Tolkien, aki amellett, hogy nagyszabású műveivel (A Gyűrűk Urán kívül ide tartozik pl. A babó, ill. A szilmarilok) új irányba terelte a fantasyirodalmat, nagyszerű költő és kiváló nyelvész is volt. Egyetemi tanárként óangol és óészaki nyelven tanított, és kiválóan ismerte az északi nyelveket és kultúrát.

A most megjelent kötet a fentiek ékes bizonyítéka: egy 500 versszakból álló költemény, amely a sárkányölő Siegfried legendáját és halálát írja le verses formában. A fantasyszerző Tolkien rajongóit azonban mind a téma-, mind a formaválasztás váratlanul érheti majd.

A szerző legkisebb fia és hagyatékának gondozója, Christian Reuel Tolkien őszintén aggódik is emiatt: „ki merem jelenteni, hogy a nagy többség számára azonnal csalódást fog okozni egy hosszú, verses elbeszélő költemény, és nem is olvas tovább” – nyilatkozta a The Guardiannek.

Pedig a mű az Edda-énekek, a Völsung saga, illetve a – talán legnagyobb ismertségnek örvendő – Nibelung-ének ismert szereplőjéről, Siegfried lovagról szól, akinek sorsát leginkább Wagner A Nibelung gyűrűje c. operatetralógiájából ismerheti a nagyérdemű.

A történet leírja, ahogy Siegfried legyőzi Fafnert, a Nibelungok kincsét őrző sárkányt, elveszi a kincsét, majd kiszabadítja Brünnhildét, a szépséges és emberfeletti erővel bíró valkűrt lángtengerrel védett álmából. Számtalan fordulat, cselszövés és ármány után pedig – akárcsak a legenda – Siegfried halálával és Brünnhilde öngyilkosságával zárul.

A szerző fia éppen ezért reménykedik: „bízom benne, hogy azoknak, akik tisztelik és becsülik apám munkásságát, [...] tetszeni fog ez a költemény”. A kötet népszerűsítése érdekében pedig faxon válaszolt a rajongók nagyszámú, a művel kapcsolatos kérdésére.

A mű Magyarországon csak előjegyezhető; fordításáról egyelőre nincs hírünk.