Németh Miklós, az SZTE magyar nyelvészeti tanszékének docense az MTI-nek elmondta, a maga nemében egyedi vállalkozás négy évig tart és az Oktatási és Tudományos Kutatási Alap támogatásával valósulhat meg. Magyarországon korábban még nem folyt olyan terepnyelvészeti kutatás, amely egy vidéki nagyváros lakóinak nyelvhasználatát vizsgálta volna.

Szeged nagyon karakterisztikus nyelvjárási régióban fekszik, amelynek egyik sajátossága az ö-zés. A mindennapok során utcákon, tereken, a tömegközlekedési járműveken hallani ilyen beszédet, nagy kérdés azonban, hogy a szegediek hány százaléka használja ezt a változatot – fogalmazott a szakember.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kutatás során négy korosztályból – fiatalok, fiatal felnőttek, középkorúak és 60 év fölöttiek – választanak ki véletlenszerűen összesen 160 embert, a város különböző részeiből. Az eltérő szociális helyzetű, foglalkozású résztvevőkkel csaknem egyórás interjú készül, és egy kérdőívet is kitöltenek. A kutatók kíváncsiak arra, a szegediek, mikor, milyen élethelyzetekben használják az ö-ző beszédet, és arra is, büszkék rá vagy inkább szégyellni való jelenségnek tartják – közölte az egyetemi docens. Hozzátéve: a különböző korosztályok nyelvhasználat vizsgálva a változások irányáról is következtetéseket lehet majd levonni.

Az interjúk hangfelvételeiből anonimizált beszédhang-adatbázis készül, amelyet a szakemberek régebbi – egyetemi tanszékeken, könyvtárakban, magánembereknél fellelhető kazettákon, magnószalagokon rögzített – felvételekkel is kiegészítenek.

Németh Miklós közölte, a kutatási program első szakaszában elkészültek a kérdőívek, a beszélgetések forgatókönyvei és lezajlottak az első próbainterjúk is. Kiderült az is, az emberek nyelvhasználatról alkotott képe és beszéde nem feltétlenül vág egybe: akadt olyan résztvevő, aki a kérdőív kitöltése során úgy nyilatkozott, elítéli az ö-ző beszédet, az interjúba belemelegedve háromnegyed óra után pedig maga is elkezdett ö-ző ragokat használni.