Párválasztásnál mind a hímek, mind a tojók a külső jegyek alapján igyekeznek megtalálni az utódlás szempontjából optimális partnert, azt, amelyik garantálja a lehető legjobb géneket, fészket, területet és szülői kvalitásokat – olvasható a tanulmányt ismertető PhysOrg tudományos hírportálon.

Kékcinege
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas Trepte / CC BY-SA 2.5)

A bécsi kutatók megállapítása szerint a nőstények külleme azt is befolyásolja, hogy a hímek mennyire veszik ki részüket a „házimunkából”. Mindkét nem fejtetőjét kék tollazat borítja, amely visszatükrözi az ibolyántúli fényt. Mivel a madarak az emberrel ellentétben látnak a közeli ultraibolya (UV) tartományban is, a kékcinke fejtetőjének színezete ebben a tartományban mutatja a legnagyobb variációt. Miután a kicsinyek kikeltek a tojásból, az etológusok befogták a tojókat: egy részüknél a kék „fejdíszt” a kacsák faroktőmirigyének olajos váladékával kenték be, amely UV-fényt blokkoló vegyületeket tartalmaz. A csoport másik felénél a nőstények kék fejtollazatát csupán beolajozták.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az UV-blokkoló vegyületek nem befolyásolták a tojók viselkedését, ennek ellenére a hímek ritkábban indultak „beszerzőkörútra”, hogy kicsinyeiket táplálják, viszont ugyanakkora vehemenciával védelmezték fészküket és fiókáikat, mint azok a kékcinkék, amelyek párjának „fejékét” csupán beolajozták.

Kékcinege-fióka
(Forrás: Wikimedia Commons / N p holmes / CC BY-SA 3.0)