A tudósokat az érdekelte, hogyan hoz közös döntést mozgásának irányáról egy állatcsoport. Ilyenkor azé az állaté a vezető szerep, amelyiket a többiek követik. Lehet, hogy azért, mert speciális tudása van valamiről, például egy táplálékforrás helyéről – olvasható a PLoS Computational Biology című szaklapban frissen megjelent tanulmányukban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A domináns egyed az, amelyik rendszeresen győztesen kerül ki a küzdelemmel kapcsolatos interakciókból – ehhez nem szükséges a harc, elég az is, ha a másik behódol. A vezető szerepet a mozgás elemzésével, a domináns státust pedig hétköznapi helyzeteket vizsgáló kérdőíves módszerrel határozták meg a kutatók.

A kutatást Vicsek Tamás akadémikus, az MTA-ELTE Statisztikus és Biológiai Fizika Kutatócsoportjának vezetője kezdeményezte. Miután kutatócsoportja kidolgozott egy módszert repülő galambok mozgásának követésére és feltárták, hogy mely madarak vezetik a rajt, kíváncsi volt rá, hogy a csoportban élő emlősöknél mi határozza meg a mozgás dinamikáját. „Ugyan sokan tartanak több kutyát, mégsem tudunk szinte semmit sem arról, hogy a sétáltatások során a kutyák egymástól függetlenül mozognak-e és csak a gazdához igazodnak vagy van köztük valamilyen interakció. Ha van, akkor kik kezdeményezik általában a fordulásokat és kik azok, akik főként csak átveszik az irányváltásokat? Milyen tényezők alakítják, hogy egy kutya inkább vezető vagy követő lesz?” – sorolta a kérdéseket Kubinyi Enikő, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának munkatársa, a tanulmány egyik szerzője az MTI-nek.

Elmondta: a kutatásban a Vizslatúrákon megismert Balázs Hedvignek, a Csipkéskúti Kennel vezetőjének öt vizsláját és egy keverék kutyáját vizsgálták. Nagy felbontású GPS készüléket erősítettek az állatokra és több mint 800 ezer adatpontot gyűjtöttek a hat kutya és gazdájuk 14 sétája alkalmával. Úgy találták, mozgásuk bizonyos sajátosságai – például a futási sebesség és a gazdától való távolság – jellemzők az egyes kutyákra. Az iránykorrelációs elemzés megmutatja, hogy az egyedek milyen arányban veszik át társuk irányváltási döntéseit. A jelenleg az Oxford Egyetemen kutató Nagy Máté által koordinált elemzéssel a kutatók meghatározták a kutyák közötti vezető-követő kapcsolatokat.

Melyikük lesz a falkavezér?
(Forrás: Wikimedia Commons / Johnny Chicago / GNU-FDL 1.2)

„A kapott hálózat összefüggésben állt a dominancia-hierarchia hálózattal, amit kérdőíves módszerrel térképeztünk fel” – magyarázta a kutató. Két kérdőívet töltött ki a gazda minden kutyájáról. A dominancia-kérdőív négy kérdésből áll: két adott kutya közül melyik ugat hamarabb vagy többet, ha idegen jön a házhoz; melyik eszik hamarabb, ha egyszerre kapnak enni; verekedéseknél melyik győz és melyik nyalogatja gyakrabban a másik száját (ez a behódolás, alávetettség egyik jele).

Ennek alapján egy dominancia-hierarchia hálózatot rajzoltak: a legdominánsabb kutya az, amelyik hangosabb a többinél, rendszeresen nyer az összetűzésekben és akinek behódolnak a többiek. Ez a kutya a tenyészet egy hétéves, jól képzett és számos szépségversenyt nyert szukája.

A másik kérdőív öt személyiségjegyet mér: a félénkséget, az emberekkel szembeni agressziót, az aktivitást, a képezhetőséget és a más állatokkal szembeni agressziót.

Kiderült, hogy a csoportos mozgást leginkább befolyásoló, irányító kutyák dominánsabbak, emellett idősebbek, képezhetőbbek, kontrollálhatóbbak és agresszívabbak voltak, mint a követők. A vizsgált kutyacsoportban tehát a dominanciasorrend és bizonyos személyiségjegyek is kapcsolatban álltak a csoportos mozgásban betöltött vezető szereppel.

„A kutyák mozgásának elemzése alkalmas lehet emberek automatizált személyiségmérésére. Természetesen sok vizsgálatnak kell még ezt megelőznie, hiszen más kutyafajtáknál, eltérő összetételű csoportoknál valószínűleg más összefüggéseket kapunk majd” – fűzte hozzá Kubinyi Enikő.