@Fejes László (nyest.hu): Egy csomó olyan dolgot leírsz itt, ami egyáltalán nem mond ellen az általam leírtaknak. Például nem azt írtam, hogy az ukrán nyelv kulturálatlanabb, hanem hogy sokszor ezt az ukrán anyanyelvi beszélők is így gondolták, és amikor az iskolában oroszul tanultak, utána már nem volt kedvük visszaszokni az ukránra. (Hasonlóan ex-barátnőmhöz, akinek szintén kényelmetlen lett volna összetett dolgokról ukránul beszélnie.)

A bevándorló oroszok nyelvvesztés nélküli identitásváltása (hogy ti. most már orosz anyanyelvű orosz helyett orosz anyanyelvű ukránnak vallják magukat) számomra hihetetlennek hangzik, az asszimiláció első lépése pont a nyelv elvesztése szokott lenni. Az apai ági dédszüleim még svábnak tartották magukat, pedig már jórészt csak magyarul beszéltek, a nagyszüleim aztán már magyarnak tartották magukat. Teljesen abszurd a feltételezés, hogy a betelepült oroszok lenézik az ukránok nyelvét, és nem hajlandóak megtanulni azt, mégis ukránnak vallják magukat... Márpedig az oroszajkúak legalább fele (de talán kétharmada) ukránnak vallja magát. Tudsz valami forrást erre, hogy miért váltottak identitást, ha egyszer még a nyelvet se akarják megtanulni? Occam alapján sokkal egyszerűbb magyarázat, hogy a városba települt ukránok oroszajkúak lettek, de továbbra is ukránnak nevezik magukat. (Erre részben a szovjet politika is magyarázat, hiszen anyanyelvtől és érzelmektől függetlenül mindenki örökölte a szülei etnikumát a személyi igazolványban.)

Még volt pár pont, amire reagáltam volna, de már nincs sok kedvem válaszolni, részemről ez volt az utolsó.

@reiner Tor: Nem akarok én itt hosszan belemenni, de nyilvánvalóan ignorálod a tényeket. Pl. azt, hogy az itteni térkép azt mutatja, hogy hol vannak többségben az ukrán, és hol az orosz anyanyelvűek. Mivel az oroszok sokkal inkább a városokban, nyilván az ukrán terület a nagyobb. De a városokban nagyrészt újonnan betelepült lakosság van.

Vagy vesd össze mondjuk ezeken a térképeken a három keleti megyét: www.nyest.hu/hirek/ukrajna-nyelvek-veszelyben Az első térképen láthatod, hogy a magukat ukránnak vallók aránya úgy 30-40% lehet. Van, ahol több, van, ahol kevesebb. A következő térképen láthatod, hogy a magukat ukrán és szurzsik anyanyelvűnek vallók aránya összesen kb. 13%. Ezután ezt írod: „Az oroszajkú ukránok? Not so much.”

Teljességgel ignorálod azt, hogy az ukrajnai helyzet meglehetősen speciális. Az oroszok nem kerülnek hátrányos helyzetbe akkor sem, ha a nyelvük nem hivatalos (sokkal több könyvhöz, sajtóhoz, tv-hez stb. férnek hozzá, mint az ukrán anyanyelvűek ukránul), ellenben egy „kiegyensúlyozott” helyzet az ukrán teljes visszaszorulásához vezetne, hiszen az orosz anyanyelvűek állandóan az oroszra kényszerítik azokat, akik nem állnak ennek ellen, és így az orosz túlsúlya egyre nő.

Az, hogy a barátnőd komplexebb kérdésekben könnyebben nyilvánult meg oroszul, egészen természetes, hiszen orosz nyelvű egyetemre járt. Vannak magyarok, akik bizonyos témakörökben angolul könnyebben fejezik ki magukat, egyszerűen mert arról a témáról mindig angolul beszéltek, olvastak stb.

Persze, hogy „ jobban tiszteli és kulturáltabbnak tartja az orosz nyelvet”, ha egyszer pl. bizonyos dolgokkal csak oroszul találkozik? Nem érzed, mennyire abszurd egy nyelvet egy másiknál „kulturáltabbnak” nevezni? Ez pont azért van, mert ami komoly, azt csak oroszul lehet. Janukovics sem tanult meg ukránul, amíg miniszterelnök volt, csak elnökként, a narancsos forradalom után. Az ukrán pont akkor lesz skanzennyelv, ha megőrzik az ukrán népdaloknak, de a közigazgatást, a politikát, a tudományokat, a modern kultúrát nem lehet ukránul művelni.

Nyilván nem jó, hogy az orosz anyanyelvűeket rá kell kényszeríteni erre, de sajnos ez abból fakad, hogy ők ignorálják az ukránokat (ahogyan ignorálnák az észteket és e letteket is, ha tehetnék). Az ukrán helyzetet csak súlyosbítja, hogy az ukránt még hajlamosak is orosz nyelvjárásnak, vagy valamilyen leromlott orosznak tartani. Ami a „nemstandard ukránt” illeti, az pontosan a ruszin helyzet, amiről külön írtunk: www.nyest.hu/hirek/nem-ismerik-el-a-ruszinokat-ukrajnaban – de ez egészen más probléma. A svájci dolgokat viszont ne keverjük ide, ott egyik nyelvcsoport beszélői sem akarták sem kiszorítani, sem ignorálni a másikat, nem változtatták meg mesterségesen a kantonok nemzetiségét stb.

@Fejes László (nyest.hu): Janukovics nem oroszbarát, hanem kelet-ukrán oligarcha-barát. Éppoly kevéssé akarja (akarta), hogy országát lenyeljék az oroszok, mint Tyahnibok. Egyébként ez a "lenyelés" fel sem merült egyelőre, ha minden Putyin tervei szerint menne, gazdasági unió lenne Oroszország, Ukrajna, Belarusz, Kazahsztán és Örményország részvételével, amiből talán jó sok év múlva valamiféle katonai-politikai együttműködés is lehet. Egyetlen csatlósország diktátora sem akarna lemondani a saját szemétdombjáról, már Lukasenkó is megmondta, hogy nem lesz Oroszország nyolcvannegyedik kormányzósága. A kelet-ukrán oligarchák egyébként jórészt nem is orosz nemzetiségűek (bár nem is ukránok), nacionalista okuk se lenne erre, ezek sima rosszarcú maffiózók (hasonlóan például a Klicskó pártját finanszírozó Firtashoz), akik inkább szeretnének a legnagyobb kakasok lenni a kis szemétdombon, mint közepes kakasok a nagy szemétdombon.

@reiner Tor: A kozáktalanítás előtti vagy utáni térkép egyébként?

@Fejes László (nyest.hu): Ami a németesítést illeti. Először is, a magyarok (a magyar katolikusok is, maga Rákóczi is katolikus volt) nagy többségében támogatták a Rákóczi-felkelést (legalábbis az első években), a magyarországi németek (pl. Buda polgárai) meg nem. Lehet, hogy a Habsburgok teljesen hülyék voltak, és ezt nem vették észre, de az is lehet, hogy észrevették. Egyáltalán nem bizonyított, hogy az etnicitásnak ne lett volna politikai töltete a modern nacionalizmus előtt, Azar Gat izraeli történész például kimondottan e mellett érvel nemrég megjelent könyvében.

De tfh. neked van igazad, hogy a katolikus németeket a protestáns magyarok ellen *kizárólag* vallási töltettel telepítették be. Azt jelenti ez vajon, hogy korlátozható lenne a katolikus vallásgyakorlat? Főleg hogy közben egy csomó magyar is áttért a katolicizmusra. (Ha jól tudom, a 17. században volt olyan időszak, hogy 90% körül volt a protestantizmus terjedése Magyarországon.) Nyilván nem. Ugyanígy, irreleváns, hogy a mai ottani oroszok nagyszüleit vagy ük-ükszüleit miért telepítette be a cári vagy szovjet rezsim. Észtországgal szemben az oroszajkúak nagy része nem betelepített, az ukránok számára egyszerűen könnyebben ment az oroszosodás, mivel az ukrán nyelv eleve hasonlít az oroszra, az iskolába járó ukrán parasztok számára a városba kerülve az orosz tűnhetett az ukrán valamiféle kulturáltabb, magasabbrendű változatának (az észt és orosz vagy magyar és német viszonylatában ez nem volt elképzelhető - de a plattdeutsch és a hochdeutsch viszonylatában már megintcsak igen), ezért eloroszosodtak, legalább nyelvükben és valamelyest érzelmeikben is.

Más téma.

Az etnikai térkép "a huszadik század első feléből" picit megtévesztő. A határok maiak (vagy legalábbis 1945 utániak, minden exszovjet köztársaság S. S. R. néven szerepel még), akkor az inkább a huszadik század közepe lenne, nem? A tatárok jelenléte a Krímben viszont ennek ellentmond, őket 1944-ben deportálták, tehát a térkép a mai határokra vetíti az 1930 előtti etnikai arányokat.

Aztán a térképen nem látom a kozákokat külön jelölve. Sok kozák ukrán volt, sok orosz, nagyon sokan meg egyszerűen kozáknak tartották magukat, és nem nagyon értették volna ezt az "orosz vagy vagy ukrán" kérdést, hiszen ők kozákok, az ország meg Oroszország. (Ezt magyarra szerintem úgy lehet lefordítani, hogy ők kozák etnikumúnak tartották magukat, sem az ukrán parasztokkal, sem az oroszokkal, még kevésbé a városlakókkal nem éreztek sok közösséget.)

@Fejes László (nyest.hu): Hogy a hivatalos iratokban időről időre túlsúlyba került az ukrán nyelv a húszas években, azt annak illusztrálására hoztam, hogy a bolsevik párt akkoriban legalább kampányjelleggel komolyan vette az ukranizációt. Ez azért sokatmondó, mert a hivatalnokok, akik az iratokat készítették, gyakran alig tudtak ukránul, vagy legfeljebb második nyelvként. A húszas évekbeli ukranizációt pedig csak azért írtam, hogy megjegyezzem, már akkoriban milyen sok orosz élt Ukrajnában. (Persze sok ukrán is Oroszországban.)

Az is sommás egyszerűsítés, hogy "az ukránok nem akarnak oroszosodni". Először is, a nyelvi térképed (a szurzsikot minek tekinti? ukránnak? mert úgy könnyű sok sötétkéket produkálni) tovább kékülne, ha etnikai megoszlást mutatna: a Krím kivételével talán sehol nem maradna piros, hiszen az ukránok jó része is orosz anyanyelvű. Az orosz nemzetiségűek többségében tényleg friss (1930, de még inkább 1945 utáni) betelepülők. Az oroszajkú ukránok? Not so much. És nem kevesen vannak (attól függően, hogy a szurzsikot hova számoljuk, akár másfélszer többen is lehetnek az ukrajnai oroszoknál), és támogatják az orosz nyelv kiemelt státusát. De Terry Martin már a húszas évekből is említ ukránokat, akik nem örültek, hogy Moszkva skanzent akar belőlük csinálni. Nagyon sok ukrán van, akinek az ukrán nyelvhez kevés kötődése van (de ettől még nem akar Oroszországhoz csatlakozni például), és oroszul akar beszélni, mert számára kényelmesebb, vagy mert jobban tiszteli és kulturáltabbnak tartja az orosz nyelvet (ez utóbbi már ritkább, most már többnyire az irodalmi ukránt is kulturáltnak tartják). Most akkor mi legyen?

Volt egy ukrán barátnőm még jópár éve, aki Rosztovban született doni kozák apától és ukrán anyától, de iskolába már Lvivben (akkor még inkább Lvov) járt, aztán egyetemre Kijevben (oroszul), és azt mondta, hogy számára az ukrán sokkal érzelmesebb nyelv (szerintem rosszul fejezte ki magát: ő személy szerint az érzelmeit ukránul tudja jobban kifejezni, az első szerelem stb. nyelve, és a szülei is úgy beszéltek otthon), de oroszul jobban tud komplex gondolatokat kifejezni (egyetemen oroszul tanult), és ő jól érzi magát így, maximálisan ellenzi az "erőltetett" ukranizációt. Az oroszokat testvérnépnek gondolta (ez a doni kozák apa hatása lehet, mert ő is mondta, hogy Lviv környékén nem gyakori álláspont), és általában is oroszbarát volt mindenben (akkoriban volt a grúz háború, és az oroszokat támogatta), például eleve szerinte jobb lett volna egyben maradni az oroszokkal. Kelet-Ukrajnában ez mennyivel gyakoribb felfogás lehet?

Csak hogy még tovább árnyaljam az "ukránok nem akarnak oroszosodni" kitételt. A svájciak se akarnak németesedni, de például Svájcban nagyon sokan ellenzik azt a népszavazási kezdeményezést, hogy az iskolában Schwyzertüütsch-ül tanítsanak, és ennek az az egyik oka, hogy nem lehet standardizálni, mert minden kanton a saját dialektusát támogatja a többivel szemben. A nemstandard ukrán dialektus beszélői nem biztos, hogy örülnek a standard ukrán hivatalos státusának, akkor már inkább egy mindkettejük számára idegen nyelvet preferálnak. (Legalábbis Svájcban ez van, nehogy a zürichi vagy akár a berni dialektus túlsúlyba kerüljön, inkább az irodalmi német a hivatalos nyelv.) Valamint a svájciak érdekes módon sokszor szívesebben beszélnek angolul külföldiekkel, mint németül, mert mindig attól tartanak, hogy kinevetik őket a svájcias akcentusuk miatt. Ez is egy motiváció lehet egy ukrán (de nem standard ukrán) anyanyelvűnek az oroszosodás támogatására, hiszen a nem standard nyelven beszélők kinevetése vagy lenézése (vagy még inkább az emiatti komplexus) gondolom a világ többi részéhez hasonlóan Ukrajnában is létezik.

Legalábbis fenti tényezőkre utal, hogy Janukovics a narancsos forradalom után két héttel 44%-ot kapott a választáson (vagy 49%-ot legutóbb), és felteszem, a saját választóinak legalább a nagy többsége egyetértett a nyelvtörvényével. Ezt nem magyarázza a 17%-nyi orosz etnikum.

Azért 1991. december 26-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa létezésének utolsó előtti aktusaként visszacsatolhatta volna a Krímet az Oroszországi SzSzSzK-hoz, hogy ne a függetlenné vált Ukrajna "szent és megváltoztathatatlan nemzetközi határai" közé rekedjen...

@bloggerman77: A sötétkék az, ahol 80% feletti az arányuk, a világosabb, ahol 50% és 80% közötti. Ha megnézed, kelet is elég sötét. Egyébként szerinted ahol 51% ukrán van, ott orosznak kellene jelölni?

@bloggerman77: Szerinted mégis miért?

@bloggerman77: „Tekintve, hogy a török már nem volt, a katolikus német telepesek "pogány" alatt a protestáns magyar maradványnépességet értették.” Tehát mégsem a nemzetiség számított?

@bloggerman77:

Az első térképen meg még a kaukázusi kozák telepek is ukránnak vannak jelölve. Meg Dél-Oroszország is. Abszurd.

A második betet térkép szimpla csalás.

Ha egy faluban a pl. az ukránok aránya 50,1%, akkor az a térkép szerint ukránnak van jelölve... Azért olyan szép kék mindenhol...

@Fejes László (nyest.hu):

"A 18. sz.-ban nem az elnémetesítés kedvéért telepítettek be németeket – hol voltak még akkor a nacionalista eszmék?"

**

Imádom, amikor megfelelő szakismeret nélkül történelmi kérdésekben nyilvánulsz meg.

A töröktől visszafoglalt területeken a szabad királyi városokba magyarok nem települhettek. Mindenki más (főleg németek), de magyarok nem.

Ugyanez volt a Bánát területén.

Vagy említsem Tolna megyét, a Schwäbische Türkei-t, ahová nyíltan olyan propagandával toborozták a német telepeseket, hogy a németek a pogányok földjét lakják be. Tekintve, hogy a török már nem volt, a katolikus német telepesek "pogány" alatt a protestáns magyar maradványnépességet értették.

@reiner Tor: Igazad van, a holodomor kicsit később volt.

„a hivatalos iratokban is időnként rövid időre túlsúlyba kerültek az ukrán nyelvű iratok” Igazán botrányos, hogy ukrán területen ilyesmi megeshet!

„a baltikumi párhuzamokat akartam elkerülni, ahol 1945 utáni betelepítési politika eredménye az ottani nagy számú oroszajkú népesség” Ez azért így nem igaz. Pl. Lettországban már a 19. század végén jelentős volt az oroszok száma: en.wikipedia.org/wiki/Latvia#Ethnic_groups

Másfelől: akárhogy nézzük, a Kijevbe betelepedő oroszok is kívülről telepedtek be, még ha egy részük esetleg régebben is.

„a mostani oroszoknak (vagy oroszajkúaknak) gyakran már a nagyszülei vagy ükszülei és ük-ükszülei is ott születtek” Egy részüknek nyilván, de a többségnek nem. Ebből a szempontból nem ismerem az ukrajnai helyzetet, de azt pl. tudom, hogy Észtországban azok az oroszok, akik évszázadok óta ott élnek, tudnak észtül – csak az újonnan betelepedők nem akartak megtanulni.

A 18. sz.-ban nem az elnémetesítés kedvéért telepítettek be németeket – hol voltak még akkor a nacionalista eszmék?

„törvényileg előírnád a magyar beszédet elszlovákosodott magyaroknak pl. a Felvidéken?” Honnan veszel itt ilyeneket? Itt nem arról van szó, hogy ukránosodjanak el az oroszok, csupán arról, hogy tanuljanak meg ukránul. Félreértésben vagy, ha azt hiszed, hogy az ukránok el akarnak oroszosodni – itt nem az ukránokról van szó, hanem az ukrajnai oroszokról. Számukra a nyelvi jogaik csupán álca, hogy ignorálhassák az ukránokat és Ukrajnát – amit nem kevesen szívesen csatolnának is Oroszországhoz.

Lehet, hogy pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az oroszos vonal jobb a magyaroknak. Ez egészen addig lesz így, míg az oroszok így vagy úgy fel nem szippantják Ukrajnát. Onnantól kezdve nem az ukranizáció fenyegeti a magyarokat, hanem a russzifikáció. A nyugatos vonal nem azért jobb, mert az EU rájuk kényszerít valamit, hanem azért, mert a nyugathoz integrálódva maguktól közeledhetnek az európai gondolkodásmódhoz. A nacionalista görcs azáltal tud oldódni, hogy az orosz kevésbé fenyegeti az ukránt a saját területén – és egyedül ez lehet a pozitív fejlemény a kárpátaljai magyarság számára.

@Fejes László (nyest.hu): Megpróbálok rövid lenni.

Először, tévedsz, a húszas évek nem a holodomor időszaka, az Ukrajnában az ukranizáció időszaka. (Nem volt sikeres, mert a pártapparátus tagjai jórészt az oroszajkú városi lakosságból és oroszosodó városba költöző falusiakból kerültek ki, és ott szabotálták, ahol tudták. De kampányszerűen sokszor hónapokra eltűntek az orosz nyelvű publikációk például, a hivatalos iratokban is időnként rövid időre túlsúlyba kerültek az ukrán nyelvű iratok.)

Másodszor, a húszas évekbeli ukranizációt (és már korábban a cár alatt eloroszosodott nagyvárosokat és bányavidéket) azért említettem, hogy illusztráljam a mostani probléma nagyon régi (a szovjet időszaknál messze régebbi) gyökereit, és pont a baltikumi párhuzamokat akartam elkerülni, ahol 1945 utáni betelepítési politika eredménye az ottani nagy számú oroszajkú népesség. Eléggé különbözik az ukrajnai helyzettől, ahol legalábbis a 19. századra (vagy régebbre) megy vissza az orosz jelenlét, azaz a mostani oroszoknak (vagy oroszajkúaknak) gyakran már a nagyszülei vagy ükszülei és ük-ükszülei is ott születtek. Ez értelemszerűen különbözne attól is, ha Magyarországra telepítettek volna oroszokat 1945 után. Viszont a 18. században szintén részben politikai (és az ottani oroszokhoz hasonlóan részben gazdasági) okokból idetelepített magyarországi németek jogait Magyarország jelenleg elismeri, és tudtommal hivatalosan sem vagyunk jó véleménnyel az 1945-ös deportálásról, meg a korábbi (és későbbi) magyarosításról sem.

Harmadszor, az eloroszosodás egész más az ukránok (különösen a kelet-ukránok) esetében (akik az oroszokhoz hasonlóan magukat Rusz leszármazottainak tekintik, mind nyelvileg, mind kulturálisan, mind genetikailag nagyon közeli rokonnépek), mint lenne a magyarok esetében, akik kulturálisan, nyelvileg, vallásilag stb. egyaránt sokkal jobban különböznek az oroszoktól. Ezt gondolom egyszerű megérteni - más az, ha a katolikus bajorokat vagy svábokat németesíti akár erőszakkal a központi protestáns (észak)német kormányzat, és más, ha a lengyeleket. (Mindkettő történt a bismarcki Németországban.)

Negyedszer, igen, ha a magyarok németül akarnának beszélni, akkor elég agresszív és tizenkilencedik századi nacionalista dolog lenne Fejes László (vagy akárki más) részéről rájuk erőltetni a magyar beszédet. Ugyanis akarata ellenére nem boldogítjuk az embereket, a bolsevikok ezt nem tudták, de én tudom, hogy a vak néni átsegítése az úton csak akkor jótett, ha át is akar menni. Persze az más dolog, hogy én személy szerint örülök neki, hogy nem németesedtek (vagy oroszosodtak stb.) el a magyarok, de komolyan törvényileg előírnád a magyar beszédet elszlovákosodott magyaroknak pl. a Felvidéken?

Ötödször, Timosenko alatt kötelezővé vált minden érettségi tárgyat ukránul letenni, ez az ottani magyaroknak nagyon rossz volt. Úgyhogy még mindig ott tartok, hogy az ottani magyaroknak legalábbis nem jobb a nacionalista vezetés (pedig akkor még a Szvoboda nem is nagyon létezett, csak Timosenko), mint az oroszbarát vonal. (Egyébként te is ezt erősíted, mivel ahogy írod, az EU ebben nem nagy segítség. Nem beszélve arról, hogy komoly kérdés, az EU egyáltalán akarja-e integrálni az ukránokat. A mostani csak egy társulási szerződés, amiből talán tíz vagy tizenöt év múlva lehet majd tagság. Vagy nem.)

@Xebulon: „ el kell fogadniuk egy európai színvonalú nyelvtörvényt” Az unió ebben nem támaszt nagy követelményeket, különösen, ha bevándorlók nyelvéről van szó. Észtországban és Lettországban sincs jogi státusza az orosznak, mégis jól megvannak. Ukrajnában meg akkor is előnyben van az orosz, ha nem hivatalos. L. www.nyest.hu/hirek/uj-nyelvtorveny-ukrajnaban

@reiner Tor: „ az egyik kormány aktívan ukranizálni akar, a másiknak meg az egyik fő célja, hogy az orosz kisebbségnek kedvező szabályozást alkosson” Ismét csak: www.nyest.hu/hirek/uj-nyelvtorveny-ukrajnaban

„a románok se tettek semmit” – idézet a cikkből: „Traian Basescu román elnök pedig arról nyilatkozott, hogy az ukrán helyzet milyen komoly veszélyt jelenthet Európa egészére.”

„Már a huszas években az akkori bolsevik kormány próbált ukranizálni” Miért csak a huszas évekig megyünk vissza? Azelőtt az oroszok mellett az ukránoknak semmilyen jogaik nem volt, az ukrán nyelvű kiadványokat betiltották stb.

„számukra a paraszti létből kiemelkedést jelentette az orosztanulás” Igaz, nekünk is inkább el kellett volna németesednünk. Beszéljen magyarul a paraszt.

„akkoriban erőszakos ukranizáció zajlott” Ugye tudod, hogy a hladomor időszakáról beszélsz?

Különben ilyen véleményeket olvasva mindig az jut eszembe, hogy ha az orosz megszállás nálunk mondjuk Borsod, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar eloroszosításával járt volna, akkor is ilyen lelkesedéssel védenék-e azok az oda betelepült oroszok jogait (pl. nem tanulni meg magyarul), mint akik Ukrajnával vagy a Baltikummal kapcsolatban ilyesmiket jelentenek ki.

Azért van különbség aközött, hogy az egyik kormány aktívan ukranizálni akar, a másiknak meg az egyik fő célja, hogy az orosz kisebbségnek kedvező szabályozást alkosson, és abból néha leesik egy-egy morzsa a magyaroknak is.

A forrásként használt hihetetlenül elfogult 444.hu cikk pedig egyáltalán nem bizonyítja, hogy a magyarok voltak az egyetlenek, akik semmit se csináltak. Pl. a románok se tettek semmit, nem véletlenül, nekik is viszonylag nagy kisebbségük él viszonylag egy tömbben, nem járnak ők se jól egy ukrán nacionalista kormánnyal.

Ezzel együtt lehet, hogy én is meg akartam volna dönteni Janukovics bandáját, de azért ne csináljunk már úgy, mintha az ott élő oroszoknak ne lennének jogai, merthogy ők csak száz éve települtek be... Valójában már a tizenkilencedik század végére masszívan orosz volt az összes nagyváros (akkoriban még Kijev is). Már a huszas években az akkori bolsevik kormány próbált ukranizálni, mivel így akarták megnyerni a falusi parasztságot (akik bizalmatlanok voltak az oroszul beszélő városiakkal szemben), ezt aztán csak a harmincas évek elején fordították a visszájára. Ez már akkor is borzasztó népszerűtlen volt a városok oroszajkú népessége körében, sőt akkoriban az ukrán anyanyelvűek jó része is a jogainak csorbítását sejtette ebben, mivelhogy számukra a paraszti létből kiemelkedést jelentette az orosztanulás (a két nyelv hasonlósága miatt amúgy nem volt annyira nagy erőfeszítés megtanulni oroszul, és aki megtanulta, az már büszke volt rá, és sznobságból se akart visszatérni az ukránra), úgyhogy akkoriban erőszakos ukranizáció zajlott.