Amikor az általam ismert egyetemi hallgatók (komplett bölcsész évfolyamok) többsége képtelen (és nem is hajlandó) olvasni (egy anyanyelven megírt 10 oldalas tanulmány nyilvánvaló túlterhelés nekik), amikor egy komplett MA-s évfolyamon egy ember se akad, aki szakszövegolvasás alkalmával képtelen lenne előadni, miről olvasott (csak egy-egy mondatot kimásolva valami zavaros zanzát olvas föl), akkor bizony égetően szükség van a jó előadásokra, ahol fel lehet kelteni az érdeklődést, és meg lehet alapozni valami minimumismeretet, ami alapján az a 10%, aki tényleg egyetemre való, és akar is ott valamit a melegedésen és a csajozáson/pasizáson/bulizáson kívül, elindulhat. Egyszerűen álom abban reménykedni, hogy a már meglevő eredményeket elég a hallgatók elé tenni, és ők majd maguk megemésztik.

A megtartásához nem kell semmi, sőt, ha úgy vesszük, akkor mikrofon és terem sem, sőt hallgatóság sem. Ahhoz kell módszertan, hogy az előadás jó, hatékony, élvezetes legyen, lekösse a hallgatóságot, megmaradjon benne.

@El Vaquero: Tévedés! Az előadás megtartásához semmiféle "pedagógiai érzék", módszertani kultúra nem kell.

Elavult a p5söm, az. Teljesen jó az előadás, ha az előadó jó szakember, van normális, rendszerezett szakmai mondanivalója és jó technikával vitelezi ki az előadást.

Az megint más, hogy kis hazánkban tanszékekre magukat befészkelő, ott elvegetáló, régi rendszerhez szokott, 0 pedagógiai érzékkel bíró lúzerek szokták tartani. Ott möhögik végig az előadáson, felkészületlenül az orruk alatt ugyanaz, ami a kötelező irodalomban is benne van. Hátsó sorokban semmit nem hallani, példák és vizuális prezentáció nuku, nincsenek kérdések, azokat nem válaszolják meg. Az előadásra jelenléti ívvel befenyegetett hallgatók ott alszanak, SMS-eznek, laptopoznak rakáson, az egésznek semmi értelme, de kötelezően letudandó kör, mert az előadónak kell a munka.

Jót tenne a magyar felsőoktatásnak, ha minden előadást felvennének videóra és automatikusan közzétennék a neten. Talán úgy megpróbálnák magukat összeszedni az előadók, hogy ne égjenek ország-világ előtt, lenne, ami motiválná őket. Nem mellesleg a polgárok is látnák, hogy mire fordítódik a felsőoktatásba ölt pénz, és talán még tanulnának is belőle.

Van, amikor az előadás technikai kényszer: nincs elég tanerő. Egy ELTE angol szakos évfolyam 250—300 fő. Szemináriummal ez 15—20 csoport, azaz 3—4 tanár teljes kapacitása. Előadással egy tanár kapacitásának ötöde. A hatékonyság esetleges csökkenését bőven behozza a befektetésbeli 15—20 szoros különbség.

Aztán van olyan is, hogy egy tanárunkat mindenképp meg szeretnénk mutatni minden hallgatónak. Ez csak előadással megy. (Annó csak harmadévesen találkoztam először Nádasdyval, pedig akkor egy évfolyam talán még 100 alatt is volt. Ez most már nem fordulhat elő.)

Elég lenne a YouTube-on körülnézni, micsoda nagyszerű professzorok tartanak előadásokat. Ugyan nem nyelvészet, de példának mégis jó: az általános fizika témakörébenn az MIT-n Walter Lewin előadásai egyszerűen felülmúlhatatlanok, mintegy 100 előadását lehet végignézni az interneten.

Ugyanakkor a felvetésnek valamilyen szinten mégis van értelme: a felsőfokú oktatásban a tananyagnak túl nagy részét képzik a sokszor értelmetlen elméleti részek, amelyeket a gyakorlatban aztán senki semmire sem fog használni, és az is probléma, hogy - főleg hazánkban - számos tanár egyszerűen nem halad a korral, ma is ugyanazt az anyagot és ugyanúgy darálja el a katedrán, amit a 70-es években. Ennek az arányát valóban maximalizálni kellene, de ez egy másik problémát vet fel: ki dönti el, hogy az anyag elavult, gyakorlatilag hasznavehetetlen?

nem értek egyet, a miniszternek nem volt jó előadója, egyetemi előadásaimnak fénypontja vot marx györgyy tanár úr a sok közül