A díj odaítéléséről döntő testület méltatása szerint „Alice Munro elsősorban novellaszerzőként ismert, ám annyi mélységet, bölcsességet és precizitást visz minden írásába, mint a regényírók többsége egész életművébe”.

A 77 esztendős írónő életművéből eddig négy könyv jelent meg magyarul, a Park Kiadó gondozásában. A sorozat felelős szerkesztője, Tönkő Vera az MTI-nek elmondta, hogy Alice Munro műveit 2006-ban kezdték megjelentetni a Szeret, nem szeret... Kilenc történet című novelláskötettel, majd évente egy-egy újabb könyvet adtak ki: Csend, vétkek, szenvedély – Nyolc történet (2007), Egy jóravaló nő szerelme – Nyolc történet (2008) és Asszonyok, lányok élete (2009) címmel. Mint hozzátette, két kötetet a nagy érdeklődés miatt puhakötésben is megjelentettek. „Nehéz nyomon követni, kik veszik és olvassák egy-egy szerző műveit, de az az elképzelésünk, hogy Alice Munro művei iránt alapvetően nők érdeklődnek” – jegyezte meg Tönkő Vera, hozzátéve: meglátása szerint a novellista magyarországi sikere az utóbbi három kötet fordítójának, Mesterházy Mónikának is köszönhető, aki nagyon jól rá tudott hangolódni a szerzőre. Tönkő Vera emlékeztetett, Alice Munro már a negyvenhez közeledett, mikor az első kötete megjelent, és rögtön odaítélték neki a kanadai főkormányzó irodalmi díját, egy nagyon rangos kanadai elismerést. A laudáció megfogalmazói akkor úgy vélték, „ez a remek kanadai írónő elsősorban háziasszony”. „Innen kellett elindulnia és felépítenie a pályafutását, egészen addig, míg Joyce-hoz és Csehovhoz nem kezdték hasonlítani, és a század legkiemelkedőbb alkotói között számon tartani. Most már szinte csak a Nobel-díj az egyetlen elismerés, amit nem kapott meg” – vélekedett a Park Kiadó munkatársa.

A szerkesztő szerint Alice Munro nagyon pontosan ír és fogalmaz, az emberi élet alapvető kérdéseit és helyzeteit tárja fel. „Nagyon lehet azonosulni a hőseivel, nagyon bele lehet bújni a szövegeibe. Talán ennek is köszönheti a népszerűségét. Nagyon költői, ugyanakkor könnyű olvasni, noha egy kicsit trükkös, mozaikszerű szerkesztést használ” – fogalmazott Tönkő Vera. Mint a szerkesztő megjegyezte, az írónő alapvetően női karakterekkel dolgozik: bár Alice Munro mindig azt állította, hogy fiktív hősökről van szó, nagyon sok önéletrajzi elemet használ, és sok motívumot találni, amely műveiben újra meg újra visszatér. „Úgy ír a nőkről – kislányokról, fiatalokról, friss házasokról, várandósokról, anyákról, nagymamákról –, és úgy tárja fel az életüket, hogy közben nagyon empatikus a férfiakkal. Nem az a típusú írónő, aki az élet összes fájdalmáért mindig a férfiakat hibáztatja” – jellemezte Alice Munrót. A kiadó terveiről szólva Tönkő Vera elmondta, jövőre valószínűleg nem jelentetnek meg újabb Munro-kötetet, de reményei szerint legalább egy novellaválogatást kiadnak még az írónőtől.

Alice Munro 1931-ben született a kanadai Ontarióban. Első novellagyűjteménye, a Dance of Happy Shades 1968-ban elnyerte az ország legnevesebb irodalmi díjat, három évvel később, Asszonyok és lányok élete című kötetéért pedig a kanadai könyvkereskedők szövetségének elismerését kapta. The Beggar Maid című novellagyűjteményét 1980-ban Booker-díjra jelölték. Szeret, nem szeret című elbeszéléskötete egyik írásából forgatták Julie Cristie főszereplésével a nagy sikert aratott Egyre távolabb című „Alzheimer-drámát”. A 60 ezer fonttal járó, kétévenként odaítélt Nemzetközi Man Booker-díjat olyan élő alkotó kaphatja meg, aki angol nyelven ír, vagy munkái általában hozzáférhetőek angolul. Az évente kiosztott Man Booker-díjjal szemben a nemzetközi elismerést nem egy-egy mű alapján, hanem az író teljes munkássága nyomán ítélik oda. A díjat első ízben az albán Ismail Kadare kapta meg 2005-ben, két évvel később pedig a nigériai Chinua Achebe vehette át.