Az elképzelhető legrosszabb képzeletbeli regény legrosszabb kezdőmondatát keresik a Bulwer-Lytton Fiction Contest (BLFC) szervezői. A versenyt a San José Állami Egyetem angol tanszéke hirdeti meg minden évben. Az ötlet 1982-ben Scott E. Rice irodalom professzor fejében született meg, az ötletadó pedig Edward George Bulwer-Lytton Paul Clifford című regényének hírhedt kezdőmondata volt:

It was a dark and stormy night; the rain fell in torrents — except at occasional intervals, when it was checked by a violent gust of wind which swept up the streets (for it is in London that our scene lies), rattling along the housetops, and fiercely agitating the scanty flame of the lamps that struggled against the darkness.

Sötét és viharos éjszaka volt; patakokban esett az eső, amit csak rövid időre szakított meg egy-egy vad szélroham, amely felsöpörte az utcákat (mert jelenetünk Londonban játszódik), megzörgette a háztetőket, és felszította a sötétség ellen küzdő lámpások gyér lángjait.

A versenyzőknek azonban más dolguk is volt, mint bonyolult kezdőmondatot írni. Meg kellett kísérelniük visszaadni Bulwer-Lytton mondatának hangulatát, a nézőpontbeli éles váltásokat és a (túl) díszes nyelvezetet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az idei nyertes Sue Fondrie lett, aki nyitómondatában papagájhullákól és elfeledett emlékekről írt.

Cheryl’s mind turned like the vanes of a wind-powered turbine, chopping her sparrow-like thoughts into bloody pieces that fell onto a growing pile of forgotten memories.

Cheryl agya úgy forgott, akár egy szélmeghajtású turbina lapátjai: véres darabokra aprítva papagáj-szerű gondolatait, amelyek így elfeledett emlékek egyre növekvő kupacára estek.

Rice professzor hozzáfűzte, hogy Fondrie mondata az 1968-as, The Windmills of Your Mind (magyar fordításban: Szélmalom) című slágerre emlékeztette a zsűrit, ami szerintük ma sem érthetőbb, mint megjelenésekor volt.

Az előző évek nyertes mondatai angol nyelven.

Forrás

Oddstuff: 2011 bad writing contest winner named