Nemrégiben publikáltak agykutatók egy tanulmányt, amelyben a női és a férfi agy különbségeit anatómiailag közelítik meg. A napi sajtóban is nagy visszhangot kapott eredmények szerint a férfiak agyában az agyféltekéken belüli kapcsolatok az erősebbek, míg a nők esetében az agyféltekék közöttiek. – És ezzel megmagyarázhatók a nemek közötti különbségek, amelyek képességeket illetik... Vagy mégsem? – A The Guardian tudományos újságírója amellett érvel cikkében, hogy a fent idézett kutatás eredményei nem bizonyítanak semmi ilyesmit, és hogy a férfiak és a nők agya közötti különbségek jórészt kulturális/környezeti hatásoknak tudhatók be.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ragini Verma és munkatársai a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban tették közzé vizsgálataik eredményeit. Ezek azt mutatták, hogy míg a női agyban a féltekék közötti kapcsolatok az erősebbek, addig a férfiak agyában a féltekéken belüliek. Erre az eredményre 949 nyolc és huszonkét év közötti fiatal agyának diffúziós MR-vizsgálatával (dMRI vagy DTI – diffusion tensor imaging) jutottak; a vizsgálatban 521 nő és 428 férfi vett részt. A képek jellegzetes mintázatokat mutattak a férfi és a női agyra.

A féltekéken belüli kapcsolatok kéken, a féltekék közötti kapcsolatok narancssárgán látszanak. A felső sorban a férfi, az alsóban a női agy képe látható.
(Forrás: National Academy Of Sciences/PA)

A vizsgálat módszerét azonnal kritikák érték: „a DTI-vizsgálat ugyanis csak indirekt módon mutatja meg az agyban levő kapcsolatokat, nem olyan, mintha mikroszkopikusan vizsgálnák az egyes axonokat” – hívja fel a figyelmet Marco Catani, a londoni pszichiátriai intézet (London's Institute of Psychiatry) munkatársa. „A DTI-képek mintái sosem ekvivalensek a valós kapcsolatokat vizsgáló mikroszkopikus módszerekkel készült adatokkal, így a belőlük levont következtetésekkel is nagyon óvatosnak kell lenni.” Ezt Heidi Johansen-Berg, az Oxford Egyetem kutatója is megerősíti: szerinte nem mondható, hogy így vagy amúgy van „behuzalozva” az emberi agy, ugyanis az agyi kapcsolatok az egész élet folyamán változhatnak –  a tapasztalatok, a tanulás függvényében. „Így – mondja Johansen-Berg – a szerzők nem vonhatják le a kapott eredményekből azt a következtetést, hogy születéstől adottan, anatómiailag ezek a különbségek vannak nők és férfiak agya között.”

Az eredeti cikk szerzői persze nem is mennek olyan messzire, mint néhány, a sajtóban megjelent interpretáció. A téma ugyanis így üt nagyot: újabb bizonyíték, hogy férfiak és a nők anatómiailag különböznek egymástól, és ezzel magyarázhatóak a nemek közötti viselkedésbeli különbségek. Például, hogy a férfiak születésüktől fogva jobban tájékozódnak, racionálisabbak, jobban tudnak parkolni stb., míg a nőknek eleve jobbak a verbális képességeik, megjegyzik a neveket és az érzelmeiket is jobban ki tudják fejezni. És ettől a színtiszta biológiai determinizmustól nem nehéz pár lépésben szexista kijelentésekig jutni, vagy éppen azokat megindokolni ezekkel a „bizonyítékokkal”. („Lám, anatómiailag különböznek, hát hogy lehetnének egyenlők bármiben is a nemek.”) Pedig az újabb eredmények mellett is igen csekély bizonyíték szól amellett, hogy a nemek közötti különbségeket nem a környezeti hatások okozzák.

Forrás: Wikimedia Commons / Arman Manookian (1904–1931)

Ahogyan a kutatásban készült képek is mutatják, a nők és a férfiak agya valóban különbözőképpen van „huzalozva”, különbözőképpen működik. De hogy ennek az okát miben kell keresnünk, mai napig nem világos a tudósok számára. Nagyon kevés dolog szól amellett, hogy ezek a különbségek születésünktől fogva adottak lennének. A csecsemők agya nagyon hasonló, és rendkívül képlékeny – és aszerint alakul, hogy milyen környezeti hatások érik az illetőt. Tehát a fiatalfelnőtt-kori különbségek egy része környezeti és kulturális hatásoknak tudható be. Így a fiúk nem azért építenek ki jobb téri tájékozódási képességet, mert erre eleve alkalmasabb lenne az agyuk, hanem mert erre vannak kondicionálva, ez az elvárás feléjük mint fiúk felé. Ugyanígy a lányokkal kapcsolatosan elvárás, hogy érzelmesebbek, fecsegősebbek legyenek, így ők meg ezeknek fognak megfelelni. A szülők, a tanárok különbözőképp nevelik a fiúkat és a lányokat, így ezek az akár implicit elvárások befolyásolják, milyenné válik a viselkedésük, és ennek az agyuk szerkezetében nyomai is vannak.

A legnagyobb probléma, hogy ezen a területen a mai napig nem készült átfogó és konzisztens kutatás. Tehát nincs konszenzus a nemek és az agyszerkezet összefüggéseit kutató tudósok között afelől, hogy mely különbségek tudhatók be környezeti, és melyek örökletes hatásoknak. Az egész terület megítélése igen szubjektív; az minden esetre biztos, hogy a különbségek anatómiai alapja nincs bizonyítva.

Forrás

Why it's time for brain science to ditch the 'Venus and Mars' cliche