A metafora olyan hasonlóságon, illetve analógián alapuló szókép, amely egy dolgot egy másikhoz hasonlít, és a kettőt azonosítja egymással. Például a dr. House egy két lábon járó orvosi lexikon kijelentés House és egy orvosi lexikon között von párhuzamot, s a metafora alapja ebben az esetben egy belső hasonlóság, a beszélő ugyanis azt fejezi ki ezzel a szóképpel, hogy House-t bármilyen betegség diagnosztizálására alkalmasnak gondolja, azaz igen okosnak tartja. Ahogy ez a példa is mutatja, a metaforát nem szó szerint kell érteni, hanem képletesen, átvitt értelemben. A metaforák megértéséhez a világról való tudáson túl mindig szükség van a kontextusnak, valamint a beszélő aktuális szándékának az ismeretére is.

A metaforák egy része annyira közismert és gyakori, hogy sokszor már fel sem tűnik metafora voltuk. Ilyen például a tudás almája kifejezés, amelyet meghallva az anyanyelvi beszélők azonnal megértik a szerkezetet, nem kell megkeresniük és levezetniük a hasonlóság és az azonosítás alapját. Az ilyen állandósult metaforák az ún. konvencionális metaforák. A könnyen hozzáférhető, sztereotipikus következtetéseket tartalmazó konvencionális metaforák szerves részei a hétköznapi társalgásoknak, így nem meglepő, hogy a filmsorozatok párbeszédeiben is gyakran előfordulnak. Például a Doktor House 2. évadának 18. részében House a következő konvencionális metaforát használja a főnökével, Cuddyval való párbeszédben magyarázatként arra, miért is aludt el a rendelésen: Éjjeli bagoly vagyok. Wilson korai veréb. Külön fajok vagyunk. Az éjszakázó, későn kelő emberekre az éjjeli bagoly, míg a korán fekvő, hamar kelő személyekre a korai veréb, illetve a reggeli / hajnali pacsirta kifejezést szokás használni, így ezek dekódolásához nem szükséges extra műveleti erőfeszítés a befogadó részéről.

A tudás almájának birtokosa
(Forrás: moviepilot.com)

Rejtélyes metaforák

Azonban nem minden metafora konvencionális. Vannak még kreatív metaforák, amelyek össze nem illő fogalmakat párosítanak. Az újszerű és váratlan társítások kognitív kihívást jelentenek a befogadóknak, akiknek aktívan részt kell venniük a megértésben, hiszen először meg kell találniuk az analógia alapját. House előszeretettel használ kreatív metaforákat az orvoscsapatával folytatott diagnosztizálás során, s olyan fogalmi tartományokat kapcsol össze, amelyek megfejtéséhez a kommunikációs partnereinek erősen gondolkodniuk kell. Metaforáit sokszor rejtvényszerűen adja elő, tudása fitogtatásaként, ahogy azt az 5. évad 15. részéből származó alábbi példa is szemlélteti, amelyben House csapata kezd kifogyni az ötletekből, hogy milyen betegség okozhatja a páciensük tüneteit, s a megoldást House metaforaként tárja eléjük.

Tizenhármas: Valami szisztémás gond lesz, autoimmun.

Taub: A liquor negatív Guillain-Barré-ra.

Tizenhármas: Talán rák?

Kutner: A képalkotó vizsgálat nem talált tumort.

Tizenhármas: Akkor marad a fertőzés.

Kutner: Tele lenne fehérvérsejtekkel.

House: Vagy a művészbejárónál vagyunk egy Duran Duran koncerten. Sikítozó lányok százai vesznek körül minket. Ami mit jelent?

Kutner: Szeretik a rockbandákat.

House: A rajongói jelenlét az együttes jelenlétére utal. Másik este ugyanaz a banda, ugyanaz az ajtó, de lányt sehol nem látni. Ez mit jelenthet?

Tizenhármas: Bocs, nem értek a fiúbandákhoz.

Kutner: Nem fiúbanda, hanem új romantikus. Az együttes lelépett?

House: Nem, még ott vannak, nyomják az ipart. Mikor nem utal a rajongók hiánya az együttes távollétére?

Tizenhármas: 2009-ben már nincsenek Duran Duran rajongók.

House: Leállt a gyártásuk. Azért nincs fertőzés, mert nincs több rajongó, nincs fehérvérsejt.

Taub: Ön szerint a lépe lesz?

House: Miért kínlódjak fasza metaforákkal, ha juszt is el kell magyaráznom? Igen, a lépe lesz. Biopsziát neki. Addig kiverem a fejemből a New moon on Mondayt.

Ebben a részletben House a helyes diagnózisra a KONCERT – BETEGSÉG kreatív metaforával próbálja rávezetni a csapatának a tagjait, s a betegség céltartományhoz a koncert forrástartományán keresztül akarja eljuttatni a munkatársait. House első megszólalása (Vagy a művészbejárónál vagyunk egy Duran Duran koncerten) látszólag irreleváns, nem kapcsolódik a témához, ezért nem csoda, hogy a feltett kérdését (Ami mit jelent?) Kutner szó szerint veszi és annak megfelelő választ ad. Ez a válasz azonban House beszélői szándékát nézve valójában nem az elvárt válasz. Viszont a beosztottjai a társalgásnak ezen a pontján még nem is reagálhatnának másként, hiszen nincs kifejtve a metafora. Így House Kutner válaszát figyelmen kívül hagyja, s tovább bontogatja a metaforáját. Orvoscsapatának a tagjai azonban még mindig nem értik House képes beszédét, amit Tizenhármas reakciói és Kutner válaszának Nem fiúbanda, hanem új romantikus része is mutat. Erre House feladván a további analógiák gyártását, megadja a két metaforarendszer közti egyik leképezést (rajongó = fehérvérsejt), ami már elegendő segítség Taub számára a diagnózis megfejtéséhez. House azonban dicséret helyett szemrehányással illeti kollégáit, úgy érzi, azok túlzottan lassan, túl sok magyarázat után értették csak meg a metaforát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Lakoff és Johnson kognitív metaforaelmélete szerint az absztrakt fogalmaink megértéséhez az egyszerűbb, konkrétabb fogalmainkat hívjuk segítségül. A hétköznapi társalgásban a metaforák az érzelmek nyomatékosabb kifejezésére, hiányzó szavak körülírására, valamint az elvont fogalmak megértetésére, szemléletesebbé tételére használatosak. House azonban másra és másként használja a metaforáit, ugyanis a kreatív metaforáival is a munkatársai fölötti szakmai fölényét fejezi ki. A fentebb idézett példában House tartománymegfeleltetése nem konvencionális, hiszen nem megszokott egy betegséget egy koncerthez hasonlítani. Az újszerű leképezés egyértelműen az orvos zsenialitását dicséri.

House tudatában is van annak, hogy a metaforái nem mindennapiak, s ezt többször kifejezésre is juttatja. Például az 5. évad 15. részében a valaki belezúg valakibe és a főnököm zúgója (Cuddy nemi szerve) metaforákat használva így dicséri saját magát:

Beteg: Belezúgott a főnökébe, mi?

House: A főnököm zúgójába zúgtam bele. Ah, persze, nincs  semmi zúgója, viszont metaforában jó vagyok.

Meghökkentő metaforák

House valóban nagyon jó egyedi metaforák létrehozásában. Vegyünk egy másik kreatív metaforát a 2. évad 2. részéből.

House: A tumor legyen Afganisztán. A vérrög Buffalo. Kell még magyarázat?

(döbbent csend)

House: Oké. A tumor az al-Kaida. A rosszfiú az agy. Behatoltunk, kitöröltük, de már leszakadt róla egy alvósejt. Terroristák piciny csoportja, akik csendben élnek Buffalo kertvárosában, és csak arra várnak, hogy kinyírjanak.

Foreman: Hohó! Azt mondja, hogy a tumor kilökött egy sejtet, mielőtt kivettük?

Az idézett példában House nem csupán a meghökkentő azonosításaival (tumor – Afganisztán, vérrög – Buffalo) lepi meg a munkatársait, hanem azzal is, hogy először nem akarja megvilágítani az általa használt metaforákat, hanem úgy tesz, mintha a kollégái az elhangzott minimális információból is képesek lennének kitalálni a gondolatmenetét. House ahelyett, hogy elmagyarázná a metaforái megfeleltetéseit, további meghökkentő metaforákkal (tumor – al-Kaida, rosszfiú – agy) áll elő, de a hasonlítás szempontját továbbra sem adja meg. Az újabb párhuzamok fényében House korábbi azonosításai rész-egész viszonyon alapuló metonímiákként értelmezendők: Afganisztán az al-Kaida helyett állt, Buffalo pedig a terroristákat jelképezte.

De vajon mi az oka House gyakori és sokszor többszörös szóképhasználatának? A nehezen megfejthető képes beszéddel House a munkatársai közt a páratlan szaktudását, az intellektuális fölényét és a szellemességét kívánja kifejezésre juttatni. A filmnézőket pedig szórakoztatják a kreatív metaforák, különösen azok, amelyek House beszélgetőpartnerei számára hozzáférhetetlenek. Vagyis a sorozat metaforái, a „tudás fájának gyümölcsei” egyfelől House karakterének a hitelességéhez járulnak hozzá, másfelől pedig a nézőknek nyújtanak „gyümölcsöző” kikapcsolódást.

Felhasznált irodalom

Dynel, Marta 2012: Humour on the House: Interactional Construction of Metaphor in Film Discourse, In: Chovanec, Jan – Isabel Ermida (eds.): Language and Humour in the Media, Cambridge Scholars Publishing, 83–105.

Eszes Boldizsár – Tőzsér János 2007: Átvitt értelem – a metafora szerepe a kommunikációban, Világosság, 2007/6, 39–48.

Kocsány Piroska 2008: Metafora, In: Szathmári István (főszerk.): Alakzatlexikon, A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 390–402.

Norduist, Richard 2014: ’House’ Calls: The Metaphors of Dr. Gregory House