A billentyűzetek QWERTY betűkezdete – Kelet-Európában pedig a QWERTZ kezdetű kombináció – annyira általánosan elterjedt, hogy erről van elnevezve maga a billentyűzet is. Emberek millió ismerik a betűk helyzetét fejből, hogyan alakult hát ki ez a betűelhelyezés? Erre a kérdésre válaszol a BBC egyik írása.

QWERTY - az angol nyelvű billentyűzet.
(Forrás: wikimedia commons)

Az Egyesült Államokban a polgárháború után kezdett el elterjedni a standardizálás az élet minden szintjén, így az írógépek esetében is. A QWERTY billentyűzet kifejlesztője Christopher Sholes wisconsini szenátor és időnkénti újságszerkesztő volt, aki egy olyan mechanikus szerkezetet igyekezett létrehozni, amelynek a billentyűi nem akadnak össze gyors gépelés közben sem. Ehhez olyan betűkombinációra volt szükség, ahol az egymást gyakran követű betűk egymástól viszonylag távol helyezkednek el. Az áttörés akkor következett be, amikor a fegyvereket és varrógépeket is gyártó Remington cég 1873-ban elkezdte alkalmazni a Sholes-féle betűkombinációt az írógépein. Innen terjedt el aztán ez a billentyűfelosztás az egész világon.

A QWERTY Magyarországon is használatos QWERTZ változata a német nyelvterületek apró változtatásának eredménye. A német írógépeken felcserélték a Z és az Y betűket, mert az előbbi sokkal gyakrabban szerepel a német nyelvben, továbbá az ékezetes magánhangzók is helyet kaptak a billentyűzet külső régióiban.

A magyar billentyűzet.
(Forrás: wikimedia commons)

A mai szakemberek szerint a QWERTY billentyűzet közel sem ideális sem az angol, sem más nyelvek lejegyzéséhez – de miután egyszer elterjedt, más billentyűeloszlásnak már nem volt esélye felvenni vele a versenyt. 1930-ban August Dvorak előállt egy állítólag praktikusabb billentyűzettervvel, akkor azonban már késő volt.

A nagyobb gépelési sebességet végül máshogy oldották meg: speciális gyorsírógépekkel, melyek betűk helyett szótagokat alkalmaznak. Ezek használatát sokkal nehezebb ugyan elsajátítani, viszont használatával az írás lényegesen gyorsabb. Míg a hivatásos gépírok általánosan 30-40 szó/perc sebességet érnek el (vagy különleges felkészültség esetében 80-95 szó/percet), addig a gyorsírógépekkel dolgozóktól a 180-225 szó/perc teljesítményt is rendszeresen elvárhatják. (Az egységesítés szempontja miatt egy szó öt betűnek számít az ilyen sebességméréseknél.)

Ezekre a sebességekre azonban általában nincs szükség a mindennapi életben, így a QWERTY billentyűzet is maradt. Ráadásul a legújabb ismereteink szerint a billentyűzetet még az egyre gyorsabban fejlődő beszédfelismerő-programok se fogják egy ideig kiszorítani, mert úgy tűnik az emberek sokkal könnyebben szervezik össze gondolataikat gépelés közben, mint beszéd közben.