„Két hónappal azután, hogy világra hoztam a gyermekem, sterilizálásra ítéltek” – meséli a náci rendszert több mint hat évtizeddel túlélő Maria a Bécsi Egyetem közreműködésével készített felvételen, amelyen a jelbeszéddel kommunikáló idős hölgy dühös kézmozdulatokkal érzékelteti máig fájó lelki sebeit.

Fia, Siegfried a családfőnek, Franznak köszönhetően megmenekült a náci rendszer pusztításától. Franz egy faluban rejtette el (terhes) feleségét, mert a nemzetiszocialisták a várandós halláskárosult nőket sem kímélték, művi terhesség-megszakításra kényszerítették őket.

Ausztriában mintegy 10 ezer siket élt az Anschluss előtt – a náci Németország 1938. március 12-én csatolta magához az Osztrák Köztársaságot –, és mintegy tíz szakiskola foglalkozott a gyermekeikkel. A tanintézmények felét a nácik később megszüntették.

„Úgy tízéves lehettem, amikor egy napon jöttek a nácik, és az udvaron felszállítottak bennünket két autóbuszra. A holminkat nem vihettük magunkkal. Az én buszom Wien-Speisingbe ment. Soha nem tudtam meg, hogy mi történt a másikkal” – meséli a ma 85 éves Emma. Osztrák jelbeszéddel „elhangzott” mondatait német nyelvű felirat teszi érthetővé a jelbeszédet nem ismerők számára.

A DVD-t a nemzetiszocializmus áldozatainak megsegítését célzó osztrák állami alapítványt anyagi hozzájárulásával készítették. Verena Krausnaker szerint a film kétségkívül szokatlan formája az áldozatok támogatásának, de „számukra ez volt az egyetlen megfelelő eszköz, tekintve, hogy olyan csoportról van szó, amely vizuális módon, kézjelekkel fejezi ki magát”. A nyolc rövidfilmből álló DVD egyben oktató célzatú: először 1938 előtti iskolákat, egyesületeket mutat be, majd a fogolytáborok, a háború és az ellenállás megpróbáltatásait, a kényszersterilizálást és az eutanáziát.

„Számos dologról csak féligazságok voltak ismertek. Híresztelések sokáig terjedtek, de legfőképpen történelmi kutatásokat nem végeztek az osztrák jelbeszédet használókat illetően” – mondja Krausneker.

A DVD elkészítésének másik célja szerinte az volt, hogy a fiatal siketeket megismertessék őseik történetével, mert gyakran fogalmuk sincs a múltbeli eseményekről. Fontos azonban, hogy politikai döntéseket ezentúl az ügy ismeretében hozhassanak.

Feldolgozatlan múlt

Jóllehet a populista, sokak által szélsőjobboldalinak tartott Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) csaknem kétszer több voksot kapott a legutóbbi regionális választásokon, mint előző alkalommal, Ausztria még mindig távol áll attól, hogy levonja a náci múltjából fakadó tanulságokat. A Harmadik Birodalom hadseregéből megszökött, dezertálásért elítélt osztrákokat a mai napig nem rehabilitálták. Hivatalosan soha nem érvénytelenítették a náci osztrák bíróságoknak azokat az ítéleteit sem, amelyekben elrendelték az örökletes testi fogyatékkal születettek sterilizálását – emlékeztet Verena Krausneker.

Közlése szerint kutatásaik arra a meglepő eredményre jutottak, hogy az osztrák siketek körében volt ellenállás a náci rendszerrel szemben: hol aktív, hol passzív, személyes okokból vagy politikai megfontolásokból.
Jozef R., a salzburgi siketek iskolájának igazgatója például a diákjaikra vonatkozó összes dossziét megsemmisítette a tanulók védelmében, amikor a nácik 1938-ban bezárták a tanintézményt.

Miután a náci Ausztria 1940-ben elfogadta az „örökletes fejlődési rendellenességgel rendelkező leszármazottak megakadályozásáról” szóló törvényt – magyarán a kényszersterilizáció jogszabályba öntését –, számos siket család hamis tanúvallomásokat szerzett be arról, hogy hallásukat esés vagy ütés – vagyis baleset – következtében vesztették el, ezzel rejtve el örökletes betegségüket.

A nácik összesen 400 ezer embert sterilizáltak, közülük Ausztriában hatezer férfit és nőt. Továbbra sem tudni, hogy közülük hányan voltak siketek.

Ausztriában hivatalosan csak 1995-ben ismerték el a siketeket a nácizmus áldozatainak, jóllehet ez a státus akkor már ötven éve létezett.