Figyelemreméltó dolog történt idén májusban Rijádban. A fanatizmusáról hírhedt szaúd-arábiai vallási rendőrségnek, az Erény Előmozdítása és a Bűn Megelőzése Bizottságának két tagja kiküldött egy abaját (az egész testet beborító ruházatot) viselő fiatal nőt egy bevásárlóközpontból, mert ki volt lakkozva a körme. Ebben még nem is volt semmi szokatlan. A meglepetést az okozta, hogy a nő nem engedelmeskedett. Közölte a férfiakkal, hogy nincs joguk zaklatni őt, mobil telefonjával pedig rögzítette jelenetet, és feltette a YouTube-ra, ahol villámgyorsan elterjedt.

Az övéhez hasonló nyilvános tiltakozás talán még ritka Szaúd-Arábiában, de egyre kevésbé. A gyerekét egyedül nevelő, elvált Manal as-Sarifot, a szaúdi olajóriás, az Aramco alkalmazottját tavaly letartóztatták, mert gépkocsit mert vezetni, amiről a YouTube-on látható felvétel is készült. Amikor egy emberi jogi fórum szervezői meghívták Oslóba, hogy átvegye az önálló vélemény kreatív képviseletéért odaítélt Václav Havel-díjat, a főnökei figyelmeztették, hogy elveszítheti a munkáját, ha elmegy a norvég fővárosba. A nő felmondott, és utazott.

Manal as-Saraif
(Forrás: Wikimedia Commons / Manal al-Shraif / CC BY_SA 3.0)

Senkit ne tévesszen meg az, hogy a londoni olimpián két szaúdi nő is indult. Az atléták részvétele a nagy világversenyen mellékes esemény, amely elvonja a figyelmet elvonja a figyelmet az otthon maradt szaúdi nők helyzetéről, arról, hogy a rijádi kormányzat továbbra is ragaszkodik a vahabita iszlám doktrínájához, amely szerint ahogy minden férfi engedelmeskedik Allahnak, ugyanúgy a nők is kötelesek engedelmeskedni a férfiaknak.

A Newsweek hírmagazin tudósítója szerint az ettől való, Londonban tapasztalt kis eltérés nagyon cinikus és nagyon szaúdi. A női atléták jelenlétéről az állami kézben lévő szaúd-arábiai média említést sem tett, nehogy felháborodást keltsen a konzervatív szaúdiak körében.

A férje kiszolgálásának szenteli magát

Azóta, hogy 1931-ben létrejött a modern Szaúd-Arábia, az al-Szaúd család az „oszd meg és uralkodj” taktika, a dollár és a kétkulacsosság kombinációjával uralmon tudott maradni. Mostanság azonban a régi trükkök veszteni látszanak a hatékonyságukból. Miután az oktatás és az internet növelte a királyság alattvalóinak tudatosságát, és kevéssé homályossá tette a közügyeket, már nem működnek olyan jól, mint korábban. Az utóbbi öt évben az országot járva, nagyon sok férfival és nővel beszélgetve a cikk szerzője azt tapasztalta, hogy egyre nő az ország irányítóira nehezedő nyomás, és hogy a változások legfőbb szószólói a nők. Az élcsapatot az a viszonylag kevés nő alkotja, aki elég bátor ahhoz, hogy nyilvánosan szembeszálljon a hatóságokkal, de mögöttük ott egy egész generáció, amely mélységesen elégedetlen alávetettségével, és mindent elkövet azért, hogy javítson a helyzeten.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A változás hívei egyelőre kisebbségben vannak. Tipikus szaúdi nőnek inkább az az odaadó mohamedán hétgyermekes anya tekinthető, aki meghívta a tudósítót, hogy lakjon nála Rijádban. A lakás egy magas falakkal körülvett ház emeletén van. A földszinten férje első felesége lakik, akinek nyolc gyereke van. A két nő nem érintkezik egymással, a férj rója a lépcsőket, egyenlő mértékben osztva meg magát közöttük. „Természetes, hogy néha előfordul féltékenység” – ismerte be Lulu. Ritkán hagyja el a házat, de mint mondta, ő akar otthon maradni, mivel nem érdekli a külvilág. A férje kiszolgálásának szenteli magát, és annak, hogy a gyerekeiből odaadóan vallásos embereket neveljen. A televízión csak a vallási csatornát nézik, amelynek adásaiban sosem bukkannak fel nők, és szigorú ellenőrzés alatt tartja a család egyetlen számítógépét. Bár Lulu a Szaúd Király Egyetemre járt, nem érdekli más karrier, mint hogy a gyerekeit pontosan olyan életre nevelje, amilyen az övé. Ha el kell mennie otthonról, fekete abaját vesz fel, a fejére is kendőt terít, egy másik kendővel, a nikábbal pedig az arcát takarja el. Szelíden figyelmeztette is az amerikai újságírónőt, hogy az abajája szemérmetlen: keresztbe van vetve a vállán, és az ujján narancssárga-kék csík húzódik végig. „Ez helytelen. A díszítés oda vonzza a férfitekinteteket” – jegyezte meg.

Maguk akarnak dönteni

Miközben a társadalmi földindulás söpör végig a Közel-Keleten, a Luluhoz hasonló nők visszahúzódó konzervativizmusukban keresnek menedéket. Azt azonban még Lulu is kénytelen volt beismerni, hogy sok szaúdi nő többé nem akar olyan alázatos lenni, mint ő. Az utóbbi a nők a változások utáni vágyakozásukról beszélnek. Nagyon különbözőek: privilegizált helyzetben lévő dolgozó nőktől elszegényedett özvegyeken, törekvő magánegyetemi jogászhallgatókon és a brutális férjüktől menekülő meggyötört asszonyokon át Abdalláh király lányaiig sok mindenki megtalálható közöttük.

Fiatal szaudi nő
(Forrás: Wikimedia Commons / Walter Callens / CC BY 2.0)

A Newsweek munkatársát egy este meghívták, hogy teázzon együtt dolgozó szaúdi nők egy csoportjával. Valamennyien remekül beszéltek angolul, mind a rijádi Szaúd Király Egyetemen végzett, és mindegyiknek tanult anyja volt, aki arra biztatta a lányát, hogy lépjen ki az otthon falai közül, igyekezzen karriert csinálni. Akadt köztük egy rendezvényszervező, általános iskolai igazgatónő, egy kis üzleti vállalkozás tulajdonosa és egy kozmetológia oktató. Valamennyien jártak már Európában, és drága nyugati ruhákat viseltek. Szaúdi mértékkel mérve mindenük megvolt, amire egy nő vágyhat: sofőr, dada, és olyan férj, aki támogatta – vagy legalábbis elfogadta – a karrierjüket.

Ezzel együtt nem titkolták, hogy nagyon zavarja őket az, ahogy Szaúd-Arábiában a nők szabadságát korlátozzák, nem különben a mindenütt jelenlevő vallási rendőrség, amely e korlátozások betartására ügyel. „Változásokat akarunk. Magunk akarjuk eldönteni, hogy dolgozzunk-e vagy sem, vezessünk-e vagy sem, fogjunk-e kezet valakivel vagy sem” – mondta a kozmetológus. Pedig ő szerencsésnek tarthatja magát, ha összehasonlítja a helyzetét Umm Muhammadéval. A negyvenes éveiben járó tanulatlan nő (gyerekként az apja nem engedte iskolába), özvegyen hét gyereket nevel, és hogy eltartsa a családját, kendőket és abajákat árult egy dzsiddai bevásárlóközpont előtt a rekkenő hőségben mindaddig, amíg az üzletház tulajdonosai el nem kergették onnan. Mivel nem akart kormánysegélyért folyamodni, a Dzsiddai Kereskedelmi Kamarán belül működő Hadídzsa Női Központhoz fordult, az onnan kapott kölcsönből új standot állított fel egy másik bevásárlóközpont mellett. Umm Muhammad azonban ennél sokkal többre vágyott. Autószerelő férje a halála előtt megtanította a szakmára, és most engedélyt akar szerezni, hogy saját szerelőműhelyt nyisson. A dzsiddai városi hatóság mindeddig elutasította a kérelmét, mivel nő. Nem biztos azonban, hogy merészsége és kitartása nem változtat ezen. Az, hogy egyáltalán próbálkozott, sokat elmond a szaúdi nők elszántságáról.

Szaudi táj
(Forrás: Wikimedia Commons / slmcom / GNU-FDL 1.2)

Utat törni a szaúdi családi jog útvesztőjében

Ugyancsak a status quo ellen lázadt Maha al-Fozan, a Szultán Herceg Egyetem első nőhallgatóinak egyike. Fozan biztos benne, hogy hamarosan nők is képviselhetik megbízóikat az iszlám jog, a saría alapján eljáró szaúd-arábiai bíróságokon, ezért kész három évet arra áldozni az életéből, hogy felkészüljön erre. Az ügyvédnők ma még a színfalak mögött dolgoznak, bántalmazott és egyéb női megbízók ügyeit készítik elő, amelyeket aztán férfikollégáik visznek a bíróság elé.

A bántalmazási esetek száma pedig egyre nő, hála a testi sértéseket hivatalosan jelentő orvosnőknek. „Korábban a problémát magánjellegűnek tekintették, abból kiindulva, hogy a nő és a gyerekek jogilag a férj tulajdonát képezik, de már egyre elterjedtebbé válik az a nézet, hogy a családon belüli bántalmazás bűncselekmény” – fedte fel Maha al-Muhíf, a Szaúd-arábiai Országos Családvédelmi Program Egyesült Államokban tanult ügyvezető igazgatója.

Erősnek kell lennie annak a nőnek, aki utat akar törni magának a szaúdi családi jog útvesztőjében. Fatima Manszur, egy szegény, tanulatlan nő boldog házasságban élt egy, az övénél alacsonyabb rangúnak tartott törzshöz tartozó férjével. Nyugalmuknak az vetett véget, hogy az asszonyt féltestvérei bíróság elé citálták, és követelték a házasság felbontását. Arra hivatkoztak, hogy a férj csalárd módon szerezte meg apjuk beleegyezését. A bíró az érvet elfogadva kimondta a válást. Fatima azonban nem akarta ezt elfogadni. Tudta, hogy nem mehet vissza a férjéhez, mert az a szaúdi törvények szerint házasságon kívüli, büntetendő kapcsolatnak számítana, és attól is félt, hogy a testvérei megölnék, mert szégyent hozott a családra. Ezért követelte, hogy egyéves kislányával együtt börtönbe mehessen, amíg fellebbezése dolgában ítélet nem születik. A házaspár küzdelme egy idő után felkeltette a női jogokért nyíltan kiálló Adila hercegnő és apja, Abdullah király figyelmét is. Az uralkodó – csaknem öt évvel azután, hogy a féltestvérei bíróságra vitték Fatimát – az ítélet felülvizsgálatát kérte egy felsőbb bíróságtól, és a pár hamarosan megkapta az engedélyt az együttélésre.

Senki sem gondolja, hogy könnyű lesz a győzelem

Sokan remélik, hogy a jogaikért küzdő szaúd-arábiai nők egyszer valódi résztvevői lehetnek a játékoknak. Az idén szereplő két atlétanőnek még külön meghívásra volt szüksége a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, mert Szaúd-Arábiában semmilyen kvalifikációs versenyt nem rendeztek nőknek.

A legtöbb lányiskolában a testnevelés tiltott tárgy, és bár néhány nemzetközi iskolában vannak lányokból álló csapatok, a vallási hatóságok sokszor olyankor is leállítják a versenyeiket, amikor a nézők kizárólag nők. A női sportot a legjobb esetben is felesleges időpocsékolásnak tartják, rosszabb esetben pedig a romlottsághoz vezető útnak. Egy dolog, hogy a sportmezt szemérmetlennek tartják. Ennél is rosszabb, hogy a sport férfiak és nők keveredéséhez vezet, ami borzalmas bűn a királyság konzervatívjainak szemében.

Medinai járókelők
(Forrás: Wikimedia Commons / Bluemangoa2z / CC BY-SA 2.5)

Pedig a nők nem voltak mindig alávetett helyzetben Arábiában. Mohamed próféta feleségei közül legalább kettő határozott, önálló nő volt. Az első, Hadídzsa, egy nagy és sikeres kereskedelmi vállalkozás tulajdonosa volt (a Dzsiddai Kereskedelmi Kamara női részlege az ő nevét vette fel); a próféta is nála dolgozott kereskedőként, mielőtt Hadídzsa férjéül választotta. Sok évvel később pedig a legfiatalabb asszony, Aisa törzsi harcosok élére állt a Mohamed halála utáni öröklési háborúban.

A mai önálló szaúdi nők ezeknek a régi elődöknek a példáját igyekeznek követni, és a Koránból vett idézetekkel támasztják alá egyenlőségre vonatkozó követeléseiket. Hogy a győzelmük könnyű lesz, azt senki sem gondolja.