@El Vaquero: "Inkább a nemleges a-a kifejezés eredetére lennék kíváncsi, főleg, mert az angolban is létezik ah-uh. Érdekesség, hogy mindkét nyelvben hangszálzárhanggal ejtik. Szerintem ez valami gyökösszefüggés lesz, ahogy a krizsasztáni mondaná."

Az eredetét nem tudom megmondani, de nem csak az angolban és a magyarban van meg, az igenlő párjával (ahol /h/ van a magánhangzók között) együtt Európa-szerte elterjedt jelenség: www.reddit.com/r/linguistics/comments/aa...of_uhuh_negation_or/

A tagadó verzió egyébként gyakran nazalizálódik, emiatt az angolban az "unh-unh" írásmód is él.

A 24. hozzászólásomat, mint lehetségest fenntartva: "A héber og = köröz, igef = bekerítette, ógen = karima, edényfül, és lehorgonyoz - megragadta: IGEN".

Természetes, hogy a KÉN (nagyon rövid É, inkább E) is versenyez. Nem is tudnám az og-igef-ógen-t előnyben részesíteni - miért? lásd lejjebb. A "ken"-nek, mint a 2.-ből (Fejes L. linkje)l láthatjuk, számtalan derivátuma van a héberben, erőteljes használatban. Tehát a "ken" szintén lehet a magyar "igen" elődje... akár utóda is. Annál is inkább, mert bármely nyelvben bukkanjon fel a G - ami a zöngétlen K-nak kifejezetten kései zöngés párja, a G-s szó csak "újkori" lehet. (Mikor jutott be a latinba a G? - s a finnbe soha.)

Hogyan lehetnek egyáltalán rokonszavai a magyarnak az akkád-utód héberben? Mivel van belőlük (a magyar-héber rokonszavakból) kb. 4000, ez tény, és nem vitakérdés. (A jégkorszakokban és azóta is számtalanszor - "mindenki" volt délen.)

A sumér "köröket" én azért hagyom ki mindig, mert a sumér megfejtések a mai napig hiteltelenek - hiszen még a HANGKÉSZLETE sincs megbízhatóan megfejtve. (S amíg nem fogják az összehasonlító gyöknyelvészet alapján vizsgálni, addig nem is lesz.)

@pind: "jelentéskapcsolat van az angolban: a very szó a latin veritas (igazság) "

veretes igazság.

.

magyarul még az igen:

hja, hajaj, háhogyne

az igen jelentései:

1. helyeslés

2. nagyon

1:igenis 2:igazán

.

a nemigen az nem.

@baloch: meglepő, hogy megvan, de amit bizonyít az nem is annyira. a magyar a babiloni 4 nyelv egyike volt, és azt h a valószínűleg akkád szó átvétel a hunmagyarból, vagy elég közeli a két értelmezett jelentés.

égi 'szem' értelmű, a Napra utal, naplusu 'nézni'. (náluk az igi szem és nézni)

az akkádok istene Ahura Mazda, a szárnyas Nap.

az igen-hez kapcsolódó másik szó a

igešgen [FOREMOST] 'nagyonis, igenis' wr. igi-še3-gin "foremost"

.

igid [DIVINATION?] wr. i3-gid2 "divination?" igézés?

.

igila [BIRD] wr. igi-la2mušen "a bird" : EZÉRT ÉGi

.

igištu [FOREMOST] wr. igištu "first and foremost, pre-eminent" Akk. ašarēdu

.

iĝar [ORACLE] wr. i5-ĝar "oracular utterance" Akk. egirrû 'jóslat', igazság

@Fejes László (nyest.hu): "Ön talál egy szópárt, mely felületes hasonlóságot mutat, és rögtön odáig jut, hogy a magyar nyelv Mezopotámiából származik, éppen hogy csak ki nem mondja, hogy magyar = sumér."

Akkor hát itt vagyok én is.

A felületes hasonlóságról: a héber ken valóban felületes hasonlóságot mutat a sumér IGEN szóval, csakúgy, mint a magyar IGEN szó. Értelmük némi különbségét, s annak okát kell már csak jól magyarázni.

- igen [BUT NO] (4x: Old Babylonian) wr. i3-ge-en; i3-ge4-en ""but no""

- i3-ge-en = really

forrás: psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html

És nem ez az első "véletlen".

Egyetértek Hegedüs Csabával, nem szabad szemellenzős lóként baktatni, és nem nézni semerre, mert a szakmai vakság is feltűnő betegség.

Hegedüs Úr, kíváncsi lennék arra, miket tudna mesélni...

7 Fejes László (nyest.hu): "Számomra inkább az az ésszerű, hogy ha valamiről nem tudunk biztosat, akkor nem találgatunk."

A struccpolitika sokkal rosszabb megoldás, de a csípőből tüzelés és rögtön feketére mázolás is. A találgatás, kutakodás, elemzés, adatgyűjtés mind hozzájárul ahhoz, hogy bővüljenek ismereteink. Sajnálom, hogy ebben nem jó partner a finnugrista nyelvészek egy része.

@Sultanus Constantinus: Valahol olvastam, hogy a rumén 'da' < ITA.

@pind: Ez annyiból elég furcsa, hogy az újlatin nyelvek 'igen' szava pont nem a latin "est'-ből származik, hanem vagy a "sic"-ből, vagy az "hoc"-ból. A román "da" kivételével, ami szláv átvétel. (A szárd "eja" meg csak egy egyszerű indulatszóból, ami különösebben nem jelentett semmit.)

@Sultanus Constantinus: @pind:

A tagadást többnyire egy rövid, határozott tiltás (ne!, nem szabad!) előzi meg, ami felszólító (érzelmileg feszült) módban történik, bizonyításra, magyarázkodásra nincs is mindig idő.

Rövid, határozott a várt válasz is (jó esetben meg is kapja a tiltó)..

A tiltást jóváhagyással ismétli meg a tiltott, ha pl. azt mondja:

"Jó, nem teszem!"

Régen, de sokszor ma is élet-halál kérdése, vagy legalább negatív érzelmi töltetű a rövid tiltás (ne!), és a "magyarázó tagadás" (nem -szabad/ -szokás/ -szükséges/ -engedem! stb.), talán ez az oka annak, hogy gondolom nagyon régen létező, rövid kifejezés..

(Szerintem talán azért lehet "igen" nélkül meglenni, mert "bizonygatni" a velünk szemben állónak szükséges. A hallottak megismétlése, összefoglalása számunkra sokszor szükséges, hogy egyértelművé váljon az, hogy értjük-e amiről szó van, és kaphassunk visszajelzést, ami rövid válaszunkból nem mindig derülne ki..)

@El Vaquero:

A "vá"kimondási "tükörpárja" "ávv" vagy "ááv" (az abc szerinti "vé"-jé "évv vagy éév") volna szerintem az alábbiak alapján..:)

Az "agg" szó ismeretlen eredete kapcsán jutott eszembe, hogy amikor a magyar abc-t elmondom, alapvetően két csoportra oszthatók a kimondott mássalhangzók, amik utalnak a magánhangzók "jellegére" is:

-mássalhangzó+(hosszú magánhangzó) á vagy é-vel, és

-e+ kettős (hosszú)mássalhangzó.

Mivel "szabadon, játékosan" is megpróbáltam az abc-t "meg/ ki-forgatni", arra jutottam, hogy az adott példában az agg "hangtani ellenpárja" éppen az ág volna, ha analóg az abc "szabályaival"..

Hasonlóak az egg (égi tojás) ellenpárja az "ég", az "ell" ellenpárja "le", persze ezek véletlenül "találó" jelentéseknek látszanak, de van közük egymáshoz..

(Kezdetben még mai értelemben vett nyelvek, vagy pláne nemzetek nem voltak, ezért szerintem megtehettem a "szabad játékot"..

A nyelveket szerintem játékos emberek alkották a "hőskorban", ahogyan a PC ősét is boldog boldogtalan maga akarta elkészíteni..):)

-A fentiek alapján az eddig számomra nem éppen "eredeztethető" kettős mássalhangzóra végződő, kéttagúnak (egy magán és egy mássalhangzó, "ellentétes hosszúsággal") tekinthető szavak (pl. agg/ ág, egg/ ég) teljesen egyértelművé váltak, mert hangtani alapja van az egész "szemben állásnak" úgy gondolom..:)

Ha további hang, vagy szótagok is kapcsolódnak az un. "kéttagú" hangokhoz (esetenkén önálló szavak, ma is jelentéssel), úgy tűnik nem borul a "hangtani szabály", de persze mondható "szabálytalanul" is, tetszés szerint..:)

Érdemes megnézni a Biblia fordításokat, mikor kezdik használni az "igen" szót, és azelőtt mit használtak helyette. pl Mt 5.37 latinul:

"sit autem sermo vester est est non non"

Ezt a modern fordítások "igen igen"-ként, míg a koraiak "úgy-úgy", illetve "vagyon-vagyon"-ként írták.

Igaz-nagyon jelentéskapcsolat van az angolban: a very szó a latin veritas (igazság) szóval rokon.

"miért van az, hogy tagadószó minden nyelvben van, igenlő viszont nincs"

A gyerekek is sokkal hamarabb tanulják meg a "nem" szót, mint az igent.

Érdemes lenne azon elgondolkozni, miért van az, hogy tagadószó minden nyelvben van, igenlő viszont nincs. Szerintem azért, mert a tagadás mindig jelölt, ti. az, hogy valami nem történik, máshogy nem lehet kifejezni. Ezzel szemben az igenlésre nincs szükség, ha helyette a cselekvésre utaló szót/igét használjuk.

Szerintem a magyar "jó" eredjen mindjárt az AAVE-ből: yo' homie :D

Inkább a nemleges a-a kifejezés eredetére lennék kíváncsi, főleg, mert az angolban is létezik ah-uh. Érdekesség, hogy mindkét nyelvben hangszálzárhanggal ejtik. Szerintem ez valami gyökösszefüggés lesz, ahogy a krizsasztáni mondaná.

@DJS:

Engem mindig kijavítottak gyerekként, ha azt válaszoltam "igen" helyett, hogy "jó", "jól van", amiért magamban nagyon bosszankodtam..:)

Lehet abban valami, hogy megkérdezted: "ha előtte nem volt ilyesmire szükség, akkor később miért alakult ki mégis?"

-Szerintem a

/"ja! (hosszú a-val), jé!" felismerések, bizonyítások ha elfogadást nyertek, akkor volt és ma is a válasz "jó"

/a "helyes!" megerősítés ("világos!" jelentéssel) szintén a felismerés, a bizonyítás, bizonygatás elfogadása, amit követhet, hogy "jó, értem!")

-Az "igen"-nel kapcsolatban más jellegű eredetet látok:

Az "-ig" képzőt szótőnek tekintve, az "ig-en" válasz bizonyos korlátokat feltételez.

-Szerintem, az igazán/ igazából, igaziból/ igázzon/ igézzen/ igérjen kifejezések "kibontva":

ig-az-já-n==igazán (az ő meggyőződése mentén)

ig-áz-jó-n==igázzon (le), győzzön meg értelemben

ig-éz-je-n== igézzen (meg), bűvöljön el (pl. az érveivel)

ig-(ér)-(j)e-n== igérjen (sokat, átvitt értelemben is, érjen el a tudatomig, úgy magyarázza el), és akkor IGEN-t mondok..:)

Ezek a "ja, jó/ já/ je/ jé" tartalmak ilyen módon a gyermekkori "igazamat" gondolom alátámasztják.:)

(A magyar mentalitáshoz a csűrés, csavarás, a meggyőzés igénye amúgy is közel áll...:):)

Szerintem az "igen" nem elsősorban beleegyezés, hanem eredetileg azt jelenti, hogy "ez az!, ezt akarom, pont ezt. Vagyis ez az igénim (igényem). S a "nagyon" értelem csak járulékos: nagyon akarja.

A héber og = köröz, igef = bekerítette, ógen = karima, edényfül,

és lehorgonyoz - megragadta: IGEN.