A hang a legegyetemesebb és legtermészetesebb közvetítője a nyelvnek. A hallott beszéd segítségével sajátítjuk el anyanyelvünket, s életünk során folyamatosan használjuk, és kell is használnunk szemtől szembeni a munkánk során és a magánéletben. A hangos beszédet produkálni képtelen ember hátrányban van a verbálisan gond nélkül kommunikálókkal szemben – hasonlóan azokhoz, akik valamelyik érzékelésüket nélkülözni kénytelenek (látás, hallás).

Mai cikkünkben a gégeeltávolítás következtében elveszített hangképzés lehetséges rehabilitációs megoldásaival foglalkozunk.

Búcsú a hangszalagoktól

A 20. század végén ugrásszerűen megemelkedett a gégerákos megbetegedések száma. Az összes rosszindulatú daganat 2%-a a gégét érinti. A gégedaganatok eltávolításának egyik műtéti megoldása a laryngectomia, azaz a gégeirtás. Az esetek egyharmadában az egész gégét el kell távolítani. Az eljárás azonban sajnálatos módon „nyelvi” következményekkel is jár, ugyanis a hangzó beszéd létrehozásához szükséges három tényező közül kettőtől megfosztja a beteget: a tüdőből kiáramló légoszloptól és a zöngét létrehozó hangszalagoktól.

A gége felülnézetből
(Forrás: Wikimedia commons)

Ép gégéjű, egészséges emberek esetében a tüdőből kiáramló levegő átjutva a gégén egy hosszú, cső jellegű részbe jut, majd kapcsolatba kerül a nyelvvel, szájpadlással és az ajkakkal. Ezek közösen állítják elő a beszédhangokat (artikuláció). A beszéd lényege, hogy a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szerveknek köszönhetően rezegni kezd – az így keletkező hanghullámokat halljuk a beszéd észlelésekor.

A hangszalagok helyzete dönti el, hogy zöngés vagy zöngétlen hangot képzünk-e. Ha a hangszalagok összezáródnak, a levegő nyomásának hatására időnként szétnyílnak – ilyenkor a levegő nyomása csökken, a hangszalagok ismét összezárulnak, a nyomás ismét nőni kezd. Ennek hatására a hangszalagok gyorsan nyílódnak-záródnak, azaz rezegnek, és velük együtt rezeg a levegő is. Ha a hangszalagok szétnyílnak, a levegő szabadon áramlik, rezgés nem jön létre. A magánhangzók és a mássalhangzók többségének képzéséhez szükséges a hangszalagok rezgése, csupán a másslahangzók egy része zöngétlen (pl. [p], [t], [ty], [k], [f], [sz], [s], [cs]). Hogy egy hang zöngés-e, magunk is elelnőrizhetjük: elég ujjunkat a gégénkre tenni. Érdemes összehasonlítani pl. a [p] és a[b], a [f] és a [v] vagy az [sz] és a [z] képzését.

A rezgés legfőbb forrása a gégefő. A légcső felső részében helyezkedik el, amely izom- és hártyaszövettel egybekötött porcokból áll, és benne két izomszövetszalag feszül (ezek a hangszalagok). A gégeporcok beszéd közben mozognak, elmozdulásaik a hangszalagok rezgésének az irányításában játszanak szerepet. A gége eltávolításával a hangszalagok is eltávolításra kerülnek, így elveszik a hangrezgés fő forrása.

A hangszalagok zöngés (bal) és zöngétlen hangok (jobb) képzésekor. A középső kép a [h] képzését mutatja.
(Forrás: Wikimedia commons)

A gége teljes eltávolításakor a légcsövet kivezetik a nyakra. Mivel a beteg a műtét után már nem a hagyományos módon lélegzik (nem az orrán és a száján keresztül), hanem a nyakra kivarrt légcsőn keresztül, a természetes hangképzés feltétele nincs meg. Csak az artikulációs szervek maradnak érintetlenül (és a hallás, amely szintén szükséges a verbális kommunikációhoz).

Van remény a beszédre hangszalagok nélkül?

Bár a műtét után maradandó elváltozással kell megbirkóznia a betegnek, nem lehetetlen a beszélés képességének visszanyerése. A gége eltávolítása nemcsak fizikailag viseli meg a beteget. Beszédképességének elvesztése megváltoztathatja embertársai iránti magatartását, szokásait a társadalmi érintkezésben, elveszítheti a munkáját. Pszichés és szociális helyzetének, az életminőség rehabilitálásának egyik módja – ha nem feltétele – a beszédképesség helyreállítása. Ennek az alapja pedig egy új hangképzési mechanizmus elsajátítása.

A nyelőcsőbeszéd

Más „beszédtanulási teendőre” nincs szükség, hiszen a nyelvhasználat agyi-idegi és hallási feltételei megvannak, csak a kivitelezéshez kell „új eszközt” találni és megtanulni használni.

A műtét során megváltoztatott légcső más légzéstechnikát igényel, így a beszédtanulástól függetlenül is meg kell tanulnia a betegnek másképp lélegezni. Légzőtorna-gyakorlatokat kell végeznie a légzés hatékonyságának növelése érdekében – ez ugyanis többnyire nem megy automatikusan. Az új légzéstechnika fogja aztán segíteni a későbbi beszédtanulásban, az új hangképzési mechanizmus elsajátításában.

A gége nélküli beszéd alapja a nyelőcsőhang-képzés. (A nyelőcső- vagy özofáguszbeszéd elnevezés 1927-ből, Seemantól származik, de az 1940-es évek előtt ritkán tesznek róla említést a szakirodalomban.) A nyelőcsőbeszéd során a beszélő az előzetesen lenyelt levegőt fokozatosan, lassan kibocsátja (haspréshez hasonló mozdulattal kinyomja – eruktáció), és a szájüregben található hangképző szerveivel formálja beszédhanggá.

A nyelőcső középső és felső része alkotja a légáramlást tápláló új légzsákot, bemenete pedig a „ póthangszalag” kialakulásával „póthangrést” alkot. Tehát a beszéd a póthangrésen formálódott nyelőcsőhang artikulációjával jön létre. A nyelőcső „hangképző” tevékenységét az hozza létre, hogy fala a légzőmozgásokkal és a mellkasi nyomásingadozással összefüggően mozog.

A nyelőcsőbeszédet használók feltűnően lassabban beszélnek, mint az ép hangképzésű emberek. Egy levegővétellel néhány szótagot tudnak kiejteni. Beszédük szaggatott, és a csuklásra emlékeztet. A beszéd érthetősége változó lehet: némelyikük jól, mások kevésbé jól érthetők.

A nyelőcsőbeszéd azonban nem mindenki számára jelent megoldást: a laryngectomizált betegek egyharmada képes jó szinten, másik harmada pedig elfogadható szinten elsajátítani. Megtanulását nehezítheti többek között betegség, de jellemző, hogy a korábbi, természetes légzési mechanizmus beidegzettsége zavarja az újfajta légzést, és így megakadályozza a nyelőcsőhang létrehozását.

Az elektronikus műgége

Azoknak, akik képtelenek megtanulni az özofáguszbeszédet, segédeszközöket is igénybe vehetnek: pl. az elektronikus műgégét, amelyet a nyakra kivarrt légcsőhöz nyomva használnak.

Előnye az eszköznek, hogy telefonálni is lehet vele, a hangminőség azonban gyenge, és sok beteg idegenkedik tőle, mert nagyon gépies, színezhetetlen hangot hoz létre.

A popkultúra talán legismertebb műgégét használó alakja Ned Gerblanski a South Parkból. Ned, vietnami háborús veterán gégerákot kapott a túl sok cigarettától, ezért gégeműtéten esett át. Az alábbi felvételen már azelőtt felismerhetjük, hogy leveszi álruháját.

A hangprotézis

A másik lehetőség egy kis készülék, a hangprotézis beépítése a légcső kimenetében. A készülék tulajdonképpen egy szelep, amely segíti szabályozni a légzést, ami jobb minőségű hang képzését teszi lehetővé. A hangadáshoz szükséges levegő a tüdőből a légcső felől egy szelepen keresztül jut át a nyelőcsőbe, ahol a garatfűző izomzatból és nyálkahártyaredőkből kialakult póthangszalag rezgései veszik át a kivett gége hangképző szerepét.

Akik nem értenek angolul, azok számára is világos, hogy a videón látható férfi beszéde eléggé tiszta. Bár a beszédhang minősége nem olyan, mint a természetes emberi hangé, inkább rekedtesnek és gépiesnek tűnik, és a nyelőcsőbeszédnél kellemesebbnek hangzik.

Bármelyik lehetőséget is nézzük, amellyel egy gégeeltávolításon átesett ember élhet, azt meg kell jegyeznünk, hogy verbális kommunikációjuk így is erősen korlátozott. Lassabb a természetes beszédnél, és gyakoribb levegővételt igényel, ami eléggé szaggatottá teszi. Ez a nyelőcsőbeszédhez nem szokott emberek számára nehezen érthető. Viszont a hallgató viszonylag gyorsan tud alkalmazkodni a tökéletlenebb akusztikai szerkezetű beszédhez, és a megértés jobbá válik, különösen, ha mondatszerkesztés szempontjából világos a fogalmazás.

Források

Dr. Frint Tibor – Dr. Surján László: A hangképzés és zavarai, beszédzavarok. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982.

Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.

Gliedné Tillmann Erzsébet: Életminőség gégeeltávolítás után. Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza Fül-orr-gégészeti osztály, Szekszárd, 2002.