A napokban döbbenetes hír rázta meg a világpolitikát: az amerikai állam a jelek szerint internetezők százmillióit hallgatja le, külföldön és belföldön egyaránt. De valóban újdonság-e mindez, vagy már eddig is tudni lehetett, csak korábban senkit sem érdekelt a téma? Tényleg igazak lehetnek a súlyos vádak? Utánajártunk!

A Verizon telefonfülkéje Amerikában. Mindent lehallgatnak?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Titkosszolgák és lehallgatók

Az idei nyárelő nagy botránya két különböző forrásból indult. A The Guardian brit napilap június hatodikán nyilvánosságra hozott egy szigorúan titkos amerikai bírósági végzést, amely arra utasította a Verizon telefontársaságot, adja át az NSA-nek, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségnek az összes belföldi telefonhívás hívásinformációit. Ide tartoznak például olyan adatok, mint hogy ki hívott kit, milyen hosszan beszélgettek, és hol tartózkodtak éppen. (Maguknak a hívásoknak a rögzítéséről és átadásáról ebben a végzésben nincs szó!)

A bírósági határozat egyik oldala. A szöveg csak 2038-ban vált volna nyilvánossá
(Forrás: Wikimedia Commons)

Kiknek a kezébe jutott ez a temérdek információ? Az NSA neve ellenére nem általánosságban a nemzetbiztonsággal foglalkozik, hanem kimondottan a rejtjelzéssel és lehallgatással kapcsolatos tevékenységet végez. Ha ez nagyon szűk területnek tűnik, nem árt, ha tudjuk, hogy Amerikában tizenhat titkosszolgálati jogkörrel rendelkező szervezet létezik. Ne gondoljuk azonban, hogy ha valahol rengeteg titkosszolgálat van, az az ország feltétlenül harcias és diktatórikus – a demokratikus Nyugaton a titkosszolgálatok különböző szervezetekre bontása teljesen bevett dolog, épp azért, hogy a túlzott hatalomkoncentrációt megelőzzék. (Magyarországon is egy egész sor hasonló szervezet van, habár az amerikaiakat nem múljuk felül.)

Az NSA még a különböző amerikai szolgálatok között is nagyon titkosnak számít: sokáig az a vicc járta Washingtonban, hogy az NSA nem a National Security Agency (’Nemzetbiztonsági Ügynökség’) rövidítése, hanem a No Such Agency (’Nincs Ilyen Ügynökség’)-é. Így különösen váratlan volt, hogy a The Guardian munkatársaihoz jutott egy titkos NSA-dokumentum... Sőt: ezzel még nem ért véget a balhé!

Titkosszolgálati tevékenységet végző amerikai szervezetek jelképei. Sokan vannak, de vajon elegen?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Csúnya fóliák

A The Washington Post Amerikában akkora intézmény, hogy saját irányítószáma van! Ugyanaznap az amerikai The Washington Post napilap még nagyobb leleplezéssel állt elő. A lap által közölt, szigorúan titkos PowerPoint-fóliák az NSA PRISM nevű adatgyűjtő projektjét mutatták be. A kissé csúnyácska képek tanúsága szerint a PRISM a legnagyobb internetes cégektől közvetlenül gyűjti be a felhasználók adatforgalmát. A projektben állítólag közreműködik a Google, a Yahoo!, a Microsoft, a Facebook és így tovább. (A cégek mindezt – nem túl meglepő módon – azonnal tagadták.)

Hamarosan az is kiderült, hogy mind a The Guardian, mind a The Washington Post ugyanabból a forrásból szerezte be a titkos dokumentumokat. A huszonkilenc éves Edward Snowden, a CIA volt munkatársa szivárogtatta ki az információkat. Snowden a kiszivárogtatás előtt közvetlenül az NSA egyik alvállalkozójának dolgozott, ahol ugyanazt a feladatot végezte, mint korábbi munkahelyén – rendszergazda volt. Mivel ebben a minőségében számos titkos adatot kezelt, állítása szerint nagyobb rálátása volt arra, mi is történik, mint más egyszerű alkalmazottaknak. Próbálta kollégáinak felvetni, hogy jogsértésekben működnek közre, de ez a többieket nem igazán zavarta.

Snowden azt nyilatkozta, lelkiismereti okokból hajtotta végre tettét; nem bírta nézni, ahogy az USA lábbal tiporja az alapvető szabadságjogokat. Maga kérte a The Guardiant arra is, hogy hozza nyilvánosságra a személyazonosságát: „Nem akarom eltitkolni, hogy ki vagyok, mert tudom, hogy semmi rosszat nem tettem”. Mindezt annak ellenére tette, hogy tudatában volt, az amerikaiak bármikor megölethetik.

Snowden állítása szerint az NSA bárkit bármikor le tud hallgatni az interneten: nemcsak külföldieket (ami eredetileg az NSA célja lenne), de amerikai állampolgárokat is. Ráadásul erről az amerikai közvélemény eddig mit sem tudott – az átlagamerikainak ezidáig fogalma sem volt arról, hogy közpénzből utána kémkednek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Menekülés az ismeretlenbe

A két napilap már hónapok óta kapcsolatban állt Snowdennel, mielőtt a botrány kitört volna. A férfi május elején elhagyta amerikai lakhelyét, munkahelyével pedig azt közölte, hogy epilepsziás rohamai miatt orvosi kezelésre van szüksége. Május végén egy hong kongi szállodába költözött. Az újságok akkor döntöttek az információk leközlése mellett, amikor Snowdent keresni kezdte az amerikai rendőrség.

Szinte azonnal felmerült, hogy Snowden Kínának dolgozik. Snowden visszautasította a hazaárulás vádját – azt mondta, az NSA személyzeti adatait is nyilvánosságra hozhatta volna, de arra gondosan ügyelt, hogy semmi efféle se kerüljön a lapokhoz. Pár napra rá Snowden eltűnt, cikkünk leadásakor tartózkodási helye ismeretlen.

Hong Kong Kína különleges igazgatású területe, önálló, szabadabb jogrendszerrel
(Forrás: Wikimedia Commons / Diliff / CC BY 3 0)

Nyílt titok?

Nem mindenkit ért váratlanul a nagy leleplezés. Amerikai jogvédő szervezetek, elsősorban az információszabadsággal foglalkozó Electronic Frontier Foundation (EFF), már hosszú évek óta gyűjtögetik az NSA gigászi lehallgatóprogramjával kapcsolatos adatokat. 2006 januárjában például Mark Klein amerikai telekommunikációs technikus, az AT&T munkatársa állt elő azt bizonyító dokumentumokkal, hogy az NSA a cégénél számítógépes berendezéseket telepített lehallgatás céljára.

Mark Klein. Megvárta a nyugdíjat, majd előállt az információkkal
(Forrás: Wikimedia Commons / Electronic Frontier Foundation / CC BY 2 0)

Az ehhez hasonló leleplezések hatására több amerikai jogvédő szervezet is pereket indított. Az éveken át húzódó perek közül több jelenleg is zajlik. Mindezeken túl más amerikai lehallgatóprogramokról is sokat lehet tudni. Az USA és négy másik angol nyelvű ország közös lehallgatóprojektje, az ECHELON annyira kevéssé titkos, hogy az Európai Parlament egyik vizsgálóbizottsága 194 oldalas jelentést állított össze a témában. Az ECHELON működési elve egészen más, mint a PRISM-é: míg az ECHELON a civil távközlési műholdak jeleit figyeli, a PRISM az internetes közösségi oldalaktól szerez be információkat.

A különböző módszerek együttes használatával valószínűleg mára elérhetővé vált, hogy – mint Snowden állította – az amerikai hírszerzés bárkit és bármikor lehallgasson. Nem is ez a legnagyobb probléma, elvégre ez a dolguk! A gond az, hogy ezt a tevékenységet felügyelet nélkül végzik. Hagyományosan a demokráciákban egyedi bírósági engedély kell a lehallgatáshoz, alapos indokkal. Például ha valaki valószínűsíthetően terrorcselekményre készül, és a titkosszolgálatok szeretnék őt megfigyelni, ezt előbb egy külső félnek engedélyeznie kell; értelemszerűen titkos eljárás során, nehogy az érintett megneszelje. Azonban ahogy egyre könnyebb az internetet lehallgatni és nagy adattömegeket kezelni, egyre kevésbé kivitelezhető minden egyes esetben engedélyt kérni. Ha mondjuk egy terroristagyanús személy kapcsolati hálóját és kommunikációját akarja a titkosszolgálat feltérképezni, ez a Facebook által szolgáltatott adatokkal szinte azonnal megoldható, de így óhatatlanul számos olyan ember is a megfigyelés hatókörébe kerül, akinek semmi köze a terrorizmushoz. Bárki lehet gyanús, akár ön is...

Cica a Facebookon. Ő is veszélyben van?
(Forrás: Wikimedia Commons / olga.palma / CC BY 2 0)

Mit tehetünk? Sajnos nem sokat. Megpróbálhatjuk lehetőség szerint minél több kommunikációnkat titkosítani, de ezek a módszerek csak akkor hatékonyak, ha mindkét beszélgetőpartner használja őket. Időnként pedig szükségünk lehet a mobiltelefonunkra, a Facebookra és így tovább.

Ezen felül legfeljebb tájékozódhatunk, és ha körülményeink engedik, tiltakozhatunk. Magyarországon már a múlt évezredben nyílt titok volt az internet lehallgatása, a jelenlegi kormány pedig egyre bővíti a külön engedély nélkül megfigyelhető emberek körét. Ezzel sajnos csak a világszerte megfigyelhető trendekhez igazodik...

További olvasnivaló, felhasznált irodalom (angolul)

A The Guardian leleplező cikke

A The Washington Post leleplező cikke

A 2006-os kiszivárogtatásról

Kiszivárogtatások időrendben

Internetlehallgatás Magyarországon (magyarul, 2002-ből!)