Nyest.hu: A vitákban Ön alig szólalt meg, de akkor ironikusan.

Balázs Géza: Később születtem. A nyelvművelés-vita kezdetében nem voltam érintve. Az első megszólalásom a Kontra Miklós és Saly Noémi által írt Nyelvmentés vagy nyelvárulás című kötetről 2000-ben megjelent kritikám volt. Ebben kifejtettem elvi álláspontomat, és rámutattam a vita társadalomlélektani jellegére – és talán kicsit túlértékeltem a magam szerepét.

Ebben a világban nem lehet nem vígjátékot írni. Aki ironikus, az nem kegyetlen, és önmagát is tudja kívülről szemlélni. A nyelvművelés-vitában sokszor elhangzottak szalonképtelen megjegyzések. Én ilyeneket még ironikusan sem mondtam.

Balázs Géza
(Forrás: www.e-nyelv.hu)

Nyest.hu: Leegyszerűsítve az látszik, hogy míg korábban Grétsy László jelentette a nyelvészetet, ma már inkább Nádasdy Ádám. Paradigmaváltás ment végbe?

B. G.: Így is lehet mondani, de azért messzebbről kell indulni, és árnyaltabban kell ezt látni. A paradigmaváltást maguk a nyelvművelők vetették fel az 1992-ben megrendezett konferenciájukon. Ezen jelentek meg először határon túli magyar nyelvészek. Innen, erről a tanszékről, nevezetesen Fábián Pál szorgalmazására indult el minden. A változásról szóló párbeszédet tehát azok a nyelvészek kezdték el, akiket később a legtöbb támadás ért: Deme László, Fábián Pál, Grétsy László. És persze történt generációváltás is, meghalt az addigi legismertebb nyelvművelő, Lőrincze Lajos; emellett többen is nyugdíjba mentek, belefáradtak a vitákba.

Én valamikor az 1990-es évek elején kezdtem nyelvművelői munkámat, az akkori kritikák értelemszerűen nem foglalkozhattak velem. Amikor viszont egyesek azt kezdték hangoztatni, hogy megújítom a nyelvművelést, hiszen sok új témát vetettem fel, teljesen más hangnemet ütöttem meg, új műfajokat hoztam, nyelvstratégiát írtam – nyilván fölkeltettem a vitázó nyelvészek figyelmét. Rádió- és tévéműsoraim csak nagyon nehezen illethetők azokkal a vádakkal – „kirekesztő”, „kioktató”, „elitista” –, amelyekkel a nyelvművelést igyekeznek értékteleníteni; persze azért vannak jelentkezők, akik megpróbálják.

A paradigmaváltásnak része ez is, és valóban, az Ön által említett Nádasdy Ádám hallatlanul elegáns stílusú nyelvészeti publicisztikája, avagy Kálmán László Kis politikai szemantikája is – bár ők elhárítanák a „nyelvművelés” szót, a „nyelvészeti ismeretterjesztésben” viszont egészen biztosan kiegyeznénk. Tehát nem egyszerűen eltűnt valami, hanem sokszínűbbé vált.

Nyest.hu: A nyelvész-nyelvművelő vita racionális vagy világnézeti?

B. G.: Mindkettő. Fölfedezhető a nyelvészetről mint tudományról való gondolkodás különbözősége. Például abban, hogy sokan leírták: a nyelvész dolga csak a jelentések leírása. Szerintem több. És érzékelhető egy világnézeti, pontosabban kulturális törésvonal is.

Leginkább azonban a nyelvészeti „vadászterep” újrafelosztásáról van szó, azaz miközben egyesek a másik csoportot ki kívánják rekeszteni – „meg kell tőlük tisztítani az Akadémiát” –, gyakorlatilag ugyanazt akarják csinálni: nyelvi ismeretterjesztést, nyelvművelést. Aki az iménti idézetet írta, nyelvi tanácsadó (értsd nyelvművelő) irodát működtet Szlovákiában.

Nyest.hu: Vitairatában azt írta, hogy „a tudományos igazságokkal ártani is lehet”.

B. G.: Ezt a magyar nyelv többközpontúságáról szóló nézetek erőszakos terjesztésével kapcsolatban mondtam. Az angol vagy a német nyelv „többközpontúsága” más, mint a magyaré. Nálunk volt egy Trianon, és a határon túli magyarok nem jószántukból, nem több évszázados, szerves történelmi fejlődés eredményeként lettek sokszor „hontalanok”. S bár a magyar nyelvnek a határon túl valóban szétfejlődést mutató kulturális-nyelvi központjai jönnek létre, ezek nyelvi kutatása pedig valóban fontos tudományos feladat, ezt a „tudományos igazságot” mégis pozitív tényként tálalni, s az össznemzeti, közös magyar nyelv helyett határon túli magyar nyelvekről beszélni – véleményem szerint – káros. Ezzel a tudományos igazsággal sajnos ártani lehet. Az én szlovákiai rokonaim nem egy szlovákiai magyar nyelvet, hanem a magyar nyelvet szeretnék beszélni...

Nyest.hu: Jellemző, hogy elismeri a puristák nyelvi érzékenységét, de nem mutat rá a türelmetlenségükre.

B. G.: Mert mindig ők a célpontok, bántják őket elegen! Néprajzos is vagyok, a „nép” szemszögéből is tudom nézni a dolgokat. Megértem, hogy valaki félti és túlértékeli a saját kultúráját. Egyébként minden normális nép ezt teszi. Ez az etnocentrizmus. De gyakran vitatkozom is velük. Sokszor két malomkő közt érzem magam: a tudomány azért bánt, mert nyelvműveléssel is foglalkozom, a nyelvvédők meg azért, mert tudományos választ kapnak tőlem (és nem adok nekik mindenben igazat). Valahol természetesnek kell tartani, hogy egy olyan országban, ahol a nemzeti tudat ennyire zavart, egyesekben túlteng a túlzottan nyelvet védő, purista buzgalom.

Nyest.hu: Nekem úgy tűnik, hogy a nyelvművelői megnyilvánulások gyakran egy-egy szó kritikáját jelentik.

B. G.: Ez csak a látszat, mert az emberek a nyelvi fogalmak közül a szóval kapcsolatos ismereteket értik meg a legkönnyebben. De beszélünk hangtani, alaktani és egyéb grammatikai kérdésekről: kötőhangzóról, névelőhasználatról, egyeztetésről is. Tény, hogy ezek már nem olyan népszerű témák.

A szavak eredete, használata mellett leginkább a stílussal, illemmel, adekvátsággal foglalkozunk. Ha valaki veszi a fáradságot, és végignézi az Édes Anyanyelvünk című nyelvművelő folyóirat, a Tetten ért szavak című rádióműsor vagy bármilyen nyelvművelő könyv tematikáját, föl fog neki tűnni a roppant témagazdagság. Az is jellemző, hogy a nyelvművelést vádolók hat-nyolc nyelvművelő vesszőparipával hadakoznak, pedig a többségük már nem is vesszőparipa, legföljebb kimúlt ló.

Nyest.hu: Ha már szavak... az Édes Anyanyelvünk legutóbbi számában a testképzavar helyett az alkatbékétlenség szót ajánlják, mert az „jobban tükrözi a magyar nyelvszemléletet”. Ezt komolyan gondolják?

B. G.: Az Új szavak, kifejezések egy szemléző rovat. Új szavakat, kifejezéseket mutatunk be, és észrevételeket fűzünk hozzájuk. Ami a nyelvszemléletet (magyarosságot) illeti: minden nyelvnek van valamilyen sajátossága, a nyelvhasználat különböző rétegeinek rá jellemző módja. Ezt mutatják ki a grammatikák, a nyelvtörténet, a nyelvszokás – és persze a statisztika is. A tükörfordítások és a túlzott szóösszetételek helyett magyarosabbnak gondoljuk a képzéssel keletkezett szavakat.

Nyest.hu: És az említett nyelvszemlélethez való viszonyban a nyelvművelők konzervatívok...

B. G.: Így van. Engem éppenséggel nem zavarnak az újdonságok (fölfedeztem és leírtam néhány neológ nyelvi műfajt), de a magyar nyelv hagyományaihoz ragaszkodni kell. Normális lenne, ha azt mondanám: tegyük idegenszerűvé (mondjuk indoeurópaivá) a magyar nyelvet? Van olyan nyelvész, aki leírta ezt is. Nem félünk a nyelvi változásoktól, de igyekszünk jó szándékkal figyelmeztetni a magyar nyelvi hagyományokra.

Nyest.hu: Van „nyelvromlás-élménye”?

B. G.: Nincs. A magyar nyelvről semmiképp sem állítható, hogy romlana. És ez éppen azoknak a magyar értelmiségieknek köszönhető, akik a 19. században a magyar nyelv fejlesztése mellett szálltak síkra, és például sikerre vitték a nyelvújítást. A „nyelvromlás-élmény”, amelyről a könyvemben írok, antropológiai jelenség. Hajlamosak vagyunk a változó időben a nyelv és általában a kultúra hanyatlását látni. Tudományosan ezt összetettebben szemléljük.

Nyest.hu: Az imént említett folyóiratszámban azonban Tóth Éva „nyelvpusztulásról” ír.

B. G.: De ő nem nyelvész, hanem író-fordító. És én mint a lap egyik szerkesztője, ebben semmi kivetnivalót nem látok. Miért baj az, ha egy anyanyelvi fórumban egy ilyen vélemény is megjelenik?

Nyest.hu: Mert nincsenek eléggé elkülönítve a szubjektív megnyilatkozások a tudományosaktól.

B. G.: Ebben igaza van. A nyelvművelés támadott célpontjai rendszerint a – nem is mindig nyelvészektől származó – publicisztikák, amelyek szükségszerűen tartalmaznak egy-egy szubjektív elemet. A nyelvművelésnek (és most már a nyelvstratégiának) azonban alapművei, vaskos tanulmánykötetei is vannak. Azokkal miért nem vitatkoznak?

Nyest.hu: Talán mert inkább leíró művek. Nem lehet, hogy a nyelvművelésnek csak az előíró ágával van baj?

B. G.: Az egész nyelvtudomány története a deskripció (leírás) és preskripció (előírás) hullámzása. Nem fogadom el, hogy a tudománynak csak a leírás volna a feladata. Ha az Akadémia elnökei kinyilvánítanák, hogy a nyelvészek írják le a nyelvet, és hagyják békén a nyelvi kultúrát, azzal az akadémiai törvény ellen cselekednének, s valószínűleg egy forintot sem kapnának az államtól.

Szerintem ez egy álvita. Az ország jó nyelvművelői egyúttal kiváló nyelvészek is voltak. Megvolt az a szakmai műveltségük, amely alapján képesek voltak gyorsan reagálni a kor jelenségeire, és megítélni őket. A jó nyelvművelő fölfedez, adatot gyűjt, elemez, összevet, esetleg értékel. Tanácsot is adhat, de sokszor elég csak elmagyaráznia a jelenséget, a következtetést már a laikus is le tudja vonni. Ma valódi nyelvművelő cikkben leginkább magyarázatokat, gondolatot, egyszóval nyelvi műveltséget, nem pedig tiltásokat lehet találni.

Nyest.hu: Enyhébben fogalmaznak.

B. G.: Nem jellemző, hogy nyelvművelő folyóiratok színvonaltalan cikkeket közöljenek. De tessék alaposan megnézni a Nyelvművelő kézikönyvet! Minden egyes címszava tanulmány, analízis. Ráadásul akkor, amikor készült, még nem voltak elektronikus szövegtárak. A Manyszi (Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda – a szerk.) oldalán lévő nyelvművelő tanácsoknál már feltüntetünk korpuszforrásokat.

Másrészt pedig a nyelvművelés attól izgalmas, hogy van benne publicisztikai hevület. Az emberek nem olvasnak nyelvészeti műveket. Nyelvművelő könyveket még igen. A nyelvművelés eljut az emberekhez. Fontos persze, hogy legyen mögötte tudományos háttér. De megfér benne egy kis líra vagy akár irónia is.

Nyest.hu: Van társadalmi igény a nyelvművelésre? És mennyire egységes?

B. G.: Az biztos, hogy van. Hogy mennyire egységes? Nem tudom. De nem is érdekes. Sokféle nyelvművelés van – akiben van érdeklődés, talál magának irodalmat.

Nyest.hu: Ez esetben ki lehet szolgálni ezt az igényt?

B. G.: Miért ne lehetne? Ha valakit érdekel, hogyan kell leírni a kajak-kenu párost, elmondjuk neki. Ez a valós társadalmi igény szolgálata. És ki is lehet alakítani az igényt anyanyelvünk tudatos használatára. Vagy a nyelvi babonáktól való megszabadulásra.

Nyest.hu: Tévedek, hogyha azt mondom: akiket Önök kiszolgálnak, azok többnyire a puristák?

B. G.: Téved. Nézze meg, kik írnak egy újság levelezőrovatába, vagy kik a Manyszi ügyfelei. Nyomdászok, titkárnők, cégvezetők, orvosok, természettudósok, akiknek fontos a helyes nyelvhasználat. Minek őket megbélyegezni?

Nyest.hu: Miből él a Manyszi?

B. G.: Nem a nyelvi tanácsadásból, mert az ingyen van. Nyelvi szakértő véleményeket ad dokumentumokról. A szolgáltatáspalettán korrektúra, szöveggondozás, fordítás, tréningek és nyelvi táboroztatás szerepel.

Nyest.hu: 2000-ben indították útjára az ELTE-n a Magyar nyelvstratégiai kutatócsoportot. Milyen eredményeik vannak?

B. G.: A csoport több egyetem nyelvészeiből szerveződik, kb. 20 tagja van. Évente többször ülésezik, és publikációkat, olykor állásfoglalásokat ad ki. 2006-ban jelentette meg a Magyar nyelvhasználati szótárt. 2005-ben jelent meg a Jelentés a magyar nyelvről című kötet; öt év elteltével, 2010-ben követi a második. Ezekben a kötetekben a nyelvi változásokat igyekszünk fölvázolni.

Én magam pedig 2001-ben elkészítettem egy magyar nyelvstratégiát, amit az Akadémia kiadott. Nemrég kaptam a hírt, hogy a finnek is elkészítették a sajátjukat, állami szinten, amelyben hivatkoznak a munkámra. Egyébként a lettek és az észtek államilag foglalkoznak a nyelvstratégiával – nálunk ez csak tudományos szinten van jelen. A nyelvstratégiai kutatócsoport idén is ki szeretne adni egy rövid, hasznos nyelvstratégiát.