A hangyászmadárfélék Közép- és Dél-Amerikában honosak; több mint 200 fajuk ismert. Ezek közül kettő, az egymással csak távoli rokonságban álló aranymellű hangyászmadár (Hypocnemis subflava), illetve a perui hangyászmadár (Hypocnemis peruviana) területét az emberi fül számára megkülönböztethetetlenül egyforma dallammal jelzi – írta a ScienceNow weboldal.

Perui hangyászmadár. Nem jönnek lázba más hangyászok hangjától

A két madárfaj külleme és élőhelye is jelentősen eltér egymástól. Az aranymellű hangyászmadár mellénye sárga, szárnya pedig barnássárga, és a bambuszligetek lakója. A perui hangyászmadár ezzel szemben fehér mellénnyel és barnásvörös szárnyakkal rendelkezik, és a sűrű erdőket kedveli. A daluk azonban hangról hangra megegyezik egymással.

A kutatókat érdekelni kezdte, hogy egymás énekét meg tudják-e különböztetni. Ennek érdekében 150 állat 504 dalát rögzítették, és, hogy megcsavarják, a rokon hangyászmadárfajok dalaiból is felvettek néhányat. A felvett dallamokat pedig lejátszották az egyes madaraknak, és figyelték a reakcióikat.

Mindig ugyanaz történt. A két faj hímjei ügyet sem vetettek a rokon fajok énekére, a másik fajéra azonban (ami hangról hangra megegyezik a sajátjukéval) területvédő, agresszív viselkedést mutattak.

A tudósokat gondolkodóba ejtették a történtek. Azt a következtetést vonták le, hogy mivel a fajok élőhelye gyakran átfedi egymást (a bambuszligetek a sűrű erdős területek közé ékelődnek), a két faj egymással megegyező dallamot énekel, hogy elriassza a másikat, és persze a többi rokon fajt is. Ez ugyanis hatékonyabb.

A párzás során hallható nászének azonban mindkét fajnál eltér: egymás nőstényeiért nem, a területért azonban igenis megküzdenek egymással. Az ornitológusok szerint ez, az úgynevezett konvergens evolúcióra mutató példa jóval gyakoribb, mint azt az emberek gondolnák.