Költségvetését a fenntartó Vas Megyei Önkormányzat évről évre azért pótolja ki saját forrásaiból több tízmillió forinttal, mert tisztában van az iskolában végzett pedagógusi és szakmai munka értékeivel, illetve a tanulók érdekeivel.

A mai gyógypedagógiai intézmény épületében működött az 1856-ban alapított katonai alreáliskola, amelyről Ottlik Géza írt regényt Iskola a határon címmel. A nagy múltú intézmény jelenleg napi megélhetéséért küzd, a működőképesség határára került, legutóbb már villanyszámlájuk kifizetéséhez is a fenntartó segítségére volt szükség.

Nagy Gábor, az intézmény igazgatója az MTI-Pressnek elmondta, hogy az intézményben 1962 óta foglalkoznak beszédhibás, főleg súlyos dadogással küzdő gyerekekkel. Komoly szakmai sikereket értek el, az iskola évtizedekig az ország egész területéről fogadhatta a gyerekeket. A szakemberek szerint mai szorult anyagi helyzetükre az országos beiskolázás visszaállítása és az ezzel együtt járó nagyobb állami támogatás jelenthetne megoldást.

Ma már nem csupán dadogó gyerekek kapnak speciális ellátást, nevelést, oktatást, terápiát a beszédjavítóban, hanem más beszédfogyatékossággal, tanulási nehézségekkel, olvasási-írási képességzavarokkal küzdő diákok is. A beszédjavító általános iskola fenntartása nem tartozik a megyei önkormányzat kötelező feladatai közé, ám a nehézségek ellenére sem merült fel a fenntartó részéről annak esetleges megszüntetése.