-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Természetes dolog, hogy gyakran sztereotípiákban gondolkodunk: nem lehet mindenről mély személyes tapasztalatunk. Furcsa azonban, amikor maga az állam terjeszti a sztereotípiákat, vagy próbál döntéseket sztereotípiákra alapozni.
Furcsa volt a nemzetiségek helyzete a Szovjetunióban. Az alkotmány minden jogot biztosított nekik, elvben lehetőségük volt a saját kultúrájuk művelésére, és formálisan senkinek nem esett bántódása csak azért, mert egy nemzetiséghez tartozott. Kivéve persze azokat az eseteket, amikor éppen egész népeket telepítettek ki. A nemzetiségek közötti békének az volt a kulcsa, hogy nyilvánosan – legalábbis ha egy orosz is jelen van – mindenki oroszul beszél, mindenki a szocialista kultúrát építi, és a nemzetiségi kultúráját némi folklórhagyomány őrzésére korlátozza. Ha ezeket valaki betartotta, bármikor a nagy szovjet nép hasznos tagjának érezhette magát.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ez persze nem jelentette azt, hogy ne tartották volna számon az emberek nemzetiségét. A nemzetiség azonban a többséget adó oroszok szemében sem volt egyértelműen negatív vagy pozitív. A baltikumiak például mindig gyanúsan nyugatosak voltak, de kulturáltságukért fel is néztek rájuk. Az ukránokat és a beloruszokat, a kaukázusiakat vagy a keleti népeket viszont lenézhették elmaradottságukért, ugyanakkor népi kultúrájukra tisztelettel tekintettek. Természetesen személye válogatta, hogy kinek milyen előítéletei voltak, de a többség nyilván sztereotípiákban gondolkodott.
A Szovjetunió tagköztársaságai 1956 és 1991 között: Oroszországi SZSZSZK, Ukrán, Belorusz Türkmén, Üzbég, Tadzsik, Azerbajdzsáni SZSZK, Grúz, Örmény, Kazah, Kirgiz, Észt, Lett, Litván és Moldáv SZSZK.
Ez azonban valahol törvényszerű is, hiszen a szétesésekor a Szovjetunió 15 köztársaságból állott – ha csak ezek névadó nemzeteit számoljuk, akkor is nyilvánvaló, hogy a túlnyomó többség nem ápolt személyes kapcsolatokat mind a 15 nemzetiség képviselőivel. Ráadásul a sztereotípiákat a hivatalos propaganda is erősítette: az adott népek kultúráinak bizonyos vonásait kiemelte (gondoljunk csak a folklórcsoportokra), másokat eltüntetett (itt elég arra gondolni, hogy a nemzetiségi írókat együtt képezték a szocreál stílusra a központi irodalmi főiskolákon).
A sztereotípiák nem csak a népek kultúrájával, hanem képviselőik külsejével kapcsolatban is éltek. Az alább bemutatott képet állítólag a rendőrségen használták arra, hogy segítségével meghatározzák a gyanús személyek nemzetiségét.
(Forrás: Facebook)
A fenti ábrázolások nyilván nem teljesen alaptalanok, hiszen egy tipikus kaukázusi nyilván másképp néz ki, mint egy tipikus baltikumi vagy egy tipikus közép-ázsiai. Azt azonban vicces feltételezni, hogy egy tipikus lettet és egy tipikus litvánt az különböztet meg, hogy az előbbinek vékonyabb az arca, de vastagabb a szája, és kissé jobban eláll a füle.
A kép játékra is lehetőséget ad: ha van orosz, ukrán vagy észt ismerősünk, kipróbálhatjuk, hogy azonosítani tudnánk-e nemzetiségét a képek alapján. Van-e olyan magyar (osztrák, német, olasz, spanyol stb.) ismerősünk, aki szinte visszaköszön a képekről? Felismerni vélünk-e a képeken híres embereket, és ha igen, ők milyen nemzetiségűek? Ha nekünk kellene ábrát készítenünk az Európai Unió lakosainak felismeréséhez, milyen képeket választanánk? Mennyire érezhetjük helyesnek saját választásunkat?