A Prava Narodov (Népek joga) szervezet honlapján interjú jelent meg egy nevét nem vállaló, csupán Mihail M.-nek nevezett hivatalnokkal, aki részt vett a népszámlálás megszervezésében, illetve Vitalij Trofimov-Trofimovval, Szentpétervár Társadalmi Kamarájának (Общественная палата) elnökével.

Mint Mihail M. elmondta, az ő körzetében körülbelül a lakosság kétharmadát sikerült összeírni. Amikor tudatosult bennük, hogy nem sikerül határidőre mindenkit összeírniuk, a népszámlálók belső fórumán kétségbeesetten keresték a választ, mi a teendő. Ekkor derült ki, hogy ezzel az aránnyal az egyik legjobb eredményt érték el az országban. Volt olyan körzet, ahol a lakosság alig 40%-át írták össze.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Trofimov-Trofimov megerősítette, hogy bár ő csupán „két lépésre” lakik egy metróállomástól, sem 2010-ben, sem 2002-ben nem kereste fel egyetlen népszámlálóbiztos sem. Ugyanakkor hozzátette, hogy a furcsaságok nem csupán a hivataloknak köszönhetőek. A lakosság szívesen bojkottálja a népszámlálást, utána meg csodálkozik, ha nincs elég iskola, kórházi ágy stb. – és persze az államot hibáztatja, amiért nem volt képes összeírni mindenkit.

Ki orosz, ki nem?

Mihail M.-et az lepte meg a legjobban, hogy míg az oroszországi nemzetiségiek a legtermészetesebb módon vallják meg etnikai hovatartozásukat, addig az oroszok nem vágják rá a kérdésre, hanem hosszasan hümmögnek, és olyasmikkel válaszolnak, hogy „hát, tulajdonképpen orosz”, „orosznak tartanak” vagy „majdnem orosz”. Sokan közülük inkább valamilyen regionális népcsoportelnevezéssel válaszolnak, mint „pétervári”, „kozák” vagy „szibériai”, vagy éppen szakszóval „nagyorosz”-nak, esetleg „szláv”-nak vagy „oroszországi”-nak nevezik magukat. Leginkább az oroszok közül kerülnek ki azok, akik tündének, trollnak vagy padavannak vallják magukat.

Baskír nő népviseletben (1910)
(Forrás: Wikimedia Commons / ? / CC BY 2.0)

Ugyanakkor a hatóságok mindent megtesznek azért, hogy minél több embert oroszként írjanak össze. A népszámlálók határozott utasításokat kaptak arra, hogy oroszként írjanak össze mindenkit, aki mitológiai lényként nevezi meg magát, sőt, azokat is, akik valamelyik szubetnosz tagjaként nevezik meg magukat. (Ez olyan, mintha Magyarországon valaki palócnak tartaná magát, akkor is magyarként írnák össze.) Sőt, ha valaki egy oroszországi nemzetiség tagjának, mondjuk száminak (lappnak) vagy karjalainak nevezte meg magát, de a számlálóbiztos szerint „orosznak nézett ki”, akkor is oroszként kellett összeírni. Ha pedig valaki bizonytalan volt, vagy nem válaszolt, akkor is oroszként írták össze. Mihail M. arról is beszámol, hogy a népszámlálási kérdőíven utólag egyetlen dolgot volt joga megváltoztatni: a nemzetiséget – és azt is csak oroszra.

De nem csak a nemzetiség megvallását manipulálják. Ha például valaki baskírnak és baskír anyanyelvűnek vallotta magát, de igen jól beszélt oroszul, akkor orosz anyanyelvűként jegyezték fel, és csupán az „idegen nyelvek” ismeretéhez írták be a baskírt. (A dolog paradoxona, hogy a magyar idegen nyelv kifejezésnek megfelelő orosz kifejezés szó szerint ’külföldi nyelv’-et jelent – miközben például a baskírt gyakorlatilag csak Oroszország területén beszélik.)

Az okain is tán...

Az interjúalanyok arra is kitérnek, hogy mi lehet az oka annak, hogy az oroszok nem szeretik megvallani nemzetiségüket. Szerintük ez azért van, mert az oroszság megélésének ma egyetlen formája van: a szélsőséges nacionalisták randalírozásai. Az oroszországi ifjúsági szervezetek által nyújtott világkép, a sikerorientáltság és az újítás igénye nem orosz, hanem európai értékek. Trofimov-Trofimov szerint az európai értékrendszer követése az idegen nyelvek ismeretét is elvárja, és ez „mentálisan is kevésbé orosszá teszi az embert”.

A másik ok az lehet, hogy az oroszok sok helyen úgy érzik, hogy háttérbe szorulnak a nemzetiségekkel szemben. Több területen az őshonos népek (pontosabban a magukat az azokhoz tartozóknak vallók) különböző előjogokkal bírnak, például halászhatnak, vadászhatnak, olyan segélyekhez juthatnak, amelyekhez az oroszok nem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezen előjogokkal a kisebbségiek élnek: sok helyi orosz, vagy akár távolról érkezett bevándorló is őshonosnak vallja magát ezekért a kedvezményekért.

Pomorok a forradalom előtt
(Forrás: Wikimedia Commons)

Van, ahol ez tömegessé válik. A Fehér-tenger környékén élő pomorok (tengermellékiek) például őshonos népként szeretnék magukat elismertetni. A pomorok óhitűek, sajátos, de egyértelműen orosz  nyelvjárást beszélnek. (Eredetüket nézve részben eloroszosodott karjaliak: legutóbbi nagy találkozójukon például arról folyt a vita, hogy akkor ők most oroszok vagy finnugorok. Mivel azonban a finnugor kizárólag nyelvészeti kategória lehet, ők pedig finnugor nyelven nem beszélnek, a kérdés eléggé értelmetlen.) Mozgalmuk aligha lesz sikeres, hiszen Oroszország egyetlen orosz néprajzi csoportot sem ismer el őshonos népként.

Forrás

Забавное время: никто не хочет быть русским – эксперты