A tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézet munkatársa, Vatanabe Juki közölte, hogy ezzel az eredménnyel a grönlandi cápa az óceán leglassabb hala a méretéhez képest. A japán szakember a Norvégiai Sarkkutató Intézet kutatóival együttműködve a Norvégiához tartozó sarkvidéki Svarlbard szigetcsoport körüli vizekben jelölt meg adatrögzítőkkel cápákat, hogy segítsen fényt deríteni arra: mi pusztítja az ott élő borjúfókákat. Tanulmányuk a Journal of Experimental Marine Biology and Ecology című szaklapban jelent meg a BBC hírportáljának (www.bbc.co.uk) ismertetése szerint.

Sokáig úgy gondolták, hogy a közismerten lassú grönlandi cápa csak fókatetemekből táplálkozik, de a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy élő fókákat is elejt. Az adatrögzítős vizsgálatból kiderült, hogy míg a fókák átlagsebessége 3,7 km/h, a cápák még "sprintelve" is csak mintegy két kilométert tudnak megtenni óránként, ami minden bizonnyal kevés az úszó fóka elejtéséhez. A sarkvidéki fókák azonban a vízben alszanak, hogy biztonságban legyenek a jegesmedvék elől, így viszont a lopakodó cápáknak könnyű prédáivá válnak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az adatrögzítők arról is információt szolgáltattak, hogy milyen gyorsan mozgatja a cápa a farkát: egy teljes farokcsapás hét másodpercbe telik. A szerkezetek a víz hőmérsékletét is rögzítették, amelyben a cápák úsztak: az átlagérték 2 Celsius-fok volt. Feltehetően ez az oka a lassú mozgásnak, ugyanis a testhőmérséklet fenntartása ebben a közegben rengeteg energiát emészt fel, luxus lenne azt gyorsabb mozgásra pazarolni.

Vincent Gallucci, az amerikai Washingtoni Egyetem cápaszakértője azt is elmondta a BBC-nek, hogy a grönlandi cápáknak nem is kell tökéletes harapást ejteniük áldozatukon, ugyanis szívó hatást is képesek kifejteni annak érdekében, hogy az ne tudjon elmenekülni.

Gönlandi cápa
(Forrás: Wikimedia Commons, Encyclopædia Britannica, 11th ed., Vol. 24, p)