Ismert, hogy a szlovák-magyar elnöki incidensre a világsajtó is felkapta a fejét. A német sajtó tekintélyes része beavatkozást sürget az EU részéről.

A magyar köztársasági elnök kitiltását az Európai Unió kétoldalú ügyként kezeli, azonban szükséges volna a közbelépés – írja a Spiegel Online. A német híroldal tudósítója szemlézi a nagyobb német orgánumokat, amelyek arról írnak, hogy a magyar-szlovák konfliktus kényelmetlen, nem kívánt, sőt olykor nevetséges epizódként tűnnek fel a nyugat számára. Ugyanakkor nem kizárt, hogy megismétlődhet egy, az 1990-es délszláv háborúhoz hasonló forgatókönyv, aminek pedig mindenképp elejét kellene venni.

Még nem tartanak ott az események, hogy háborúról lehetne beszélni, a háború csak a szavak frontján dúl. „De mivel a felek magukban nem képesek normalizálni a helyzetet, szükség volna egy külső közvetítőre” – idézi a Spiegel Online a Handelsblatt gazdasági hírlapot. A lap szerint a két ország nyílt beszéd helyett nacionalisztikus gesztusokkal akar a másik orra alá borsot törni. Mindez Nyugat-Európából nézve „egzotikus, távoli, groteszk és voltaképpen röhejes. [...] Púp a hátunkra ez a konfliktus.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint „első látásra világos, ki a történetben a fekete bárány.” A lap hangsúlyozza, hogy még soha nem fordult elő az, hogy egy EU-tagállam egy szomszédjának a köztársasági elnökét persona non grata-nak nyilvánítsa. Pozsony eltúlzott reakciója Robert Fico nacionalista koalíciójának magyarellenes eltökéltségének tudható be, amit pedig végső soron a magyar kisebbségvédő retorikától való félelem táplál. E retorika fő mondanivalója, hogy a magyar kisebbséget Budapest szívesen látná magyar fennhatóság alatt. Minden szál Trianonhoz vezet – írja a német konzervatív napilap.

„Hol van ilyenkor az Európa Tanács és az Európai Bizottság elnöksége?” – teszi fel a kérdést a baloldali Berliner Zeitung. A magyar-szlovák konflikust veszélyesnek gondolják. Brüsszel óvatos az ilyen kérdésekben, és az eseményt kétoldalúként kezelik. A lap szerint viszont felettébb furcsa, hogy „míg jogosan kritizáljuk az EU-t azért, mert a bürokratikus fellegekből olyan kérdéseket szabályoznak központilag, amiket az államok helyileg sokkal hatékonyabban tudnának kezelni, abszurd módon kimarad az olyan problémákból, amelyeket nyilvánvalóan nem tudnak helyileg megoldani.”