeléseket, melyek szerint ha elkérjük egy csaj telefonszámát, akkor három nap múlva kell felhívni. Ha tényleg Jézus a példa, pontban 24 óra elteltével kell telefonálnunk.