Jaynia Sladek ornitológus szerint vannak madarak, amelyek utánzónak születnek: lépesek elsajátítani új hangokat hallás után. A háziasított madarak pedig leginkább az emberi nyelvet hallják, így ezt utánozzák. Nyelvtudásuk akkor sem vész el, ha már nem hallanak többé emberi beszédet, így vadon élő társaiknak még emberül, esetünkben angolul csiripelnek. Jönnek aztán az újszülött papagájok, ők is elsajátítanak ebből valamit, végül egy erdőnyi madár fog magas hangon, tört angolsággal vijjogni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szem- és fültanúk szerint a leggyakrabban szitkok és káromkodások repkednek a madarak ausztráliai felségterületére tévedők felé. A káromkodás jellemző a „beszélő” madarakra, valamiért ugyanis viccesnek tartjuk, hogy erre tanítgassuk őket. De vigyázat, egy tajvani családnak éppen idén gyűlt meg a baja a törvénnyel szabad szájú madaruk miatt! A mejnó ugyanis szomszédjukat szidalmazta előszeretettel, akárhányszor az kilépett az ajtón. „Ostoba, nagyszájú idióta!” – csiripelte a madár, ami a férfinek komoly lelki gondokat okozott, és végül perre vitte az ügyet. Elegendő bizonyíték hiányában azonban az ügyészség ejtette a vádakat.

Habár a legközismertebb beszélő madarak a papagájok, néhány másik faj is képes utánozni az emberi beszédet. Ilyen a varjú, a holló, a csóka, a seregély és a szajkó is, a legtehetségesebbnek pedig a szürke papagájt és az indiai hegyi mejnót tartják az ornitológusok.

Forrás

The Post Chronicle: Escaped Pet Birds In Australia Teach Wild Birds English