H. Gábor nevű olvasónk kérdezte: „Elmagyaráznák nekem a különbséget a gömb, a golyó és a labda között? Egy angol ismerőst próbáltam magyarra tanítani, de nem tudtam neki elmagyarázni, hogy mi a különbség e tárgyak között. Sem állaguk, sem rendeltetésük, sem üreges vagy tömör voltuk, sem pedig méretük alapján nem sikerült megkülönböztetnem őket úgy, hogy a földgolyó, földlabda és földgömb szavak is illeszkedjenek a meghatározáshoz.”

Karácsonyi dekorgolyók
(Forrás: Michelle Dennis/sxc.hu)

A kérdés izgalmas és nagyon általános problémára hívja fel a figyelmet. Hogyan lehet egy szó jelentését meghatározni? A nyelvészet egyik legvitatottabb területéről van szó.

Az évezredeken át bevett ókori felfogás az volt, hogy a szavak „fogalmakat” jelölnek, a fogalmakat pedig más szavakkal valamilyen módon meg lehet határozni (definálni lehet). Van tehát három fogalmunk, a gömb, a golyó és a labda fogalma; az ókori módszer szerint a definíciónak meg kell adnia az egyes fogalmak genus proximumát (fölérendelt fajtáját) és differentia specificáját (megkülönböztető tulajdonságát). Például:

Amikor olvasónk angol ismerősének próbálta magyarázni ezeket a fogalmakat, nyilván valami ehhez hasonló módszert követett, de nem volt elégedett az eredménnyel. Mert akárhogy finomítjuk a fenti meghatározásokat, mindig lesznek kilógó gömbök, golyók és labdák, amelyekre az általános meghatározás nem illik (például, ahogy írja is, a földlabda nem is rugalmas, meg nem is üreges, a földgömb pedig nem mértani test, hanem fizikai).

A problémát a 19. századtól kezdve többféleképpen próbálták orvosolni. Az egyik legelterjedtebb megoldás a többjelentésűség (poliszémia) feltételezése. Ennek lényege az, hogy egy-egy szó nem egy-egy fogalmat, hanem több fogalmat is jelölhet; hol az egyiket, hol a másikat. A szövegkörnyezetből esetleg kitalálhatjuk, hogy éppen melyiket. Ezt a felfogást tükrözik a nyomtatott szótárak, amik a gömb, a golyó és a labda szavak esetén is összegyűjtik és felsorolják különböző használataikat, például:

Gömb. 1. Mértani test, egy adott ponttól egyenlő távolságban levő pontok halmaza a térben. 2. Ilyen alakú fizikai tárgy, pl. földgömb.

Golyó. 1. Gömb alakú fizikai test, általában kisebb méretű és tömör. 2. Játékokban labdaként használatos, de tömör tárgy. 3. Puska vagy pisztoly lövedéke. 4. Egyéb gömbölyded tárgy, pl. heregolyó, szemgolyó, tűzgolyó, földgolyó.

Labda. 1. Rugalmas anyagból készült, belül üreges vagy puha játékszer. 2. Egyéb gömb alakú, rugalmas eszköz, pl. illatszerszóró labdája. 3. Egyéb gömb alakú, labdára emlékezető tárgy, pl. földlabda.

Ez amolyan „huszáros” megoldás: rövid úton elvágja a lehetséges viták fonalát, viszont semmilyen tudományos módja nincs annak, hogy egy-egy esetben ellenőrizzük a helyességét. Miért kerül egy-egy használat külön alpontba, miért nem több lehetséges használatot különböztetünk meg? Mikor hogyan található ki a szövegösszefüggésből, hogy melyik használatról van szó? Bár a szótáríróknak vannak jól bevált gyakorlati fogásaik, azért mégiscsak szubjektív és önkényes „megoldásnak” kell tekintenünk ezt a fajta meghatározást.

A hagyományos szótárak megközelítését sokféleképpen próbálták finomítani. A legnevezetesebb próbálkozás az ún. prototípus-elmélet, amelyik azt állítja, hogy minden szónak van egy „központi” (prototipikus) jelentése, és attól a különböző jelentésmozzanatai mentén lehet különböző irányokban eltérni. Ennek az elméletnek az alapján utólag megmondhatjuk, hogy például a labda prototipikus jelentésétől (a fenti képzeletbeli szócikkben kb. az 1. jelentés) milyen irányban térünk el abban a használatban, amit a földlabda mutat. De azt persze nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért nincs szemlabda, vagy hogy miért nem labdának hívjuk a puska vagy pisztoly lövedékét.

Egy másik fajta „golyó”. Vagy – netán – „golyóbis”?

A magam részéről (a legtöbb nyelvésztől eltérően) nem hiszek az itt röviden ismertetett elméletek egyikében sem. Én inkább azt gondolom, hogy sok-sok emlékünk van arról, hogy egyes szavak használatát milyen helyzetekben tapasztaltuk, és ezekből az emlékekből nem feltétlenül bontakozik ki valamiféle definíció vagy prototípus. Az emlékek vegyesen látványbeliek, hangok, mozgási emlékek. (Ha jól sejtem, a felfogásom nagyjából azzal egyezik meg, amit John Locke írt le Értekezés az emberi értelemről című könyvében, vagy Ludwig Wittgenstein a Filozófiai vizsgálódások című művében.) A gyakorlatra lefordítva: olvasónk legjobban teszi, ha példákat sorol magyarul tanuló ismerősének a gömb, a golyó és a labda használatára. (És persze használhatja az angolban használatos szavakat is segítségképpen.) Például:

Gömb: Gondoljon olyan esetekre, amikor angolul a sphere szót használná. Ez főleg a matematikát jelenti, esetleg műszaki leírásokat, ott használják ők is ezt a szót. A magyarban néhány hétköznapi gömbalakú dolog elnevezésében is használjuk, pl. földgömb (angolul: earth ball), célgömb (angolul: bead vagy foresight).

Golyó: Gondoljon arra, hogy mikor használja angolul a ball szót, de a játékokban használt puha, rugalmas tárgyakat felejtse el, azokat magyarul nem golyónak hívjuk. Kis kemény (sőt, akár fényes) tárgyakra gondoljon, mint amilyen a csapágygolyó. Említsük meg, hogy a kopasz embert viccesen golyófejűnek is nevezhetjük. A golyó talán a legelterjedtebb kifejezés a gömb alakú dolgokra. A csillagász a Napot tűzgömbnek mondaná, a hétköznapi ember tűzgolyónak. Aztán gondoljon arra, amit angolul bullet-nek (puska-, illetve pisztolygolyó) hív: kis tömör tárgyakra — az angolhoz hasonlóan a szövegszerkesztőnkben felsorolásra használt kis pöttyöket is nevezhetjük golyónak, bár ez nem teljesen bevett kifejezés. Említsünk meg néhány rögzített kifejezést is, amiben ez szerepel, pl. földgolyó (angol globe).

Labda: Most gondoljon azokra az esetekre, amikor angolul egy játék- vagy sportszerre a ball szót használná, de nem kemény, hanem inkább rugalmasabb, pattogósabb tárgyra gondol, mint amilyet a fociban vagy a kosárlabdában használnak. Megemlíthetjük, hogy a teniszben és a baseballban is labdáról beszélünk (bár az se lenne csoda, ha golyót mondanánk, csak éppen nem az a szokás). A golyóval szemben a labda sokkal kevésbé általános (a Napot például legfeljebb költők hívnák tűzlabdának), kevésbé szerepel rögzített kifejezésekben, de ilyen pl. a földlabda. (Valószínűleg azért nevezték el így, mert a földgolyó és a földgömb már foglalt volt.)