A bolygót nem nevezik Tatuinnak, és az eredeti cikkben sem így szerepel: az MTI hírszerzőjének leleményéről van szó. (A szerk.)

A „Tatuint” a NASA bolygóvadász űrteleszkópja fedezte fel tavaly, amely 150 ezer csillag fényességét figyeli, a távoli napok körül keringő planéták okozta parányi pislogásokat keresve – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

A Tatuin a Csillagok háborúja elképzelt világában egy nagyrészt homokkal borított bolygó a Galaxis külső peremén az Arkanis szektorban, a galaxis középpontjától 43 000 fényév távolságra. A bolygónak két napja van, amelyek egymástól nem túl nagy távolságra keringenek egymás körül, így fizikai kettőscsillag-rendszert alkotnak, ezért napközben állandó a forróság, ami éjszaka gyorsan lehűl a vékony felhőréteg miatt. Az elképzelt bolygó a két naptól nagyjából 1,1 CsE távolságban kering, ennek következtében felszínét 1,7-szer annyi napsugárzás éri, mint a Földet. (1 CsE – csillagászati egység, a Nap és a Föld közötti 149,7 millió kilométeres távolság.)

A 200 fényévnyire lévő gáznemű bolygó méretében és tömegében a Szaturnuszra hasonlít, felszíne hideg, hőmérséklete mínusz 100 Celsius-fok körül van. A „Tatuin” 229 naponként kerüli meg két napját, amelyektől körülbelül 105 millió kilométerre kering. Az egymástól 34 millió kilométerre lévő két csillag 41 nap alatt kerüli meg egymást.

A Pennsylvaniai Állami Egyetem csillagászai a texasi McDonald obszervatórium Hobby-Eberly teleszkópjával színképelemzési (spektroszkópiás) vizsgálatokat végeztek, hogy elkülönítsék egymástól a két csillag egybeolvadó jelenségét.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

„Szerettük volna elkülöníteni a két csillag fényét, hogy egyedi  méréseket végezhessünk” – hangsúlyozta Jason Wright, az egyetem docense. Mint kifejtette, ahogy a két Kepler-16 csillag 41 napos pályán halad, sebességük rendszeres időközönként, a távolságtól függően relatíve változik a Földhöz képest, és ezt regisztrálni tudták. Nehézséget okozott, hogy a Kepler-16B csillag a rendszer fényének csupán 3 százalékát adta. A mérések szerint az egyik csillag tömege Napunk tömegének 70 százalékát teszi ki, a másiké mindössze 20 százalékát.

„A sebességmérések alapján, valamint a bolygómozgásokra vonatkozó három Kepler-törvényt alkalmazva a Kepler-16A csillag tömegét 2,5 százalékos pontossággal, a Kepler-16B tömegét pedig 1,5 százalékos pontossággal voltunk képesek meghatározni” – hangsúlyozta Suvrath Mahadevan, a Pennsylvaniai Állami Egyetem docense.

Chad Bender, a kutatócsoport vezetője azt emelte ki, hogy ezek a mérések az eddigi legpontosabbak, amelyeket alacsony tömegű csillagok vonatkozásában elvégeztek. „A csillagok tömegének, rádiuszának és az általuk alkotott rendszerek ismerete révén bepillantást nyerhetünk a bolygóképződés folyamatába” – magyarázta Chad Bender.